- Sport
- Téli Olimpia 2022 - Peking
- nhl
- jégkorong
- szexuális zaklatás
- chicago blackhawks
- stan bowman
- joel quenneville
- kyle beach
- dvtk jegesmedvék
Chicagótól Pekingig gyűrűzik Amerika legújabb szexuális zaklatási botránya
További Téli Olimpia 2022 - Peking cikkek
- Dumity Richárd harmincadik lett óriás-műlesiklásban Pekingben
- „A soha viszont nem látásra, minden idők legnyomorúságosabb olimpiája”
- Lefagyott a pénisze a finn sífutónak a téli olimpián
- A NOB elnöke a nagyhatalmak vezetőinek is üzent az olimpia záróünnepségén
- Történelmi finn arany az olimpia férfi hokitornáján
2021 májusában a Chicago egykori játékosa – aki először anonimitást kért az ügyben, és John Doe 1-ként van nevesítve – beperelte a klubot, amiért az semmilyen segítséget nem nyújtott neki, amikor 2010-ben az együttes akkori videóelemzője, Bradley Aldrich szexuálisan zaklatta.
John Doe 1 – akiről egészen ma (csütörtök) hajnalig annyit lehet tudni, hogy akkor 20 éves volt, és rájátszás miatt rendelték a klubhoz a farmcsapattól – arról számolt be, hogy Aldrich videóelemzés okán berendelte őt az irodájába, ahol aztán egy baseballütővel fenyegetve orális szexre kényszerítette, valamint megfenyegette, hogy tönkreteszi az életét, ha nem engedelmeskedik, és nem tesz úgy, mintha élvezné.
A játékos ezt elmondta az egyik segédedzőnek, Paul Vincentnek, aki azt tanácsolta, forduljon a franchise mentáltréneréhez, Jim Garyhez. John Doe 1 ezt meg is tette.
Mint kiderült, nem ez volt az első eset, és Gary korábban egy másik játékost arról győzködött, hogy a történtekért ő a felelős.
Mindeközben Vincent jelentette az esetet a klubvezetésnek, és azt tanácsolta, hogy forduljanak a rendőrséghez, ám ezt az elöljárók elvetették.
2010. május 23-án a Chicago Blackhawks legyőzte a San Jose Sharksot a nyugati főcsoport döntőjének negyedik mérkőzésén, amivel 4–0-ra megnyerte a párharcot, és bejutott a Stanley-kupa fináléjába. A vezetőség pedig még azon az estén összeült, mintegy két héttel a történtek után. A vizsgálat kiderítette, hogy az alábbi személyek voltak jelen:
- John McDonough elnök,
- Jay Blunk alelnök,
- Al MacIsaac vezérigazgató,
- Stan Bowman általános igazgató,
- Kevin Cheveldayoff általánosigazgató-helyettes,
- John Quenneville vezetőedző,
- Jim Gary.
Bowman állítása szerint McDonough és Quenneville próbálták a szőnyeg alá söpörni az ügyet, vagy legalábbis halasztani a megoldást.
Ezt azzal indokolták, hogy a Blackhawks 49 éve nem nyert Stanley-kupát, és a döntő előtt egy ilyen botrány egyáltalán nem tenne jót a csapatnak.
McDonough megígérte, hogy elintéz mindent, csak legyenek túl a finálén.
A Blackhawks június 9-én hosszabbításban megnyerte a döntő hatodik meccsét a Philadelphia Flyers ellen, ezzel összesítésben 4–2-re győzött, és elhódította a kupát. Másnap a bajnoki parádén Aldrich egy 22 éves gyakornokot is zaklatott. Néhány nappal később McDonough találkozott Aldrichcsal, akinek ultimátumot adott: vagy belemegy a vizsgálatba, vagy lemond. A videóelemző az utóbbit választotta, de egyáltalán nem járt rosszul: zsíros bónuszban részesült, egy napot eltölthetett a Stanley-kupával, amelybe ráadásul a nevét is belevésték, plusz kapott egy pozitív hangvételű ajánlólevelet is, valamint részt vehetett az októberi ünnepélyes bajnokavatáson is. Ez azt jelenti, hogy a döntő alatt végig együtt utazott a csapattal, többek között John Doe-val is.
Aldrich később különböző egyetemeken és gimnáziumokban töltött be hasonló állást, de ott sem volt képes visszafogni magát.
2013-ban már több nyomozás zajlott ellene, egy középiskolás fiú (John Doe 2) feljelentése nyomán pedig 2014-ben 9 hónap szabadságvesztésre ítélték, amit 5 évre felfüggesztettek.
John Doe 2 szintén beperelte a Blackhawkst, amiért a klub félrevezető ajánlólevelet írt egy szexuális ragadozóról.
A vizsgálat során egy független ügyvédi iroda 139 személyt hallgatott ki, az eredmény pedig több hazugságot is napvilágra hozott. Egyrészt a felsorolt vezetők közül többen is azt vallották, hogy nem volt tudomásuk az ügyről, így volt ezzel Joel Quenneville, akinek a vezetésével a Blackhawks 2013-ban és 2015-ben is a csúcsra ért. Jelenleg a Florida Pantherst irányítja, nem mellesleg ő minden idők második legtöbb győzelemmel rendelkező edzője (az első Stan Bowman édesapja, Scottie Bowman). Quenneville magyar idő szerint csütörtök hajnalban ott volt a Florida kispadja mögött a Boston Bruins elleni idegenbeli találkozón, amelyen a közönségtől meg is kapta a magáét. Csapata nyert, és 7/7 győzelemmel kezdte a szezont, de valószínűleg ez sem menti meg az állását.
Hasonlóan vallott Kevin Cheveldayoff is, aki 2011 óta a Winnipeg Jets általános igazgatója. Az NHL komisszárja, Gary Bettman azonnal jelezte, hogy mindkettőjükkel személyesen fog egyeztetni, a ligához közel álló források szerint mindkét szakember el fogja veszíteni a munkáját.
Ugyancsak tagadott több játékos is, de kiderült, hogy egy idő után már az egész csapat tudott a zaklatásról, ráadásul gúnyos megjegyzéseket is tettek páran állítólag.
Ez különösen rossz fényt vet a kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros kupagyőztes csapatkapitányra, Jonathan Toewsre, aki 15 éve tartozik a klub kötelékébe, valamint az első számú pontgyárosra, az amerikai Patrick Kane-re, akinek eddig sem volt patyolattiszta az erkölcsi bizonyítványa. Ők azóta is kötik az ebet a karóhoz, és állítják, csak később szereztek tudomást a zaklatásról.
Stan Bowmant 2009-ben léptették elő általános igazgatóvá, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Blackhawks uralta a ligát a 2010-es évek elején. A jelentés nyilvánossá tétele után nem sokkal lemondott. Ráadásul nem csak ezt a pozíciót bukta el.
Ő lett volna ugyanis a 2022-es pekingi téli olimpiára készülő amerikai válogatott igazgatója, azaz az övé lett volna az utolsó szó a Team USA keretének összeállításakor.
Azonban erről is lemondott természetesen.
MacIsaac szintén így tett, McDonough-nak, Blunknak és Garynek pedig már régóta semmi köze az NHL-hez.
Az NHL kétmillió dollárra büntette a klubot, amiből egymilliót olyan helyi szervezeteknek kell adni, amelyek mentális tanácsadást biztosítanak szexuális zaklatás áldozatainak.
Az ügyben az a legújabb fejlemény, hogy John Doe 1 helyi idő szerint szerda este felfedte kilétét, és egy bő félórás videós interjút adott a kanadai TSN-nél dolgozó Rick Westheadnek, aki rengeteget foglalkozott az üggyel.
A játékos pedig nem más, mint Kyle Beach, akit a 2008-as drafton még az első körben választott ki a Blackhawks, azaz rendkívül nagy tehetségnek számított.
A történtek azonban annyira kettétörték a pályafutását, hogy soha nem lépett jégre az NHL-ben, csupán néhány felkészülési meccs jutott neki. Egy ideig még alsóbb ligákban próbálkozott, majd átjött Európába, ahol több bajnokságban és csapatban is megfordult. Például a DVTK Jegesmedvéknél, ahol a 2019–2020-as idényt töltötte. Jelenleg a német harmadosztályban hokizik.
Beach őszintén beszélt azt őt ért megrázkódtatásokról, arról az érzésről, hogy egy kupát előrébb helyeztek, mint a játékosok lelkivilágát. Úgy érezte magát, mintha nem is létezne. Senkitől nem kapott segítséget, és a történtekhez képest még egy hónapig el kellett viselnie Aldrich jelenlétét, napi szinten. Nyáron aztán elmondta a szüleinek és a barátnőjének, de utána senkivel sem beszélt erről. Azokkal a játékosokkal sem, akik most, 11 évvel később kiálltak a nyilvánosság elé, hogy segítsék a nyomozást. De rájött, hogy a gyógyuláshoz az vezet, ha beszél róla, és tesz az ellen, hogy Aldrich ne tudjon több áldozatot szedni. Már így is komoly bűntudata van, hogy nem tudta megakadályozni azt, ami John Doe 2-vel történt. Valamint megemlített még egy személyt, Don Fehrt, aki az NHLPA (Játékosok Szakszervezete) elnöke. Amikor anno felkereste Fehrt, akkor ő egész egyszerűen hátat fordított neki, és csak abban próbált segíteni, hogy elsikkadjon az ügy.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.