Milák Kristóf: Teher, teher… Az mi?!

image 6483441 (16)
2022.07.04. 17:32
Milák Kristóf, az immár háromszoros világ-, egyszeres olimpiai bajnok, világcsúcstartó úszófenomén volt a vasárnap befejeződött 19. FINA-világbajnokság magyar hőse. A 22 éves fiatalember nagyon odafigyel az öltözködésére, a medencén kívül is lépést akar tartani úszó önmagával, és mivel szerencsés alkat, nem igazán tudja, mit is jelent a lelki teher. Interjú napjaink talán legnépszerűbb magyar sportolójával.

Ön volt az egyetlen a 19. FINA-világbajnokság hétfői monstre sajtóértekezletre meghívott sportoló hősök közül, aki elegáns klubzakóban érkezett – igaz, kis késéssel –, nem sportruházatban, mint a többiek. Lehet, hogy ez az egyik legfontosabb különbség a 2017-es budapesti vb Milák Kristófja és a mostani között? Mert azt lefogadom, hogy 17 évesen ön is melegítőben érkezett volna. 

Fontosnak tartom azt a hozzáadott értéket, ami nem az úszás. Emellett építi magát a sportolót, a jellemet, az egyéniséget. Szeretném azt a kvalitást hozni a magánéletben, mint amit a medencében hozok, igyekszem civilben is lépést tartani magammal, az úszó Milák Kristóffal. 

Nem könnyű…

Szóval igyekszem magammal lépést tartani ebből a szempontból is. Amúgy 2017–2018 volt az az időpont, amikor berobbantam a köztudatba Magyarország és a világ előtt, mert a szakma azért ismert engem, tudták, hogy ott van bennem a jó idő. 

Vannak egyébként tanácsadói?

Nekem ez a hobbim, az öltözködés. Nagyon szeretem, szeretek ezzel foglalkozni. Ha negatívan nézzük, akkor ez nagyon felszínes dolog...

Dehogy, ellenkezőleg!

De én valahogy azt érzem, hogy ezt nagyon szeretem csinálni, szeretek igényesen öltözködni. Nekem ez öröm, ha nem melegítőben meg pólóban kell megjelennem. Szeretem a rendezvényeknek megadni a módját és a tiszteletet, úgy gondolom, hogy engem is jobb, előnyösebb színben tüntet fel, ha elegánsan öltözködöm. 

Mi fáj jobban, az utolsó ötven méter a 200 pillangó hajrájában, vagy a századik interjú?

Attól függ, milyen kedvemben vagyok. Egyelőre jó kedvemben vagyok ahhoz képest, hogy... A kávé sokat segített, jólesett! Itt vagyunk három órája (csak másfél – a szerk.), ahhoz képest elég jól bírom. Mindennek megvan az előnye meg a hátránya, minden éremnek két oldala van. Általában nem szokott belém ragadni a szó. Legtöbbször az velem a probléma, hogy nem érzem, bármi érdemleges, fontos mondanivalóm lenne a nagyvilág számára. Ezért vagyok kicsit allergiás a rossz kérdésekre. De ez idővel mindig megoldódik.

Ha már itt tartunk: mit kérdezne önmagától, ha az én helyemben lenne?

Szerencsére nekem nem ez a feladatom. Egyelőre maradok sportoló.

Terhet jelentett önnek a hatalmas, nemzeti méretű elvárás a mostani világbajnokság előtt?

Teher, teher… Az mi? Igyekszem ezzel minél kevesebbet foglalkozni. Ahogy végeztem a visszaszámlálást a vb közeledtével, egy jó barátom ajánlott egy fogadást, vagy nem is fogadást, hanem kitűzött elém egy célt, na, ez tényleg terhet jelentett, de teljesítettem. 

Mi újat tanult az elmúlt két hétben?

Nem az elmúlt két hetemről beszélnék, hanem a tavaly szeptembertől eltelt időszakról. Más közegbe kerültem, más emberek közé, új edzőm lett. Azt vallom, a többi ember épít engem, akik körülvesznek, akik hozzám közel állnak. Az eddigi visszacsatolásokból azt szűrtem le, hogy jó úton járok mind emberileg, mind szakmailag. Szerintem, ha úgy vesszük, most lábalok ki egy gödörből, ami nem szakmai gödör volt, és nagyon örülök, hogy most már ezt is sikerült megoldanom. 

Az edzőváltás környékén voltak aggódó hangok, érzékelte ezeket?

Nagy volt a felhajtás, záporoztak a hangzatos címek az újságokban, a szenzációkereső interjúk, az olvasottság növelésére tett kísérletek… Tudom, ez önöknek, újságíróknak fontos. Nem az edzőváltáson múlt volna, ha kudarcot vallok, hanem azon a rengeteg kihagyáson – betegségeken és egyebeken –, de most, a világbajnokságon igazoltuk, hogy volt értelme a váltásnak, hogy jó döntést hoztam. Remélhetőleg ez a csapat nagyon sok évig együtt is marad. 

Kicsit most úgy tűnik, hogy eredményességben ön képviseli a magyar medencés úszósportot. Foglalkozik ezzel?

Egyáltalán nem. Ez nem az én hatásköröm. Nyilván én is szomorú vagyok a váltónkban benne rejlő potenciál és a végeredmény eltérése miatt, de bizakodó vagyok, és előretekintek. Lesz ez jobb is!

Kapott most a vb után három nap pihenőt az edzőjétől, Virth Balázstól...

Hatot!

Oké, hatot. Ami még mindig nem sok. Hogy tudja kipihenni magát?

Kimentem vízilabdát nézni a szigetre, voltam szinkronúszó-eseményen, nyílt vízre, a Lupa-tóra nem mentem ki, más kikapcsolódási formát találtam magamnak. Igazából az aktív pihenést szeretem, azzal, hogy otthon fekszem, csak ártanék magamnak. Ezt láttam jónak, ezt élvezem. Amúgy is örökmozgó típus vagyok, képtelen vagyok egy helyben ülni, kivéve most, amikor önnel beszélgetek. 

Hányast adna önmagának egy tízes skálán a világbajnoki száz, illetve kétszáz pillangójára?

Kilenc, kilenc.

Hát az nem rossz. Ahhoz képest, hogy a villáminterjúban, a kétszáz világcsúcsa után rossz úszásnak minősítette.

Apróságok voltak. Igen, nem volt kimondott tökéletes úszás, mint… Mondanám, mint 2019-ben, Kvangdzsuban, de az sem volt tökéletes.

Abban az 1:50,73-as úszásban azért nem sok hibát lehetett felfedezni.

Ó, én találtam benne rengeteg hibát! Igazából minél gyakrabban élem meg ezt az iramot, minél gyakrabban járatom magam csúcsra versenyeken is, az a jó. Amikor nekem az a kihívás, hogy egyedül kell jól úszni, mármint kétszáz pillangón. Oké, edzek, edzek, edzek, de valahogy az edzés nekem nem adja meg azt az ingert, amire szükségem van az éles helyzetekben. 

Lát-e jelenleg olyan úszót a nemzetközi mezőnyben, aki – ha nem is ledöntheti a trónról, de – legalább megszoríthatja? Mármint kétszázon, de a százra is gondolhatnék.

Kétszáz? (Hosszú töprengés.) Nyilván mindig oda kell figyelni a többiekre, hogy ki hol tart a felkészülésben, milyen nevek jönnek, milyen nevek mennek. Ki kivel edz kétszáz pillangón. Legkorábban az olimpián, a párizsin számíthatok ellenfélre, de ott se biztos. Egyelőre ennyit tudok erről elmondani.

Rómában végül is hány számot vállal az Eb-n, mi az emberi teljesítőképesség felső határa? Feszegeti ezt?

Igyekszem feszegetni és igyekszem visszatérni ahhoz a gyakorlathoz, amit még ifjúsági korosztályban folytattam versenyről versenyre, felkészülésről felkészülésre. Amikor lehetőleg minél több számot igyekeztem bevállalni. Igyekszem visszahozni azt a formámat, mert az a forma, ami akkor és ott volt, annak csak a fizikai teljesítőképességem volt a határa. Mert akkor még fiatal voltam. 

Most sem öreg 22 évesen.

Akkor úgy mondanám, hogy akkor még kicsi voltam.

Való igaz, ránézésre is rengeteget erősödött, izmosodott az utóbbi hónapokban.

Így van, ez a rengeteg edzés hatása. De ezt karban kell tartani, el kell találni a kellő mennyiséget és minőséget. 

Hát ez a titok, nem?

De bizony!

(Borítókép: Milák Kristóf. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)



  • Hírek
  • Támogatások