Maradona 50

2010.10.30. 18:06

Október 30-án ötven éves a labdarúgás történetének egyik legnagyobb és legellentmondásosabb alakja, az évszázad góljának szerzője, az argentin Diego Armando Maradona.

Buenos Aires egyik szegénynegyedében, Villa Fioritóban született. Családjában három lány után ő volt az első fiú, később még két öccse született. Már 10 éves korában kiderült, mekkora tehetség. Az Argentinos Juniors utánpótláscsapatában, a Cebolitasban indult karrierje. A Pelusa (Hajas) becenévre hallgató Maradona 12 évesen a felnőttmeccsek szüneteiben trükkjeivel, labdazsonglőrködéssel szórakoztatta a közönséget.

1976. október huszadikán, tíz nappal 16. születésnapja előtt mutatkozott be a felnőttek között. Az Argentinos pocsékul szerepelt, a 20 csapatos bajnokságban csak tizenkilencedik volt. Maradona a Talleres Cordóba ellen debütált - csapata kikapott -, nem sokkal később, a San Lorenzo ellen megszületett első bajnoki gólja is. Még nem volt 17 éves, amikor - a La Bonbonerában, Magyarország ellen - a válogatottban is bemutatkozott.

César Menotti kapitány túl fiatalnak gondolta Maradonát és kihagyta az 1978-ban, hazai pályán világbajnoki címet nyerő argentin csapatból.

Klubjában egyre nagyobb hírnevet harcolt ki, az egykori argentin kapitány, José Pekerman – aki hetvenes években futbalozott az Argentinosban – egy interjúban elmondta: „Amikor feltűnt, mindannyian tudtuk, egy csoda születésének lehetünk szemtanúi. A felnőttek mindig előbb befejezték az edzést, hogy láthassuk az ifik között Maradonát.”

1981-ig játszott az Argentinosban, 167 meccsen 115 gólt lőtt (1978-ban 25-tel kezdte, 26, 43 és 28 találat következett). A kontinens egyik legjobb csapata, a Boca Juniors is felfigyelt rá, leigazolta. Egy szezont játszott a Bocában, amellyel bajnoki címet nyert.

A rosszul sikerült 1982-es világbajnokság után – az argentinok már a csoportkörben kiestek, Maradonát a brazilok ellen kiállították - világrekordot jelentő összegért, 5 millió fontért a Barcelonába igazolt. Két szezont töltött Spanyolországban, Spanyol Kupát, Ligakupát és Szuperkupát is nyert, de nem igazán érezte jól magát. A Bilbao-hátvéd Andoni Goikoetxa súlyos sérülést okozott neki, egy másik Athletic-meccsen kirobbant tömegverekedésből Maradona sem maradt ki.

1984 nyarán vitte el a Napoli, és Maradona megtalálta igazi helyét. Érkezésekor majdnem hetvenezer néző várta a Stadio San Paolóban. Hét évig szolgálta az olasz klubot, szinte végig telt ház előtt játszott otthon a Napoli: 258 meccsen 115 gólt lőtt, 1987-ben és 1990-ben megnyerték bajnokságot, 1987-ben elhódították az olasz kupát, 1989-ben az UEFA-kupát.

A sikerek mellett gondjai is akadtak bőven: lazán vette az edzéseket, kiderült, hogy kokainfüggő, később doppingolt és született egy törvénytelen fia is. Nevét összefüggésbe hozták a maffiával, 38 millió eurós adóhátralékot halmozott fel, amit azóta sem tudtak behajtani rajta.

Akkoriban vitathatatlanul a világ legjobbja volt, Mexikóban, az 1986-os vébén csapatkapitányként győzelemre vezette Argentínát. Az angoloknak lőtte két legismertebb gólját: kézzel ütötte a hálóba a labdát (a gólt Isten kezének tulajdonította), majd saját térfeléről indulva, a fél angol csapatot kicselezve talált be (2002-ben ezt választották a futballtörténelem legszebb góljának). 1990-ben Olaszországban már halványabb volt, az argentinok így is eljutottak a döntőig, de ott az NSZK visszavágott a négy évvel korábbi vb-döntős vereségért.

1991-ben doppingvétség miatt eltiltották, Nápolyból is mennie kellett. Rövid sevillai kitérő után hazatért Argentínába, de már alig lépett pályára. Ott volt az 1994-es világbajnokságon, de két mérkőzés után ismét megbukott a doppingteszten, szervezetében ephedrint találtak. Játékospályafutása dicstelenül zárult, 1997. október 25-én, a Boca Juniors mezében játszotta utolsó meccsét. A válogatottban, ahol 1979-ben a skótoknak lőtte az első gólt, 91 meccsen 34 gólt szerzett, felnőtt vb-címe mellett ifjúsági világbajnok is volt.

Búcsúmeccsét 2001. november 10-én játszotta, Argentína a Világválogatott ellen lépett pályára. Maradona sírva búcsúzott a szurkolóktól, a pályáról lefelé ballagva levette a válogatott mezét, alatta egy Boca Juniors-pólót viselt.

Aranylabdája mellé 2006-ban a FIFA internetes szavazásán őt választották a múlt század legjobb futballistájának, a szövetség azonban - a szabályokat az utolsó pillanatban megváltozatva - holtversenyt hirdetett közte és Pelé között.

Edzőként folytatta, de előbb Deportivo Textil Mandiyúnál, később a Recing Avellanedánál is megbukott. Nem kis meglepetésre 2008-ban az argentin válogatott kapitányává nevezték ki. Csapata a dél-afrikai vb-re nehezen jutott ki, ott a csoportkörből veretlenül mentek tovább, de a negyeddöntőben 4-0-ra kikaptak a németektől.

A vb után sokan Maradona lemondását követelték, sokáig úgy tűnt, szerződést hosszabbít, de olyan feltételeket szabott, amelyeket az argentin szövetség nem volt hajlandó teljesíteni. Sok mindent vetettek a szemére, többek között azt is, hogy közel száz játékost szerepeltetett a válogatottban. A köztudottan baloldali beállítottságú Maradona – karjára Che Guevarra portréját tetováltatta –, a más politikai nézeteket valló futballistákat egyszerűen kihagyta a csapatból.

Nehéz eldönteni, hogy Pelé, vagy Maradona volt a világ legjobb játékosa, az biztos, hogy a két (egymást nem sokra becsülő) sztár között a pályán kívüli viselkedésükkel különbséget lehet tenni. Pelének is voltak botrányai, Maradona folyamatosan súly- és drogproblémáival szerepelt a lapokban: lefogynia nem sikerült, de állítja, öt éve nem nyúlt kábítószerhez. 1994-ben légpuskával lövöldözött a háza előtt várakozó újságírókra és fotósokra. 15 évig volt Claudia Vallafane férje, két lányuk született, a fiatalabbik az Atlético Madrid-csatár Sergio Agüero jegyese, akitől megszületett Maradona első unokája is.

Hazájában elmondhatatlanul népszerű: az Argentino Juniors róla nevezte el a stadionját; 1998-ban, Rosarióban templomot emeltek a nevével, az egyháznak több tízezer követője van; Maradonát istenként tisztelik, a karácsonyt mindig a születésnapján, október 30-án ünneplik.

Diego Armando Maradona

Születési hely: Villa Fiorito (Buenos Aires)

Születési idő: 1960. október 30.

Klubjai: Los Cebollitas (1966-1976), Argentinos Juniors, (1976-1981, 116 gól), Boca Juniors (1981-1982, 28 gól), FC Barcelona (1982-1984, 38 gól), SSC Napoli (1984-1992, 115 gól), Sevilla (1992, 4 gól), Newell's Old Boys (1993, 0 gól), Boca Juniors (1995-1997, 7 gól).

Eredményei: Felnőtt és junior világbajnok az argentin válogatottal (1986, 1979), világbajnoki ezüstérmes (1990), négy felnőtt vb-n szerepelt, argentin (Boca, 1981) és olasz (Napoli, 1987, 1990) bajnok, UEFA-kupa-győztes (Napoli, 1989) , olasz kupagyőztes (1987, Napoli)

Az ifjúsági világbajnokság aranylabdása: 1979

Argentin gólkirály: 1979, 1980, 1981

Az év játékosa az argentin labdarúgó szakírók szerint: 1979, 1980, 1981, 1986

Az év dél-amerikai labdarúgója:1979, 1986, 1989, 1990, 1992

Guerin d'Oro (Olaszország): 1985

Az év sportolója Argentínában: 1986

A labdarúgó-világbajnokság aranylabdája: 1986

A világ legjobb játékosa (Onze d'Or): 1986, 1987

Az év legjobb játékosa (World Soccer Magazine): 1986

Olasz gólkirály: 1987–88

Aranylabda a labdarúgásban tett szolgálataiért (France Football): 1996

Az argentin sportszakírók szerint az évszázad sportolója: 1999

FIFA "Az évszázad gólja" (1986, az Anglia elleni negyeddöntő második gólja): 2002

Az argentin szenátus "Domingo Faustino Sarmiento" díja az életművéért

FIFA (internetes szavazás) Az évszázad labdarúgója: 2006

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!