Drámai csatában lett ezüstérmes férfi kardcsapatunk az olimpiai döntőben

Ha nincs is egy évtizede, de legalább hét-nyolc éve, hogy a magyar kardcsapat rendkívül élvezetes döntők sorát vívja a szakág modernkori nagyhatalmával, a kétszeres olimpiai címvédő Dél-Koreával. Ha valamire akár mérget is vehettünk volna, az az, hogy a Párizsban Szilágyi Áron trónját egyéniben elfoglaló O Szang Uk és honfitársai ezúttal is érdekeltek lesznek az éremcsatában, és nagy valószínűséggel a döntőben is. Azon már sokkal jobban kellett izguljunk, hogy vajon a másik ágról Magyarország elverekszi-e magát idáig.

Az egyéni verseny egyáltalán nem sikerült jól, hiszen Szilágyi mellett másik egyéni világbajnokunk, Szatmári András is búcsúzott az első asszó után, míg harmadik indulónk, Gémesi Csanád ugyan legyőzte a vb-címvédőt, de a nyolcaddöntőn már ő sem jutott túl.

Meglepetésemberből főhős 

Ráadásul a csapatverseny párosítása sem ígérkezett épp könnyűnek, hiszen a Tokióban ezüstérmet szerző Olaszországgal kellett kezdenünk. Az akadályt azonban sikerrel vették Szatmáriék, különösen az asszó utolsó harmadában dominálva. A 45:38-as negyeddöntő után kisebb meglepetésre Irán következett. A közel-keletiek nagy bravúrt végrehajtva egy tussal (45:44) legyőzték az előző világbajnokságon bronzérmesként záró USA-t.

Aztán majdnem a mi torkunkon is fennakadtak…

Az elődöntő nem indult jól, mind a három vívónk elbukta a saját csörtéjét, így a második körben 15:7-ről kellett elkezdeni a kapaszkodást. De jött a meglepetésember, a másfél hónappal ezelőtt még valószínűtlen olimpiai indulónak számító Rabb Krisztián. A Vasas 22 éves vívója azonban olyan teljesítményt nyújtott a szezonban, amivel egyértelmű tényezővé vált. Az egy hónappal ezelőtt rendezett Európa-bajnokságon olyannyira kiemelkedő teljesítményt nyújtott csapatban, hogy Boczkó Gábor szövetségi kapitány javaslatára a vívószövetség elnöksége végül neki szavazott bizalmat az olimpiai négyesben. 

Már sosem tudjuk meg, hogy Decsi Tamással a páston, és Decsi Andrással a szövetségi kapitányi székben miként alakult volna az olimpia. Ami biztos, hogy Rabb bizonyította, okkal gondolták róla többen, hogy a csapat hasznára lehet Párizsban. Előbb 9:5-re verte Mohammad Rabarit, majd 8:4-re Farzad Baher Araszbarant plusz nyolcas mérleget tett a közösbe. Ezzel ha nem is teljesen egyedül fordította meg az asszót, de oroszlánrészt vállalt benne. Nem véletlen, hogy a 45:43-as sikert követően Szatmári úgy fogalmazott a magyar újságíróknak: Szilágyi Áronnal és Gémesi Csanáddal egyetemben Rabbnak köszönhetik, hogy van még reményük az aranyra. 

Arra az aranyra, amire tényleg régóta áhítozik a magyar kardcsapat. A mieinkkel azonban előbb a Rióban még létező sportági rotáció (csak négy fegyvernemben rendeztek csapatversenyt), Tokióban pedig az olasz válogatott tolt ki. Most viszont karnyújtásnyira kerültek. Na jó, ha teljesen pontosak vagyunk, legalább negyvenöt sikeres karnyújtás – jó tus – kellett volna még hozzá. Afelől se legyen sok kétsége senkinek, hogy a finálé esélyeseinek a független szakértők többsége az O Szang Uk, Ku Bon Gil, Pak Szang Von, To Gjong Dong négyest jelölte volna meg. 

A francia közönség ellenünk

De nem volt ez másképpen az elmúlt évek dél-koreai kardcsapataival sem a magyar ellenében, tavaly, a milánói világbajnokságon mégis sikerült megszakítani az ázsiaiak hegemóniáját: előtte négy vb-n át letaszíthatatlanok voltak a csúcsról. 

A Grand Palais hangulatára ezúttal sem lehetett panasz, főleg úgy nem, hogy a mieink előtt a francia csapat is pástra lépett. Az Irán elleni bronzasszó minden pillanata elképesztő miliőben telt. A franciáknak érezhetően személyes ügy lett a bronz, főleg onnantól, hogy az irániak kezdőembere, Ali Pakdaman 2:1-es vezetésénél megengedte magának azt a „pimaszságot”, hogy még hergelje is a visszafogott pfujolásba kezdő drukkereket.

Némi túlzással ezzel el is dőlt a bronz sorsa, Boladé Apithyék 4:4 után megdöbbentően simán elléptek, a negyedik páros végén már 20:9-nél köthetett ki az egyéniben Szatmárit búcsúztató veterán. Végül komolyabb izgalom nem is volt: Franciaország 45:25-re győzött az aranyasszót felvezető összecsapásban.

Forró nyomon, de lemaradásban

Érzésre a franciák többsége inkább a koreai sikerért szorított, legalábbis a legnagyobb hangorkánt Szilágyi és Pak Szang Von asszójában akkor hallhattuk, mikor utóbbi 3:2-nél fordított. De a magyar szurkolókat sem kellett félteni, amint háromszoros olimpiai bajnokunk egyenlített, a „Ria, ria, Hungáriánál” hangosabban semmi sem szólt a palotában. Szilágyi jól is kezdett, az örömünk azonban nem lehetett felhőtlen, 4:4 után már a győzelmet ünnepelte a párharcon belül, amikor a dél-koreai videózást kért, a felvételek hosszas vizslatása után pedig megfordították az ítéletet. Végül Pak is megfordította az állást, így 5:3-as magyar vezetés helyett 4:5-ös hátrányból jöhetett a folytatás.

Rabb Krisztián az egyénit megnyerő O Szang Ukkal kezdett, rögvest egy sikeres videózással – rendben, az ítéletet nem fordították meg, de végül legalább a tust sem adták oda az ázsiainak. Rabb két találattal fordított, és ezúttal sem látszott rajta megszeppentség vagy hasonló, mindegy, hogy a világ aktuális legjobbja volt az ellenfele. O rutinja azonban kijött a folytatásban, így 5:4-re megnyerte a küzdelmet, összességében pedig kettőre hízott a mieink hátránya (8:10).

Harmadikként Szatmári és Ku Bon Gil kötött be, 2017 világbajnoka pedig két találattal ledolgozta a hátrányunkat. 35 éves riválisa azonban hamar bebizonyította, ő sem véletlenül nyert két olimpiát már dél-koreai színekben, kifejezetten látványos csellel szúrta meg Szatmárit, majd állította vissza rövid időn belül a korábbi különbséget (10:12). A folytatásban nem alakult jól a párharc, Szatmári egy hosszasan videózott tust elvesztett, majd Ku Bon Gil még két gyors találattal 15:11-nél lezárta az első kört. 

Ezúttal a koreai csere jött be nagyon

Rabb Pak ellen folytatta, és az első találatváltás után egy védés-visszavágásból, majd tisztán is eltalálta riválisát, így újra felzárkóztunk kettőre. A Vasas tehetsége tartotta magát, egy remek fejre vágás után épp 15:17-re jött fel. Aztán egy kiszúrás után 17:18-nál egyre. Ekkor már biztos volt, hogy a párost megnyeri, ez volt a hatodik találata Pakkal szemben, már csak az volt a kérdés, összességében mennyit tud faragni a hátrányból… Hamar jött a viszonylag kiábrándító válasz, 17:19-nél egy újabb kétes döntéssel adtak pontot Dél-Koreának, így jöhetett az újabb kettős (17:20).

Szilágyi már-már olaszos vehemenciával próbált nyomást gyakorolni az asszó bíráira, érzésre teljes joggal, ugyanis még csak az aranycsata felénél jártunk, már több véleményes tust is az ázsiaiaknak ítéltek. Ku Bon Gil ellen azonban nem csak a gesztikulációja, a vívása is erős volt Szilágyinak. Más kérdés, hogy egy újabb sokáig videózott, elsőre egyértelműen Szilágyi találatának tűnő tus megfordításával ért véget ez a párharc is, így közelebb jönni nem sikerült a koreaiakhoz, csupán tartani velük a lépést (22:25).

Szatmárinak egyéniben több remek asszója is akadt már O ellen, ezúttal csapatban remélhettük, hogy kijön neki a lépés. Szemkápráztató négytusos sorozattal támasztotta alá a bizakodást, ezzel szinte a semmiből megfordítva az asszót. Izgalmas csata bontakozott ki, amelyben hol egyik, hol másik vívó adott két tust sorozatban. 29:29-nél mindketten azért támadhattak, hogy a saját csapatuk legyen előnyben a második kör végén. Az összeszúrás végén O kapta a pontot, aki ugyan 7:5-re kikapott, összességében mégis boldogabban adhatta át a helyét a becserélt To Gjong Dongnak.

A koreaiak úgy érezték, belefér, hogy a csereemberüknek is bizonyítási lehetőséget adjanak – ha nem tettek volna így, bármilyen érem is a vége, abból nem kapott volna a 24 éves kardvívó. To beállása pedig hasonlóan nagy lökést adott az ázsiaiaknak, mint az elődöntőben Rabb beszállása Irán ellen: friss erőként, elképesztő robbanékonyságot bemutatva semmire verte eddigi főhősünket (29:35).

Két párharc maradt, hogy valahogy megfordítsuk a végjátékot, ám Szatmári Pak ellen nem tudott közelebb hozni minket ehhez a bravúrhoz (4:5), így mínusz hétnél kötött be Szilágyi Áron a kilencedik, mindent eldöntő párra.

Szilágyi jól kezdett utódjával szemben – már ami az egyéni címet illeti –, hiszen három tust adott sorozatban, amivel jó néhány szurkoló hitét adta vissza a véghajrá előtt (36:40). A feltámadás azonban kérészéletűnek bizonyult. Egy Szilágyi által ismét nehezen elfogadott videózás utáni ítélettel 36:42-re módosította O az állást, aki ezután a következő tust is bevitte. Ezzel Dél-Korea két találatra került az újabb olimpiai bajnoki címtől.

34 esztendős bajnokunk a végén még csinált néhány szép akciót, ezzel csökkentve a különbséget, de O 45:41-nél lezárta a küzdelmet.

Férfi kardcsapatunknak ezúttal a három évvel ezelőtti bronznál fényesebb ezüst jutott. 

OLIMPIA, PÁRIZS 2024
FÉRFI KARD, CSAPATVERSENY
Döntő
20.30: Magyarország–Dél-Korea 41:45

Korábban
Negyeddöntő: Magyarország–Olaszország 45:38
Elődöntő: Magyarország–Irán 45:43

(Borítókép: A magyar férfi kardcsapat 2024. július 31-én. Fotó: Elsa / Getty IMages)