Arséne Wenger csodálatos utazása

GettyImages-610939334
2016.10.01. 00:15 Módosítva: 2016-10-01 07:16:45

Éppen húsz éve, hogy Arsene Wenger bemutatkozott az Arsenal kispadján. Húsz év alatt 15 különböző trófeát nyert, van három bajnoki címe, egy BL-döntője, 647 győztes meccse, és kipróbált 162 futballistát.

Wenger jubileumot ül a hétvégén.

Senki sem gondolta, de talán a legkevésbé pont maga Arsene Wenger, hogy 1996-ban ilyen hosszú utazásra indul. Akkoriban Japánban, Nagojában élt, és a J-League-ben szereplő Grampus Eight szakvezetője volt. Wengert magával ragadta az ázsiai életmód, távol az európai futballtól elmerült a helyi kultúrában és életvitelben. Még akkor is, amikor néha magányos volt. Ahogy  ő fogalmazott, ha nem jön az Arsenal ajánlata, lehet, hogy sosem tér vissza Japánból.

Arséne Wenger adatlapja

1949. október 22-én született Strasbourgban. Pályafutása: AS Nancy (1984.07.01-1987.07.01.); AS Monaco (1987.07.01.-1994.09.17); Nagoja Grampus Eight (1995.02.01.-1996.09.30.); Arsenal (1996.10.01.-től)

Sikerei:

  • Francia bajnok: 1988.
  • Francia kupagyőztes 1991
  • Japán Emepror's Cup: 1995.
  • Japán Szuperkupa-győztes 1996.
  • Premier League-bajnok: 1998, 2002, 2004.
  • FA Kupa-győztes: 1998, 2002, 2003, 2005, 2014, 2015
  • Angol Szuperkupa-győztes: 1998, 1999, 2002, 2004, 2014, 2015
  • Az év Edzője: 1995 (Japán), 1998, 2002, 2004
  • Az angol futball halhatatlanja: 2006. 

Az embert két év után lassan elfelejtik Európában, de Wengerék életében komoly változás következett be, a felesége terhes lett a lányukkal, így végül visszatért. 

Nagoja, London és a külföldi edző

A világ másik felén, Londonban, David Dein, az Arsenal akkori alelnöke, Wenger jó barátja várta izgatottan a visszajelzést. Már 1995-ben felmerült Wenger neve a londoni klubnál, de akkor mindenki lehurrogta Deint, hiszen igazi szentségtörésnek számított nem brit, vagy ír edző az első osztályban. Akkor ez még tényleg nem volt divat. Wenger érkezésekor a Chelsea-nel dolgozó Ruud Gullit volt az egyetlen nem szigetországi szakember. Ő sem maradt sokáig. 

Wenger 1996. szeptember 22-én tette be lábát először a Highbury-be, és hivatalosan október 1-én kezdte meg a munkát. A  Guardian így emlékezett vissza  erre az időszakra. Egy sajtótájékoztatón kifinomult stílusában mondta el, milyen elképzelésekkel érkezett, a szakma képviselői azonban gúnyolódva fogadták az érkezését. Dr. Who-nak, Arséne Kicsodának nevezték el. Sir Alex Ferguson például így nyilatkozott: „Azt mondják ő egy intelligens ember? Öt nyelven beszél? Én ismerek egy olyan 15 éves elefántcsontparti fiút, aki öt nyelven beszél." 

Érdemes is megnézni, hogy mi lett azokkal a menedzserekkel, akik Wenger idején a Premier League-ben dolgoztak. Amióta Wenger az Arsenal edzője a Chelsea 17, a Manchester City 13 edzőt fogyasztott el.

Akik Wenger érkezésekor a PL-ben dolgoztak

Aston Villa, Brian Little: volt a Stoke, a WBA, a Hull, a Tranmere és a Wrexham szakvezetője is. Később a Jersey futballszövetséget is irányította, most az Aton Villa tanácsadója.

Blackburn, Ray Harford: dolgozott a WBA-nál, QPR-nál és a Milwallnál is. 2003 augusztusában tüdőrákban hunyt el.

Chelsea, Ruud Gullit: abban az időben az egyetlen nem brit, vagy ír menedzser volt az élvonalban. Edzette a Feyenoordot, az LA Galaxyt, a Terek Groznijt. Egy ideje egy futballműsor, a Match of the Day szakértője.

Coventry, Ron Atkinson: a most 77 éves szakember 1998-ban a Nottinghamnél vállalt utoljára munkát, majd szakkommentátor lett, de az ITV-től rasszista megjegyzései miatt kirúgták.

Derby County, Jim Smith: 2001-ben vezetett utoljára csapatot, 75 évesen lett Harry Redknapp segédedzője. 2009-ben visszavonult.

Everton, Joe Boyle: a Manchester City, az Ipswich és az Oldham menedzsere volt, mielőtt visszatért a Goodison Parkba, ahol most szakmai fejlesztési koordinátor.

Leeds United, George Graham: később a Tottenhamnél dolgozott, ahonnan azért menesztették, mert újságíróknak beszélt a klub pénzügyi helyzetéről. 2001 óta nem volt szakvezetői feladata, a Sky Sports szakértője.

Leicester, Martin O'Neill: Az egyike, akik még ma is dolgoznak. A Celtic, az Aston Villa, a Sunderland és 2013 óta az ír válogatott szakvezetője.

Liverpool: Roy Evans: Gérard Houllier érkezése miatt távozott, a Fulham, Wales, Wrexham másodedzője volt, 2007 óta a Swindon igazgatója.

Manchester United, Sir Alex Ferguson, az egyetlen akinek több meccse van a PL-ben Wengernél, és az egyetlen, akivel 2013-ig rivalizált Wenger. Azóta nyugdíjasként éli az életet.

Middlesbrough, Bryan Robson: első osztályú csapatnál, csak a West Bromnál dolgozott később. A Bradford, a Sheffield United és a thaiföldi válogatott kapitánya volt. 2011 óta a Manchester United nemzetközi nagykövete.

Newcastle: Kevin Keegan: a Fulham, 20 hónapig az angol válogatott, majd a Man City szakvezetője volt, majd 2008-ban egy rövid időre visszatért Newcastle-be. Néha feltűnik azóta különböző tv-csatornákon.

Nottingham Forest, Frank Clark: vele kezdődött a dicső klub összeomlása, pedig a Forest elnöke, majd nagykövete is volt, ahonnan 2013-ban rúgták ki.

Sheffield Wednesday, David Pleat: 1997-ben visszatért a Tottenhamhez, ahol kezdetben igazgatója, egy időre menedzsere és a mai napig megfigyelője és tanácsadója.

Southampton, Graeme Souness: Torino, Benfica, Blackburn, Newcastle következett még a karrierjében, 2006 óta nem vállalt munkát, szakkommentátor.

Sunderland, Peter Reid: angol U21-es kapitány is volt, neve Thaiföldön és Indiában is felbukkant. Idén még a Bolton szakmai munkáját segítette, de csak a szezon végéig.

Tottenham, Gerry Francis: 2001-ig a QPR és a Bristolnál dolgozott. Ahogy sokan, ő is kommentátori munkát vállalt.

West Ham, Harry Redknapp: Kétszer a Portsmouth, a Southampton és négy évig a Tottenham menedzsere volt. Megviselte, hogy nem lett angol kapitány, és egészen Jordániáig menekült, ahol két meccs erejéig vezette a válogatottat. Most az ausztrál Central Coast Mariners szaktanácsadója.

Wimbledon, Joe Kinnear: 1999-ig dolgozott az azóta megszűnt csapatnál. Aztán a Nottingham, majd a Newcastle szakvezetője, később igazgatója volt. 2014 óta nem vállalt munkát.

Wengerrel érkezett a klubhoz Patrick Vieira is, aki éppen azért írta alá a megállapodását, mert megtudta, hogy az addigi menedzser Bruce Rioch távozik, és egy honfitársa irányítja majd a klubot.

Vieira érkezése létfontosságú változásokat hozott a klubnál. És Wengeré is: kitiltotta az öltözőből a csokoládét, átdolgozta, tudományos alapon megváltoztatta a táplálkozási és folyadékbeviteli szokásokat, fitnesz szakembereket vett fel. Természetesen a játékstílust is megváltoztatta és rövid passzos játékra tért át. Később leigazolta a holland Marc Overmarst és Nicolas Anelkát, akik a csapat játékába kreativitást hoztak. Hátul pedig Tony Adams és Steve Bould a nyugalmat biztosították.

Wenger első éve egy bronzot, majd 1998-ban - hét év után először - bajnoki aranyat hozott.

Wenger három legfontosabb játékosa

  • 1. Thierry Henry (1999-2007 és 2012)

Wenger-éra legnagyobb játékosa volt. 377 meccsen 228 gólt szerzett, a menedzser szavaival élve Henry a "futball Usain Boltja". Elképesztő csatár volt, olyan, aki bármilyen pozícióból képes volt a kapuba találni. A klub történetének egyik legnagyobb játékintelligenciájával rendelkező futballista volt.

  • 2. Dennis Bergkamp (1995-2006)

A holland változtatta meg a George Graham-féle unalmas Arsenalt. Ian Wright, a klub egy korábbi ikonja például úgy üdvözölte, hogy a Messiás szállt le a Highburyra. Wenger pedig így jellemezte: az intelligens maximalista. 185 meccsen 103 gólt rúgott.

  • 3. Patrick Vieira (1996-2005)

Wenger első és talán legfontosabb igazolása volt. Tony Adams búcsúja után a csapat kapitánya lett. Brutális fizikai erőnléte a középpálya uralkodójává tette. 2005-ös távozása betöltetlen űrt hagyott maga után.

Az aranykorszak, 1998-2006

Óriási rivalizálás kezdődött Arséne Wenger és Sir Alex Ferguson, illetve az Arsenal és a Manchester United között. Wenger 1998 és 2005 között háromszor nyert bajnokságot, négyszer FA Kupát, a csapat története során először jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe (2006 májusában aztán a Barca volt a jobb). 2004-ben veretlenül lett bajnok, amilyen dominanciára a 30-as évek Herbert Chapman vezette Arsenalja volt csak képes.

A csapatban már Thierry Henry volt a vezér, mellette Robert Pires, Freddie Ljungberg, Vieira, Kanu vitték még a vállukon a csapatot. 

Arsene Wenger a 20 év alatt negyediknél rosszabb sosem volt csapatával. 3 első, 6 második, 5 harmadik, hat negyedik hely, ahogy a BBC grafikonján is látszik:

kep2 wenger

Persze az Arsenalnak abban az időben bőven akadt olyan igazolása is, ami igazi mellényúlásnak bizonyult a mester részéről, mégis az akkori korosztályra, amelyre a "Borning Arsenal" jelzőt is aggatták, jellemző volt Wenger egyik érdekes kijelentése.

„Amikor igazoltunk és külföldi edzőket kérdeztem a játékosról, akkor volt, hogy azt mondták, ő nem Arsenal-szintű futballista. Ez volt a legnagyobb bók, amit kaphattam."

Költözés és a generációváltás

2006 júliusában megnyitotta kapuit az Emirates Stadium. Bár Wenger nagyon szerette a Highbury-t, búskomoran, de átballagott az új otthonba. Leginkább azért volt szomorú, mert nehéz évek következtek. Az Emirates-be fektetett 400 millió fontot az átigazolások elől is kénytelen volt átcsoportosítani a klub. 

A London Colney-ban felépített, Wenger által szorgalmazott edzőközpontot például Nicolas Anelka Real Madridba történt átigazolási díjából fedezték. Nem véletlen fejezte ki keserűségét a francia akkortájt:

„Úgy érzed magad, mintha kövekkel mennél gépfegyverek ellen."

Nem volt más választás, a kiforrott játékosok után a fiatal tehetségekkel próbált ugyanolyan sikeres lenni. Cesc Fabregas, Robin Van Persi, Samir Nasri, Abou Diab már az új hullámot képviselte. De aztán 2011-ben Fabregas és Nasri, majd van Persie is távozott, és úgy nézett ki, Wenger projektje összedől. Személyes vereségként élte meg. "Ez nem olyan, mintha egy nagy klub lenne."

Tény, 2005 után csak két FA-győzelem jött össze: tavaly és két éve.

Nem nagyon termett babér, és addig sikeres Arséne Wenger már a gúnyolódás céltáblája lett. De ő szentül hitt és hisz benne azóta is, hogy a fiatalok beépítése a legfontosabb feladat.

2011 augusztusában a Manchester United elleni 2-8 egy akkora pofon volt, amely visszatérítette a földre. A két fentebb említett kupasiker ugyan valamiféle gyógyír volt a száz kilométereket, fontok ezreit költő drukkereknek, de a statisztika is bizonyítja, hogy amit az Arsenalnál eltöltött első tíz évében jól csinált, az utolsó tíz évben már nem tudta produkálni.

A pályafutása során eddig megnyert 15 sikerből 11 esett az 1996 és 2006 közötti időszakra és csak négy a másodikra. 

   Meccs Győzelem Döntetlen Vereség Trófea
Első 10 év 566 327 139 100 11
Második 10 év 563 320 124 119 4

A jövő

A húsz évet összefoglalva könyv jelent meg Wenger eddigi londoni pályafutásáról, amelyben elmesélte, hogy mit sajnál a legjobban:

Természetesen a 2006-os Bajnokok Ligája-döntő a legnagyobb szívfájdalmam.

„Százszor is megkérdeztem magamtól, mit tehettem volna másképp? Le kellett cserélnem Fabregast vagy nem? Be kellett hoznom Flaminit vagy nem? Ez életem legnagyobb bánata. Tizenhárom percnyire voltunk attól, hogy megnyerjük a legnagyobb trófeát. Talán ezzel a tudattal kell majd meghalnom – és még azután is fájni fog” 

Hiába merült fel a távozásának gondolata a legutóbbi szezon végén, a többségi tulajdonos, Stan Kroenke egy fórumon megerősítette, biztos benne, hogy marad. Ivan Gazidis igazgató pedig kijelentette, nem maradna a posztján, ha úgy gondolná, a klub nem halad jó irányba, vagy azt hinné, hogy nem képes megfelelni a szurkolók elvárásainak. 

Ezt mondta maga Wenger is egy interjúban, melyben arról beszélt, ha nem a győzelem, ha nem a siker érdekelné, és nem érezné, hogy a csapatával ezt el tudja érni, az olyan lenne, mintha az életét adná fel.

Egy biztos, 66 évesen és 343 naposan ma ő a hatodik legidősebb PL-menedzser. Ha újabb öt évig maradna az élvonalban, megdöntené Sir Bobby Robson rekordját. Wenger viszont valami mást szeretné jövőre. 2004 után megint bajnoki címet nyerni.

A cikk korábbi verziójában Bergkamp is Wenger igazolásaként volt említve, de ő már egy évvel korábban Londonba érkezett.

Menedzser PL-meccs Győzelmek %
Sir Alex Ferguson 810 65.2
Arsene Wenger 758 57.8
Harry Redknapp 641 36.8
Sam Allardyce 467 33.6
David Moyes 467 40.7
Steve Bruce 392 28.1
Mark Hughes 390 35.6
Martin O'Neill 359 36.2
Alan Curbishley 328 32.9
Joe Kinnear 302 32.1

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?