Dúvad volt, kilógatta az erkélyről a nejét, mégis legenda lett

Biztos voltam benne, hogy végem van, most meghalok.

Joanne McKay, Bobby Hull elvált felesége mondta ezt egy 2022-es ESPN-dokumentumfilmben. Az eset Hawaiin történt, egy kéjutazásnak szánt nyaralás közben valamikor a hetvenes években. Hull és felesége összeszólalkozott, a hirtelen haragú hokis a nőt saját tűsarkú cipőjével véresre verte, majd kilógatta az erkélyükről. Erre visszaemlékezve mondta Joanne jó harminc évvel később a dokumentumfilmben, hogy lepergett előtte az élete filmje, és biztos volt benne, hogy meghal. 

Verte a feleségeit, dicsérte Hitlert

De nem ez volt az egyetlen botrányos epizód minden idők egyik legnagyobb hokisa életében. Miután 1980-ban elvált Joanne-tól, újból megnősült, de 1986-ban a harmadik feleségét, Deborah-t is megverte. Ráadásul nem otthon, hanem a nyilvánosság előtt. És amikor egy rendőr közbe akart avatkozni, Hull a közegnek is nekiment. Végül az ügyet elsimították, mert Deborah visszavonta a feljelentést. (Lábjegyzet: Deborah férje haláláig együtt élt a hétfőn elhunyt legendával.)

Volt azonban egy olyan eset 1998-ban, ami talán az asszonyveréseknél is kínosabb volt Hullnak. Ekkor történt, hogy az angol nyelvű orosz lap, a Moscow Times interjút kért Hulltól. És a cikkben Hull arról panaszkodott, hogy a kelleténél jobban nő az Egyesült Államok fekete lakossága, és hogy „Hitlernek voltak jó elképzelései, csak sajnos túl messzire ment”.

Na, mondanunk sem kell, ebből aztán világra szóló botrány kerekedett. Hull azt állította, hogy semmi ilyesmit nem mondott, és azzal fenyegetőzött, hogy beperli a Moscow Timest és a cikket átvevő The Toronto Sunt. Aztán a perből nem lett semmi. Viszont Hull lánya, Michelle azt nyilatkozta, hogy amikor meglátta az interjúnak a feketékre és Hitlerre vonatkozó részeit, egyből ez jutott eszébe: „Ezek apa szavai, ezek a gondolatok rá vallanak.”

Szobor a United Center előtt

Persze a fenti epizódok semmit sem vonnak le abból, hogy a hétfőn elhunyt Hull óriási hokis volt, nem véletlen, hogy a szobra ott áll a chicagói United Center, a Blackhawks és a Bulls kosárklub közös otthona előtt:

No de ki is volt ez a fénykorában 177 centis, 87 kilós, balkezes izomgolyó, akinek olyan erős volt a lövése, hogy egyszer az egyik kapus azt mondta, amikor Hull rálövi a pakkot, akkor nem azon kell gondolkozniuk, hogyan védjék a bombát, hanem hogy miként éljék túl?

A hetvenes években laboratóriumi körülmények között megmérték Hull fizikai adottságait.

Mindkettő a legmagasabb érték volt akkoriban, és úgy tartják, azóta sem termett olyan hokis, akinek a lövése erősebb volt Bobby Hullénál. 

Bobby Hull egy ontariói kisvárosban, Point Anne-ben született 1939. január 3-án, 120 mérföldre északra Torontótól. Apja egyszer elmesélte, hogy amikor a hároméves kis Bobbyt télen kivitte egy befagyott tócsához, és felcsatolta a lábára a korcsolyát, fél órával később a gyerek már hibátlanul siklott a jégen. Amúgy tizenegyen voltak testvérek, hét lány, négy fiú, és már fiatalon meg kellett fogni a munka végét. Bobby élete végéig farmerfiú maradt a lelke mélyén, több birtokot vásárolt, kedvenc hobbija a szarvasmarhatartás volt, legszebb, díjnyertes bikája fényképét a tárcájában hordta, hogy meg tudja mutatni mindenkinek. 

Persze a jégen is otthon volt, nem csupán a legelőn. Ötödik Blackhawks-szezonjában, 23 éves korában beállította az akkori NHL-gólrekordot, az egy szezonban szerzett 50 találatot, amelyet holtversenyben Maurice „Rocket” Richard és Bernie „Boom Boom” Geoffrion, két montreali legenda tartott.

Vagyis őstehetség volt. 18 évesen, 1957-ben robbant be az NHL-be, 1957 és 1972 között 15 idényt húzott le az NHL-ben, és eközben ötször érte el vagy lépte túl az ötvengólos álomhatárt, az egyéni rekordja az 1968–1969-es szezonban 58 gól volt. Aztán átment a rivális ligába, a WHA-be, ahol a Winnipeg Jets színeiben egyszer 77 gólig is eljutott, már jóval túl a harmincon. 

Háromszor elnyerte az Art Ross-trófeát, ami az adott szezonban legtöbb pontot elérő NHL-hokisnak jár, tízszer bekerült az idény All-Star-csapatába, a legjobb hatosba, 1961-ben zseniális társával, Stan Mikitával Stanley-kupa-győzelemre vezette a Chicagót, 1965-ben és 1966-ban pedig övé lett a Hart Memorial Trophy, ami az idény legjobbjának, az MVP-nek jár. 

Fia, Brett Hull is bekerült apja mellé a torontói Hockey Hall of Fame-be. 

(Borítókép: Bobby Hull 2020. június 22-én Minneapolisban. Fotó: Brandon Bell / Getty Images)