Így happoltuk el a csodálatos Márton ikreket a spanyolok orra elől

A Kanári-szigeteken születtek, Madridban nevelkedtek, Magyarország megvásárolta őket. De nincs ebben semmi új, uraim, mi is szakmányban honosítunk olyanokat, akik még álmukban sem jártak Spanyolországban!

Mindez a Marca című spanyol sportnapilap kommentszekciójában jelent meg szombat reggel, egy bizonyos melohuelo nickname-mel rendelkező hozzászólótól, természetesen Márton Viviana tekvandós olimpiai bajnoki címét értékelve. Ebben az egy véleményben, mint cseppben a tenger, benne van a spanyol olvasók vélekedésének két szélső értéke. 

De folytassuk az idézeteket!

contra_pronostico azt írta:

„Nincs abban semmi rossz, hogyha valaki két irányban is érez hálát és hovatartozást. Ebben az esetben a szülei hazája iránt, amelynek a színeit képviseli, és egy másik ország iránt is, ahol született és felnőtt. Még csak az hiányozna, hogy ne oszthassa meg az érzéseit két ország között! Miért is ne?”

MekroiaPPoc véleménye a következő:

„Normális, amit ezek a csajok csináltak. Az a sajnálatos, hogy Magyarországon jobb ösztöndíjat és lehetőségeket biztosítanak számukra, mint a spanyol szövetségek, amelyeknek a többsége egy maffia.”

Puff neki, most jól megkapták. De menjünk is tovább, mert érdemes.

Robar_Vardrid azt írta például:

„ Rendben. Ezért az elszalasztott aranyéremért bőven kárpótol Jordan aranyérme. Akkor most kvittek vagyunk.”

A kommentelő a hármasugrás spanyol aranyérmesére, a Havannában született  Jordan Alejandro Díazra célzott.

Michelle_of_Unamuno véleménye a következő volt:

„Ha arról lenne szó, hogy pusztán érzelmi alapon választották Magyarországot, nem lenne semmiféle probléma. A gond az, hogy Spanyolország nem képes vetélkedni Magyarországgal a segítségnyújtás terén. Ezeknek a nővéreknek mindent fizetnek, a tanulmányaikat, lakást a szülőknek, edzőt, és mindennek tetejébe busás fizetést kapnak, arányban a bennük rejlő potenciállal. Spanyolország nem tudta biztosítani ezt a lányoknak, akik logikusan a pénzt választották, ezért versenyeznek Magyarország képviseletében. Ebben nem látok semmi kivetnivalót, ha engem megfizetnének, akár még Oroszország színeit is képviselném.”

Hm, azért utóbbi elég bátor vállalás, főként annak ismeretében, hogy az orosz versenyzők ezen az olimpián is csupán semlegesként indulhattak, nem pedig hazájuk képviseletében. Itt azért illik annyi kiegészítést tennünk a piszkos anyagiak vonatkozásában, hogy a fent leírtak csak egy spanyol olvasó információit tükrözik, és kívülállóként aligha rendelkezik arról kellő bizonyítékkal, hogy tényleg minden, sporttal kapcsolatos költségét fizetnék Mártonéknak. 

Mit mondjunk a következő kommentelőről, talán csak annyit, hogy carlosdeloshuevos az egyszerű nép gyermeke:

Ha Madridban edzenek, mivel adott többet nekik Magyarország? Egy nemzeti melegítővel?

Nos, éppen ez is lehet egy meglátás, de azért aligha ennyire egyszerű ez a történet.

Véleményét éppenséggel palms sem csomagolta selyempapírba:

„ A spanyol kiesett az első fordulóban, a tenerifei mindenkit agyonvágott. Nem akar senki sem lemondani a szövetségben? ”

Deliccia szerint nincs itt semmi látnivaló:

Jól tette Viviana, ő és a Kanári-szigetek is megérdemlik az elismerést. A szülei magyarok, ezért hát azt az országot képviselhetik a gyerekek, amelyiket csak akarják. Ahogy Jordan is. Ma már ilyen világban élünk, és aki azt hiszi, hogy van olyan ország, ahol nincsenek bevándorlók, az még egy kicsikét mászkáljon a nagyvilágban, hátha talál olyat.

„A pénztől függetlenül a lányok erősen magyar érzelműek”

A Marca kommentelőinek hozzászólásai után Breznai Ágnessel, a Márton ikreknek otthont adó UTE tekvandó szakosztályának a vezetőjével beszélgettünk.

„Több magyar klub is szerette volna leigazolni Vivianát és Luanát, ők végül az UTE-t választották nagy örömünkre. A fenti spanyol kommentekhez annyit, hogy a pénztől függetlenül a lányok erősen magyar érzelműek, jelen voltam, amikor leszálltak a repülőgépről, midőn Viviana beleszippantott a budapesti levegőbe, mosolyogva így kiáltott fel: Itt még a levegő is milyen más!” – nyilatkozta lapunknak a szakosztályvezető. 

Azt is megtudtuk, hogy mindkét lány olimpiai bajnok akar lenni 2028-ban, Los Angelesben, természetesen magyar színekben. Mert Viviana ikertestvére, Luana semmivel sem kisebb képességű versenyző a péntek óta olimpiai bajnok nővérénél. Továbbá Magyarországon szeretnének egyetemre járni, bár most az olimpia miatt egy évet halasztottak. A magyar nyelvvel nincs semmi problémájuk, jóllehet enyhe akcentus azért felfedezhető náluk, de a családban a magyar az úgymond hivatalos nyelv. 

(Borítókép: Márton Viviana 2024. augusztus 9-én. Fotó: Tingshu Wang / Reuters)