Floridát már meghódította a magyar tini, akinek a szeme előtt Ausztrália lebeg

Nem egészen két héttel a floridai SUP-világbajnokságon szerzett két ifjúsági aranyérem megszerzése után balatonfüredi otthonukban látogattuk meg két tréningje között a 17 éves Csillagot, akin már pár mondatváltás után látszik, hogy nem csupán a korosztályához képest éli elképesztően éretten és tudatosan a mindennapjait, hogy elérje a céljait – márpedig azok vannak bőven, és nem is kicsik, no de erről majd valamivel később.

A szegedi születésű, magas és aligha meglepő módon sportos alkatú fiatal megilletődöttség nélkül felel kérdéseinkre, miközben a Kocsis család rendkívül barátságos kutyája, valamint incselkedő macskája szórakoztat egyszerre minket és egymást is.

Egy percig sem volt kérdéses, hogy sportolni fog

A kezdeteket felelevenítve meséli, hogy tízéves korában Egerbe költöztek, majd tavaly augusztusban valósult meg a család álma, hogy balatonfüredi lakosok legyenek. Az ugyanakkor sohasem lehetett kérdéses, hogy sportolni fog:

Nálunk a családban az már-már alapelvárás, hogy valamit sportolni kell. Nekem mindkét szülőm sportoló volt, egészen egyetemista koráig, anyukám röplabdázott, apukám pedig kézilabdázott, de a nagynéném, azon kívül, hogy rendkívül jól kosarazott, edzősködött is, a bátyám pedig szintén sok-sok évig vízilabdázott, ahogyan öcsém is, aki ráadásul ügyes SUP-os is. Úgyhogy nálunk mindenki sportol

– felelte a családi motivációt firtató kérdésünkre.

A kezdetekben persze még nem a manapság egyre népszerűbbé váló SUP-pal – standup paddleboarding, vagyis (deszkán) állva evezés – foglalkozott, de a víz már akkor is fontos szerepet töltött be az életében, a gyermekúszást és a közeget pedig annyira megszerette, hogy ezt követően versenyszerűen nyolc éven keresztül úszott.

„Országos korosztályos versenyeken voltak dobogós helyezések, de nem voltam benne annyira eredményes, hogy ez maradjon az én világom. Időközben aztán rájöttem, hogy ha én valamit tényleg eredményesen szeretnék csinálni, akkor az nem az úszás lesz” – tette hozzá.

Egy olaszországi nyaralásból indult

A SUP ugyanakkor nem a semmiből jött, hiszen egy olaszországi családi nyaraláson már nyolc-kilenc éves korában kipróbálta, aztán amikor abbahagyta az úszást, és újra feltűnt az életében az állva evezés, úgy határozott, hogy komolyabban is kipróbálná, mint egy hobbit.

„2021-ben Poroszlón a SUP Bázis SC-nél kezdtem bele az aktív karrierembe, igazából az ott lévők szerettették meg velem az egész sportágat. Olyan alapokat szereztem ott, ami nemcsak a mai napig, hanem még a jövőmben is kitartanak, amiért nagyon hálás vagyok.”

Hozzáteszi, hogy a költözés óta a Balatonfüredi Yacht Club sportolója, ahol Házi Zsuzsanna irányításával készül.

„A SUP-ban legjobban a felkészülés sokszínűsége tetszik. Most például hamarosan úszóedzésre indulok, de rengeteget futunk, biciklizünk, kondiedzések is vannak, úgyhogy nagyon színes a paletta, nem csak az evezésből áll. Néha azt érzem, hogy nincs elég idő arra, hogy mindent meg tudjak csinálni, úgyhogy azért arra is oda kell figyelni, hogy nehogy túledzettség legyen a vége. A legszimpatikusabb része, hogy ez nem egy olyan sport, ami szubjektív szempontoktól és bíráktól függ, hanem itt tényleg az van, hogy ha te teszed bele a legtöbb melót, és te érsz be elsőként, akkor te nyersz. Néha olyan előfordult, hogy egy-két nap pihenőre van szüksége a szervezetemnek, mert én inkább az a fajta versenyző vagyok, akit időnként vissza kell fogni, hogy nehogy túlzásba essen. Most pihenő időszakban vagyunk, úgyhogy heti hat-nyolc edzésem van, szezon során azért inkább napi kettő (nyáron van, hogy a három is belecsúszik), heti egy pihenőnappal.” 

Rögvest ezüsttel nyitott, mára már világbajnoki címei is vannak

Az első versenyére 2022-ben, a Lupa-tavi világkupán került sor, amikor a juniorlányok mezőnyében alig 15 évesen, felfújható deszkával a második helyen végzett német riválisa mögött.

Az első SUP-versenyem abszolút kellemes élmény volt. Most így visszagondolva egy kicsit vicces is, mert tényleg fogalmunk nem volt arról, hogy mit csinálunk. Belecsöppentünk ebbe az egész új sportágba, ebbe az új környezetbe, és ámultunk-bámultunk, hogy hú, hát ez nem az, amit mi elsőre gondoltunk

– emlékezett vissza a kezdetekre az akkor már a poroszlóiaknál versenyző Kocsis Csillag.

Bár volt már mögötte egy felkészülés, az eszközök terén – a sportágban egyelőre minden költség magánerőből megy – és a technikai finomságokat illetően még messze nem voltak kiforrottak az állapotok.

„Jó kedvcsináló volt, de igazából a kemény munka meg a célszerű felkészülés az utána indult meg, és a 2022-es szezonom így el is robogott” – tette hozzá.

Egy évvel később a thaiföldi világbajnokságra készülés során a Tisza-tó átevezését megnyerte, itt a verseny előtt (videónkon 1:37-től) elmondta, hogy szeretne a férfiak mezőnyében is jól szerepelni, amit aztán a gyakorlatban megvalósított: mindössze három másodperccel maradt le az abszolút győztes Fodor Szabolcstól. Az áttörést a távol-keleti világbajnokság hozta el számára, amikor a junioroknál ezüst- és bronzérmet szerzett (technikai számban és hosszútávon), és csapattal is felállhatott a dobogóra.

Az ezt követő téli alapozás volt a kulcs, ennek köszönhető az idei év eredményessége. Akkor tényleg olyan motiváltsággal tudtam belevágni az új szezonba, hogy nekem nem elég a második hely, én első szeretnék lenni, és ezt idén sikerült is megvalósítani. A szezont világbajnoki és egy Európa-bajnoki címmel zárom.

Merthogy 2024-ben előbb junior Európa-bajnok lett Szegeden, majd szeptemberben Koppenhágában a juniorok között a technikai számban világbajnok (a felnőtteknél ugyanitt hosszútávon a hatodik), mielőtt a bevezetésben már említett novemberi floridai vb-n ifjúsági világbajnok technikai számban és hosszútávon is aranyérmes lett.

Mindezt úgy, hogy a koppenhágai verseny idején messze nem volt tökéletes egészségi állapotban.

„Nem voltam a fizikai állapotom csúcspontján sajnos, volt egy alkarproblémám az azt megelőző hetekben, és sajnos ott ki is jött, de azóta úgy néz ki, hogy sikerül ezt karban tartani, remélhetőleg nem fordul elő újra, és akár a dobogó is összejöhet legközelebb a felnőtteknél is.”

Tengerbiológus lesz?

Gondolhatnánk, hogy az elmúlt évek remek eredményei után a sport világában szeretne hosszú távon elhelyezkedni, de ezt nagyon gyorsan cáfolja nekünk.

„Ezt azért így nem mondanám. A sport csak egy része az életemnek. Nagyon fontos része, és tényleg ez a szerelmem úgymond, de a tanulásban is komoly céljaim vannak. Ott nem feltétlenül a sport irányába szeretnék menni, mivel természettudományi tagozatban vagyok, így mindenképpen ebben gondolkodom.”

Jelenleg 11. évfolyamos tanuló, így az eddig sem éppen lazsálós menetrendben még a nemrég indult fakultációk is becsatlakoztak. Ahogyan a sportban, a tanulmányokat illetően is komoly célokat fogalmazott meg:

Egyelőre Európában szeretnék maradni. Gondolkodtam a tengerentúlon is, de szerintem az még túl nagy falat lenne, továbbá a sportág kicsit Európa-központú, a SUP-versenyek nagyobb része egyelőre itt van. Bár egyre több versenyt rendeznek Ázsiában és Dél-Amerikában is, azért a nevesebb, rangosabb versenyek még Európában vannak, úgyhogy emiatt egy tengerentúli egyetem a sok utazással macerásabb lenne. Úgyhogy egyelőre itt, Európában gondolkodom, azon belül meg Spanyolországban.

Mivel az angol mellett második idegen nyelvként olaszul tanul, ezért az angol nyelvű képzésekben gondolkodik, ami nehezíti kicsit a választást.

Spanyolország egy megnyert alicantei APP Tour-verseny és egy mallorcai edzőtáborozás óta nagy kedvenc, elmondása szerint a helyi emberek élethez való hozzáállása és vidámsága fogta meg legjobban, ami nagyon illik a saját életviteléhez is. Utóbbi egyetemén angol nyelven csak gazdasági vonalon tanulhatna, ami annyira nem vonzza.

Adódik a kérdés: mi lenne az, ami viszont igen?

A barátok, tanárok is segítik, no meg egy mentáltréner

Nem csupán az úszóedzés volt a napi programban, minket egy másfél órás mentáltréning után fogadott, merthogy fél éve már ilyenen is részt vesz.

„El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok Szitár Zsófiának az ő munkájáért, mert szerintem idén, ha lehet, még többet fejlődtem fejben, mint fizikálisan. A mentalitásom, hozzáállásom a versenyekhez teljesen megváltozott. Nyilván azt nem lehet mondani, hogy teljes nyugalomban és flow-ban tudok odaállni a rajthoz, mert azért ahhoz még rengeteg év tapasztalatszerzésre van szükségem. De hogyha egyszer-kétszer felüti a fejét egy kis izgulás, egy kis túlzott stressz, akkor tényleg vagyunk olyan kapcsolatban, hogy csak felhívom, és – mondjuk – egy légzőgyakorlattal kisegít, vagy egy meditációval, amiért tényleg rendkívül hálás vagyok neki. Most ezen a vb-n például előfordult, pont a technikai döntő előtt. Mivel a sprint nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, ezért volt bennem egy elég nagy kétség, hogy meg tudom-e azt csinálni, amit én elterveztem, és hogy az a munka ki fog-e jönni. Felhívtam, és teljesen át tudott billenteni egy jó, egy erős mentalitásra, ami után meglett az aranyérem.”

Ezek a másfél órás tréningek rendkívül változatosak, van, amikor ezen idő alatt csak beszélgetnek a sportoló mentális állapotáról, ha arra van szüksége, hogy meghallgassa és tanácsot adjon bármilyen mentális problémát illetően, van, amikor a versenyek tapasztalatait beszélik ki, hogy mire lehet ezek közül építeni a következő megméretéseken, vagy mik voltak azok, amik lehúzták, és amitől meg kell szabadulni.

A heti rengeteg edzést (valamint a mentáltrénerhez járást) és a versenyeket azért nem könnyű egyeztetni a tanulmányokkal.

„Rendkívül nehéz, nem fogok hazudni, nagyon sok lemondással jár a magánéletben is. Az iskolában rendkívül segítőkészek velem szemben, egy edzőtábor után sem azzal indítanak, hogy akkor most rögvest számonkérés, hanem hagynak lehetőséget, hogy utolérjem magam, adott esetben javításra is van esélyem, és mindenben támogatnak. Az egyik legnagyobb lelki támogatóim, együtt örülnek velem a sikereimnek, és nagyon hálás vagyok azért, hogy nem gyomorgörccsel kell iskolába mennem egy-egy kihagyás után, hogy mennyi lemaradásom van. Ezekben a versenymentes időszakokban pedig a tanulás megy ezerrel, hogy utolérjem magam.”

Adódik a kérdés, ennyi minden mellett van-e lehetőség a szociális életre egyáltalán.

Általában ez a decemberi időszak az, amikor egy kicsit »ki tudom magam élni«. Nem vagyok egy nagy buliba járós, sokkal jobban értékelem a szűk, baráti körben összeüléseket, persze 17 évesen azért néha rám jön, hogy na, menjünk el egy szórakozóhelyre, de abszolút nem ez a jellemző. A barátaim is nagyon megértőek velem kapcsolatban, nem hánytorgatják fel, ha egy ideig nem tudunk találkozni, mert tudják, hogy épp milyen megméretésre készülök

– feleli.

Egzotikus tájak kontra buborék – az aranyérem többet ér minden városnézésnél

Ha csak az elmúlt kicsivel több mint egy évet nézzük, akkor is számos egzotikus helyre (Thaiföld, Koppenhága vagy éppen Florida) jutott el a 17 éves sportoló, kíváncsiak voltunk arra is, hogy ilyenkor mennyire van lehetősége világot látni.

„Lehetőség lenne rá, de én az a típusú versenyző vagyok, aki szeret – úgymond – egy ilyen kis buborékban lenni a versenyek előtt, és csak arra fókuszálni, amíg nem ér véget. Ebben apukám óriási segítségemre van, mert tényleg ő segít nekem minden zavaró tényezőt kiszűrni, így tényleg csak a versenyre tudok fókuszálni” – válaszolta.

Ha utána van szerencsénk még egy kis időt eltölteni a futamok után, amikor már tényleg lement az egész verseny, akkor természetesen mi is élünk ezzel a lehetőséggel, és próbálunk egy kicsit turistáskodni is. Sajnos erre nem mindig van lehetőség. Most például Amerikából úgy jöttünk haza, hogy lement a hosszútáv, és már másnap jöttünk is haza. De például Koppenhágában volt szinte egy egész napunk a városnézésre. Úgyhogy ez változó, de szerintem az aranyérem többet ér minden városnézésnél. Ezért is az a fő szempont, hogy a verseny jól menjen, és ha utána úgy akad, akkor pedig egy kis kikapcsolódás is

– összegzett.

Azért persze érdeklődtünk, hogy mégis melyek lennének azok a helyek, ahová legszívesebben elutazna, ezek között Argentínát és Új-Zélandot megelőzve egyértelműen Ausztrália nyert, a tengerentúli egyetemeknél épp Sydney jött szóba, de persze van még ennél – és az ott meglévő, kétségtelenül fantasztikus szörf- és SUP-kultúránál – is fontosabb oka.

2032-es célkitűzés: olimpiai arany

A nyolc magyar bajnoki címet (junior, felnőtt vegyesen) nyerő Kocsis Csillag nagyon tudatosan készül az újabb kihívásokra, nem csak rövid távon.

„A szüleimmel mindig szeretünk terveket készíteni. Mi abszolút ilyen tervező tervmániásak vagyunk, és hála az égnek, minden úgy sikerült, ahogy azt mi így közösen megálmodtuk. Úgyhogy jövőre is elkezdtünk majd nyilván beszélgetni a célokról, és hát az – úgymond – elvárás már, hogy ezeket a juniorcímeket ugyanúgy begyűjtsem. Viszont azért már arra is gondolni kell, hogy 2026-ban én már az open mezőnyben fogok indulni, úgyhogy el kell kezdeni kikacsintgatni a felnőttek közé is. Úgyhogy 2025-ben valószínűleg több versenyen fogok már az openben indulni, mint juniorban. A világbajnokságokat és az Európa-bajnokságot leszámítva” – utóbbin ugyanis egyelőre még a címszerzés a cél.

Hivatalos információ még nincs a SUP olimpiai programba történő felvételéről, ez akár már 2028-ra is megtörténhet, de a sportágon (és bővebben a kajak-kenun) belüli vélekedések szerint az a legvalószínűbb, hogy 2032-ben, az ausztráliai Brisbane-ben mutatkozhat be az ötkarikás játékokon.

És akkor most kanyarodhatunk vissza az álom-úticélhoz:

A Magyar Kajak-kenu Szövetség év végi díjátadóján az év női SUP-versenyzőjének megválasztott fiatal hozzáállását látva ellene semmiképpen nem fogadnánk, mellette viszont már annál inkább…

Sorozatunk 2. évadának korábbi részei 

• Egy 12 éves magyar kissrác lábai előtt borult le Portugália – Cser Noel (szörf)
• A beszólások csak megerősítették őket, magyar tinédzser lányoknak is reális cél a profi futballkarrier – Szabó Melissza, Borzák Lilien (labdarúgás)
• Idősebb riválisokat legyőzve jutott túl mérföldköveken a magyar tenisz tehetsége – Nemcsek Gréta (tenisz) 
• Rijád bevétele után Los Angeles felé is kacsingathat a Vasas tehetsége – Csonka Dorottya (vívás)
• Most lesz 16 éves, de már sorra nyeri az érmeket a magyar úszás csiszolatlan gyémántja – Nagy Napsugár (úszás)
• Nem talált legyőzőre itthon, ezért már a legjobbak ellen keresi a kenyerét a magyar sznúker 17 éves üdvöskéje – Révész Bulcsú (sznúker)

(Borítókép:  Kocsis Csillag 2024. december 6-án. Fotó: Mult Roland / Index)