Andrásfi Tibor: A nagy szám nem az aranyérem, hanem hogy felismertek az utcán

Megható és olykor humoros pillanatoknak lehet részese az a sportrajongó, aki délutánonként kilátogat a Kopaszi-gáthoz, ahol a párizsi olimpiáról kisebb csoportokban hazatérő érmes hősöket fogadják a MOB szurkolói zónájában. Ahogy kedden is, amikor az aranyérmes párbajtőrcsapat négy muskétása, Siklósi Gergely, Koch Máté, Andrásfi Tibor és Nagy Dávid, no meg a pár perc spéttel érkező szövetségi kapitány, Boczkó Gábor (bevallotta, fagylaltozott, azért késett!!!) találkozott az újságírókkal, családtagokkal és nem utolsósorban a rajongókkal.

Siklósi Gergely két aranyérem reményében kelt útra, aztán az egyéni verseny után megvolt az újratervezése

A csapatkapitány Siklósi Gergely arról beszélt, a balsikerű egyéni után fél órájába telt, hogy elengedje a kudarcot, ami azért is volt fájó, mert hat másodperc hiányzott a továbbjutásához. A Bp. Honvéd egyéni világbajnoka (2019) bevallotta, úgy érkezett meg Párizsba, hogy két aranyéremmel megy haza, de miután az első nem jött össze, minden idegszálával a második megszerzésére összpontosított. A japánok elleni döntőben ő vívta az utolsó asszót, és 25-25 után ő adta be a mindent eldöntő tust az egyéni olimpiai bajnoknak.

Tudtam, hogy sikerülni fog, sokat gyakoroltam előzőleg az ilyen szituációkat. Két tus előnnyel vettem át a váltóbotot, de sejtettem, hogy Kano Koki egyenlíteni fog. Így is történt, de aztán enyém volt az utolsó szó

– mondta Siklósi Gergely, aki három éve Tokióban egyéni ezüstérmes volt. 

Andrásfi Tibor, a BVSC-Zugló olimpiai bajnoka felidézte a döntőt, ahol 1:3-ig volt a páston, utána átadta a helyét Nagy Dávidnak, a Vasas vívójának, aki remekelt, élete első olimpiai asszóját az egyéni aranyérmes ellen vívta, méghozzá bravúrosan. 

„Kicsit elfáradtam, az egyéniben is mindent kiadtam magamból, és a csapatversenyen is végigvívtam a kazahok és a franciák elleni meccseket”  – mondta a 24 éves vívó, akit a szövetségi kapitány nyugodt erőként jellemzett.

Nagy Dávid a Vasasból érkezett, és szállt be élete első olimpiai meccsére éppen a döntőben, 1:3-as állásnál. Nem könnyű debütálás…

Dancsházi-Nagy Tamás, a fegyvernemi főnök biztosított arról, hogy mindenképpen be fogok állni, de hogy mikor, azt nem lehetett előre megmondani. A srácok a döntőig nem hagytak szóhoz jutni, parádésan vívtak. Izgulós várakozás volt, bevallom. A padról bármikor be lehet ugrani, folyamatosan résen kell lenni az embernek, pörögni a srácokkal együtt, ebbe is bele lehet fáradni. Kicsit tehetetlenül ültem, de aztán a döntőben eljött az én időm. »Dávid, beszállsz, elkezdődött neked is az olimpia!« Ezekkel a szavakkal küldött be a mester.

Koch Máté, 2023 egyéni világbajnoka – szintén a Vasasból – arról beszélt: a franciák elleni elődöntőben a meccs felétől már tudta, hogy győzni fognak, hiszen végig legalább tíz tus előnnyel vezettek, és a vége 45:30-lett a házigazda ellen. 

A pódiumbeszélgetés végén Boczkó Gábor tréfásan megjegyezte, hogy aranyérem ide vagy oda, egy hiányérzetük azért maradt:

Aztán a személyes interjúké lett a terep, amit mi az egyéni negyedik helyezett Andrásfi Tiborral folytatott beszélgetésre használtunk fel. 

Szatmárnémetiből jöttek a szülők

A 24 éves párbajtőröző szülei annak idején Szatmárnémetiből jöttek át Magyarországra, az édesapa, Andrásfi Tibor és az édesanya, Muzsnay Lilla is jeles vívók voltak Romániában. Az ifjabb Tibor természetesen már nálunk született. 

Nekem sajnos nincsenek emlékképeim szüleim vívópályafutásából, hiszen apa már edzősködni kezdett, amikor én megszülettem. Így viszont abban a kivételes szerencsében lehet részem, hogy kisgyermekkoromtól kezdve ő nevelt vívónak, ő adott pengét a kezembe, és a mai napig ő az edzőm, amiért boldog és hálás vagyok

– mondta az Indexnek Andrásfi Tibor, akinek ugyanaz a keresztneve, mint az édesapjának.

„Neki köszönhetem, hogy egyéniben negyedik helyezettként, csapatban olimpiai bajnokként jöhettem haza Párizsból. Mindez visszaigazolja az ő magas szintű szakmai munkáját. Sok sikert megértünk már eddig közösen, de Párizs volt a csúcs.”

Hogy milyen nagyszerű edző idősb Andrásfi Tibor, azt mutatja, hogy kedd délután nem lehetett itt a fiával a Kopaszi-gátnál, mert…

„Mert még kint van Párizsban, az UTE két öttusázó olimpikonjának, Gulyás Michelle-nek és Szép Balázsnak is ő a vívóedzője, ott is van két érem-, sőt akár aranyesély, tehát szurkolunk neki, hogy bővüljön a kollekciója. Nézem majd az öttusaversenyeket, de odakint is, ha éppen nem vívtunk, folyton néztük a magyarokat, akár a tévében, akár a helyszínen. Ott voltunk például Halász Bence döntőjén is a Stade de France-ban. És ha látok majd egy-egy ismerős helyszínt, eszembe fog jutni, hogy itt és itt együtt ebédeltünk ezekkel a sportolókkal.”

Nyolc éve együtt a csapat, már csak világbajnokságot kell nyerni a sportági Grand Slamhez

A vívósportban alighanem példátlan, hogy legalább nyolc-kilenc éve többé-kevésbé együtt muzsikál a Siklósi, Koch, Nagy, Andrásfi összetételű magyar párbajtőrcsapat.

Valóban, 2016-ban Újvidéken, a kadét-Európa-bajnokságon vívtunk együtt, de Gergő nélkül, mert ő addigra kiöregedett a korosztályból, viszont egy évre rá, Plovdivban a junior-Eb-n már együtt volt a mostani csapat. Ismerjük egymást, mint a tenyerünket, és amikor Plovdivban győztünk, akkor mondtuk is, hogy milyen jó lenne ezt a csapatot így együtt továbbvinni juniorban, majd felnőttben is. 2019-ben világbajnokságot nyertünk juniorban, az volt az utolsó korosztályos versenyünk, és akkor megbeszéltük, hogy ezt felnőttben is megvalósítjuk. Hát az Eb és az olimpia elég gyorsan összejött, már csak a világbajnokságot kell megnyerni jövőre Tbilisziben, Georgiában, hogy teljes legyen a Grand Slam.

Igen, de Tbiliszi előtt még ott volt Párizs. Andrásfi Tibor a döntőben 1:3-as állásnál adta át a váltóbotot Nagy Dávidnak, méghozzá zokszó nélkül.

„Mire lejöttem a pástról, úgy láttam, a csere már eldőlt az edzők fejében, rábólintottam, hogy részemről sincs akadálya. Nem okozott keserűséget vagy csalódást, azt gondolom, addig kivettem a részem a menetelésből a nap folyamán, elég sok tust hozzá tudtam tenni az összteljesítményünkhöz. Akkor is úgy éreztem, le tudnám vívni a hátralévő két asszómat, de Dávidot jó formában éreztük, és láttam rajta, hogy teljesen rendben van, hozza majd a tusokat. Azt éreztem, ő már jobban meg tudja oldani ezt az utolsó két meccset. És így is történt. Minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, bár amikor a legvégén Gergő egyetlen tusra vívott 25:25-nél, akkor azért még izzadtunk egy kicsit.”

A döntős tusnál Andrásfi Tibor teljesen megbízott csapattársában.

Mert ebben ő nagyon erős, amikor egy tusra megy a játék. Az idei szezonban nagyon sokszor megoldotta ezeket a szituációkat egyéniben és csapatban is. Nagyon reméltük, hogy ezt ő is érzi, és át is érezte.

Érem nélkül is felismerik őket

Kíváncsiak voltunk, melyik volt Andrásfi Tibor szerint a legszebb tus, amit Párizsban adott.

„A legszebb tus? Talán az, amit a venezuelai Lugónak adtam az egyéni verseny nyolcaddöntőjében, amikor már egy találatra ment a küzdelem a hosszabbításban, az tényleg szép volt. Jól ment a vívás, azt éreztem magamon, hogy engem is szórakoztat a vívásom. És a srácoktól is jó visszajelzést kaptam.”

És azt is szerettük volna megtudni, mi volt számára az olimpia legfelemelőbb pillanata, már természetesen az olimpiai bajnoki cím elnyerésén túl.

Hát az, amikor a nyakunkban lógó érem nélkül is felismertek az utcán, és nem csak a magyar turisták. Leültünk enni egy szendvicset, és folyamatosan jöttek oda hozzánk az emberek, hogy fotózkodni szeretnének velünk, vagy aláírást kértek. Ilyenben nekem korábban nem nagyon volt részem, de abban bízom, hogy most már beléptünk az ismerős arcok közé.

Befejezésül megemlítettük, amit Schmidt Pál is hangsúlyozott egy interjúban, hogy Andrásfiék 52 év elteltével nyertek újra Magyarországnak csapataranyat párbajtőrben.

„Igen, ez az én agyamba is bevésődött, remélem, nem kell további 52 évet várni a következőre, talán csak négyet, de szép is lenne. Én egyébként személyesen is ismertem az 1972-es hősök közül Fenyvesi Csabát és Kulcsár Győző bácsit, utóbbi még iskolát is adott nekem, felejthetetlen élmény volt.”

Ahogy nekünk is Tiborék vívása a párizsi csapatdöntőben.