A Kenderesi-ügyben ellenérdekelt magyar felek ismét többmilliós kiadással számolhatnak

A CAS döntése után az eltiltott sportoló lemondani kényszerül a versenyzéssel kapcsolatos terveiről, de a sportból származó bevételeiről is. Így aztán a Kenderesi vesszőfutását nyomon követők egy részében most úgy maradhat meg a furcsa kanyarokat vett ügy végkimenetele, hogy a Rióban elhangzott „sajtbureszes” mondásával országos kedvenccé vált magyar sporthírességet „elmeszelték”. Hiába tiltakozott, igazát nem tudta átütő erővel bizonyítani.

A hatályon kívül helyezés reményében

Hergenrőder Tamás, Kenderesi Tamás meghátrálást nem ismerő jogi képviselője más folytatást tervez. Szembemenve a CAS döntésével, úgy gondolja, hogy egy ilyesfajta becsületbeli ügynek semmiképpen sem szabad így végződnie. Élve az „utolsó utáni” lehetőséggel, védence felhatalmazásával a Svájci Legfelsőbb Bírósághoz fordult, a svájci jogszabályok feltételeinek ismeretében a CAS döntésének hatályon kívül helyezését és a végrehajtás halasztó hatályának engedélyezését kérelmezve.

„Azt tettem, amit már a Tamás számára kedvezőtlen döntés megszületése előtt elhatároztunk a családdal arra az esetre, ha egyetlen napra is eltiltanák. Azt szeretnénk elérni, hogy a Svájci Legfelsőbb Bíróság, az egyetlen olyan hatóság, ami felülbírálhatja a CAS ítéletét, az ügy felülvizsgálata után helyezze hatályon kívül a februárban hozott határozatot. A jogszabályok kínálta lehetőségek számbavétele után a megadott 30 napos határidőn belül már márciusban elküldtük Svájcba a szükséges dokumentumokat, amelyek beérkezését az ottani illetékesek rövid idővel később nyugtázták is. Nehezíti a feladatot, hogy az eddig használt angol nyelvről németre kellett átváltani, amit inkább választottunk, mint a franciát vagy az olaszt” – tájékoztatta az Indexet Hergenrőder Tamás.

Svájci ügyvédet is bevontak

Az ügyvéd hozzátette: lépésükről az ügyben ellenérdekelt szervezet, nevezetesen a Magyar Antidopping Csoport (HUNADO) is tájékoztatást kapott, hogy élhessen az észrevételezés lehetőségével, vagy a későbbiekben válaszolhasson a feltett kérdésekre.

„Nekünk, mielőtt bármit is tettünk volna, szükségünk volt egy sportügyekben jártas svájci jogászkolléga bevonására, akivel korábban már dolgoztam együtt. Meghatalmazását az indokolta, hogy a Svájci Legfelsőbb Bíróságon kizárólag az abban az országban regisztrált svájci jogászok járhatnak el. Számíthatunk rá, de valójában már annak is jelzésértéke volt, hogy az az ügyvédi iroda, amelynek svájci kollégánk a tagja, teljes mellszélességgel beleállt a Kenderesi Tamás érdekeit védő ügybe. Megjegyzem, a HUNADO-t a CAS előtt a kezdetektől fogva az egyik legnagyobb és legdrágább svájci ügyvédi iroda, a Kellerhals Carrard képviseli, több ügyvéddel, nekik tehát ez eleve a hazai pályát jelenti. Az alkalmazandó jogszabály öt pontban felsorolva ad lehetőséget a panaszra, esetünkben pedig mind az ötből erős munícióval rendelkezünk. A legjobb esetben több hét telik el addig, amíg a svájci hatóság meghozza a döntését. Többféle dolog történhet, de én annak az eshetőségét sem zárnám ki, hogy az ügy visszakerül Magyarországra, további döntéshozatalra. Nem titok, hogy idehaza büntetőeljárást is kezdeményeztünk többek között olyan bűncselekmények miatt, mint amilyen a bizonyítékként felhasznált dokumentumok adatainak a meghamisítása. Ezért nyilatkoztam úgy, hogy egy csatát elveszítettünk, de a háborút még nem.”

Wladár Sándor gesztusa enyhít Kenderesiék helyzetén

Ismert dolog, hogy a doppingvétséget mindvégig tagadó Kenderesi Tamás családja egy emberként állt ki a bajba jutott fiuk mellett, és nemcsak szóban, hanem a 20 millió forintnak megfelelő perköltség előteremtésében is. Amelyhez kölcsön formájában a Magyar Úszószövetség 5 millióval járult hozzá. Azzal a feltétellel, hogy a CAS döntése után, legyen az az úszó számára kedvező vagy kedvezőtlen, a kölcsönt vissza kell fizetni. Ennek a kötelességnek azonban várhatóan nem kell eleget tenniük, mert Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke saját hatáskörében úgy döntött, hogy a szövetség nem hajtja be a tartozást, amit az elnökség aligha ellenez majd.

Jól jön majd ez a segítség is, mert Hergenrőder Tamás arról is beszámolt lapunknak, hogy a már eddig is nagy áldozatot hozott család kiadásai továbbra is tetemesek.

„A számlázásnál a CAS ceruzája igencsak vastagon fogott, ugyanezt lehet elmondani a Svájci Legfelsőbb Bíróságról – folytatta a pécsi jogászember. – A Legfelsőbb Bíróságnak természetesen komoly eljárási díja van, miként a kinti kollégák óradíja is igen magas, a költségeket pedig mindig előlegezni kell. Kedvezőtlen döntés esetén pedig az ellenérdekű fél szintén tetemes költségeit is a vesztes fél fizeti. Ezzel is tisztában voltak Kenderesiék, akik akkor sem hátráltak meg, amikor megtudták, hogy újabb több tízezer svájci frankos összeget kell előteremteniük. Ezúttal is a családi költségvetés terhére, ami forintra átszámolva akár 15-20 millió forint is lehet.”

A MACS várakozó állásponton

Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport (HUNADO) vezetőjét nem lepte meg, hogy Kenderesi Tamás jogi képviselőjén keresztül a Svájci Legfelsőbb Bírósághoz fordult. Rövid nyilatkozatában leszögezte, hogy ugyanezt ők semmiképpen sem teszik meg.

„Mi elfogadtuk a CAS döntését, ezért sem kívánunk kérelemmel a svájci hatósághoz fordulni, de tudomásul vesszük, hogy a sportoló ezt már megtette. Ha kérdéseket fogunk kapni a Svájci Legfelsőbb Bíróságtól, azokra válaszolni fogunk. Ez is óriási pluszköltséget jelent számunkra, mert az eljárás során az eddig használt angol nyelvet szóban és írásban sem használhatjuk már, csak abból a háromból választhatunk, amit Svájcban hivatalos nyelvként fogadnak el. Saját költségeinket eddig és a jövőben is nekünk kell fedeznünk, azokból a bevételeinkből, amiket a vállalt munkáink elvégzéséért kapunk. Ezek közé tartoznak azok a nagy hazai versenyek, amelyeken megrendelést teljesítve a MACS kötelessége a doppingvizsgálatok elvégzése. Abból az állami forrásból származó összegből viszont, ami a közbeszerzési szerződésben vállalt 1800 doppingvizsgálat elvégzésének a költségeit fedezi, más célokra, így peres ügyekre egy forintot sem használhatunk fel. Mivel a mintavételek száma eggyel sem csökkenhet, ez a szabály szent és sérthetetlen a számunkra” – hangsúlyozta Tiszeker Ágnes.

Mindehhez még annyit, hogy az Index olyan információk birtokába is jutott, amelyekről eddig senki sem ejtett szót. Példának okáért arról, hogy a MACS-ot a magyar jogászokon kívül, akik a tárgyaláson meg sem szólaltak, a kezdetektől fogva a Doppingellenes Világszervezet (WADA) ügyvédei képviselik. Név szerint Nicolas Zbinden és Adam Taylor, akiknek a svájci közeg eleve otthonos. Más szóval hazai pályát jelent, ahogy a német nyelv használata is. Az óradíjuk több száz svájci frank, ami azért nem meglepő, mert Svájc egyik legnagyobb ügyvédi irodájához tartoznak.

Így aztán az is érthető, hogy

Felmerül a kérdés, vajon kinek állhatott az érdekében, hogy a magyar sportolókról a méregdrága Svájcban, egy EU-n kívüli országban dönthessenek. Továbbá az is elgondolkodtató, hogy Dávid Gyulának, Kenderesi elsőként választott CAS-bírójának miért is kellett tiltakozását kifejezve lemondania, akinek a helyét a kialakult kényszerű helyzetben Pákay Péter vette át.

(Borítókép: Kenderesi Tamás 2017. július 25-én. Fotó: Huszti István / Index)