Munkanélküli, segélyen él a futball szabadságharcosa
További Alapvonal cikkek
-
A fiatalok digitális elvonási tünetei miatt edzés közben már indokolt szünetet tartani - Vetélkedősorozattal népszerűsítik az olimpiát, és állítanak emléket a magyar sikereknek
- Már mi vagyunk Imre Bence szülei, nem pedig ő a mi gyerekünk
- Megkezdte működését a Röplabda Specifikus Módszertani Központ
- A hiánypótló edukáció – avagy hogyan kell bevonni a szülőket a gyermek sportéletébe
Nem elégedett a saját nevével fémjelzett és éppen húsz éve elfogadott szabályozás eredményeivel Jean-Marc Bosman egykori élvonalbeli futballista.
A magyar Hivatásos Labdarúgók Szervezetének honlapján az egyetemes labdarúgás történetének egyik legjelentősebb eseményeként írnak arról, hogy 1995. december 15-én Bosman ügyében az Európai Bíróság kiadta a C-415/93. számú határozatát. Az ítélet kimondja, hogy a sportolók - munkavállalóként - szerződésük lejárta után szabadon mozoghatnak.
A belga labdarúgó klubja, az RFC Liége 1990-ben olyan nagy összeget kért a Dunkerque-től, amit a franciák nem voltak hajlandók megfizetni, ráadásul a Liége-nél a tartalékok közé száműzték, és csökkentették a fizetését. Bosman úgy érvelt, hogy mivel lejárt a szerződése a belgáknál, az RFC-nek nincs joga pénzt kérni érte, sőt a munkaadói megsértették az EU alapokmányának számító római szerződésnek a szabad munkaerő-áramlásról szóló 48. cikkelyét. Bosman hosszas jogi procedúrába kezdett, amelynek végén az Európai Bíróság neki adott igazat.
A futballistákat képviselő érdekvédelmi szervezet (FIFPro) Amszterdamban zajló konferenciáján a The Telegraph című brit lapnak adott exkluzív interjúban elmondta, hogy súlyos árat fizetett az ötéves küzdelemért, mert a karrierje, a kapcsolatrendszere és az egészsége látta kárát annak az időszaknak.
A cikkből kiderül, hogy a sport leghíresebb szabadságharcosként bemutatott 51 éves férfi alkoholizmussal és depresszióval küzdött, 2011-ben pedig ittas állapotban bántalmazta akkori élettársát, illetve annak lányát, amiért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Jelenleg munkanélküli, ráadásul segélyt sem kaphat, ezért a FIFPro rendszeres támogatására szorul. Cserében Bosman segít a szervezetnek abban a jogi procedúrában, amelynek célja az átigazolási rendszer további megreformálása.
A FIFPro az átigazolási díj teljes eltörléséért küzd, Bosman pedig úgy fogalmazott: a korábbi változások nem olyan eredményeket hoztak, amilyeneket szeretett volna. A Bosman-ügyet személyes katasztrófájának tekinti. Nemcsak saját sorsa rosszra fordulása miatt, hanem azért is, mert a szándékaival ellentétes hatást váltott ki. Mindezt azzal magyarázza, hogy az Európai Bíróság kimondta: nem limitálható a külföldi játékosok száma, márpedig ez lehetővé teszi a leggazdagabb klubok számára, hogy a kontinens legtehetségesebb fiatal labdarúgóit ingyen megszerezzék.
Számomra a Bosman-szabály arról szólt, hogy a pénz a kisebb klubok irányába is jobban eloszlik. Ehelyett azt láthattuk, hogy a nagy klubok hirtelen még nagyobbak lettek, és minden pénz az ő köreikben mozog. A játékosok ismét olyanok lettek, mint egy árucikk, amellyel kereskednek."
A SkySportsnak adott interjúban a belga hangsúlyozta: nagyon elégedett, és büszke arra, amit tett, de jobban örült volna, ha valaki más viszi véghez mindezt, mert az ő pályafutása - éppen annak csúcsán - derékba tört.
„Fontos, hogy a csata folytatódik, és a FIFPro mindent megtesz, hogy vigyázzon a játékosok jogaira. Egy csatát megnyertünk, de a háborút még nem" - vélekedett Bosman.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon