Ledöftük a világbajnok fejéről az almát

A párbajtőröző Kulcsár Krisztián 42 éves, a vívószövetség általános alelnöke, részt vesz a jövő heti Mol vívó-vb szervezésében. Felkértem egy kis technikai bemutatóra, amitől tartott egy kicsit, de végül azt mondta, nagyon szereti a vívást, nem utolsósorban pedig a kihívásokat, és beadta a derekát.

A párbajtőr az egyik legharcosabb vívásnem, itt a támadó és a védekező is szerezhet érvényes tust. Ráadásul a tőrtől és a kardtól eltérően itt az egész testen érvényes a találat, viszont vágni nem lehet, csak szúrni. Emiatt nagyon fontos a technikai tudás, az, hogy a párbajtőr hegyét hogyan kezeljük. Néhány általunk szellemesnek tűnő feladatot találtam ki, és adtam fel a leckét neki is, magamnak is.

Z, mint Zorro

Egy Z betű lerajzolása, mint a Zorro filmekben, párbajtőrrel, neki meg sem kottyanhat, gondoltam (a vébé kampányát a mozira fűzték fel, Szilágyi Áron még lézerkarddal is szembesült, Várhelyi Annából a sárga ruhás Menyasszony lett a Kill Billből, hát mi sem akartunk lemaradni.)

Kulcsár az elején említette, hogy azt karddal kellene, mert párbajtőrrel nehéz vágni, és hát a film egyébként sem ugyanaz, mint a valóság. De le a kalappal előtte, így is vállalta. Azt persze kihagytuk a tervezésből, hogy balkezes, még ha jobbal is ír, ami nem könnyíti meg azt, hogy szép, formás Z betű legyen.

És ez a „nem könnyíti meg” igencsak eufemisztikus kijelentés. Iszonyatosan nehéz volt a feladat volt, mondjuk ki így utólag őszintén.

A párbajtőr végén az alkoholos filc ugyan nem csúszkált, de csúszkált az üvegajtón. Ha pedig gyorsan akarta rajzolni, ahogy a filmben is, akkor az ajtó elmozdult, miután nekinyomta. Mozgó tárgyra bármit is rajzolni, nemcsak karddal, még tollal-ceruzával is, lélekölő.

Krisztián persze igazi bajnokként nem volt elégedett, akármilyen gyorsan is rajzolt, a tökéletesre törekedett, és közben olyan szövegeket mondott, amitől csak ámultam: „rendezői bal vagy rendezői jobb?”

Látszott, hogy nem először van kamerák előtt, de ez a feladat rettenetesen nehéz, senkinek sem ajánlom, hogy otthon esetleg megpróbálja. Mert rajzolni könnyű, öt másodperc alatt magam is szép betűt kanyarítottam, de villámgyorsan végrehajtani az egy bajnoknak sem könnyű.

Csapkodni könnyebb

A második feladat: egy vizes lufit eltalálni. Ez már lényegesen egyszerűbb mutatvány, ő coupével nyeste szét, én nyilván esetlenül és koordinálatlanul hadonászva. Nem is tudtam olyan erővel odacsapni rá, hogy szétfröccsenjen a víz – már amikor egyáltalán.

A harmadik feladat igazi stílusgyakorlat, hogy „jobb legyen a hegye” a versenyzőnek. Ami annyit tesz, hogy feltétlen meg tudja szúrni riválisát 750 grammnyival, ami elég egy érvényes találathoz. A felkötött teniszlabda persze belengett, érzék és gyakorlás nélkül képtelenség hatszor vagy hétszer eltalálni, hogy még erő is legyen benne; míg próbálkoztam, Krisztián kedvesen mosolygott. De ez egy izgalmas feladat, csakúgy, mint elkapni a párbajtőrt felülről, amikor egy társ elejti. Erről történetesen épp nem készült videófelvétel, de higgyék el, komolyan, épp ebben mutattunk határozott és látványos fejlődést.

A negyedik feladat egy alma ledöfése volt. Fejről, természetesen sisakról.

„Izgulsz?” – kérdezte Kulcsár. „Nem különösebben” – mondtam, bíztam a kezében, a pontosságában.

„1600 newton nyomást kibír a sisak, ne izgulj. Abban nyertem meg a vb-t. Talán még egy törött pengét is kibír. Bár volt, akinek átment rajta.” Ezzel az utolsó megjegyzéssel aztán tényleg megnyugtatott, bár egyébként sem tudtam, mennyi az az 1600 newton nyomás.

Nem hunytam be a szemem, de a sisakon keresztül nem láttam túl jól a mozdulatait. Arra gondoltam, amit egyszer az ökölvívók kapitánya, Szántó Imre mondott az egyik versenyzőjének, miután annak megoperálták a szemét. „Most fogod csak igazán látni, milyen veszélyes sportágat választottál.”

Krisztián leszúrta az almát háromszor vagy négyszer, és közben talán még csak fel sem ment bennem az adrenalin. Igaz, arra nem mernék megesküdni, hogy benne sem, amikor én álltam elé a pástra. De végül is az almát én is eltaláltam, és mint a videóban láthatják, legalább annak örülhetett, hogy az egyik döfés utáni akrobatikus mozdulatommal nem huppantam az ölébe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!