A teniszplayboy se mentette meg az AusOpent, az azévi másodikat

Az Australian Open nem volt mindig ilyen népszerű és kiemelt verseny, mint az utóbbi két évtizedben, a klasszisok sokáig kerülték, hiába volt Grand Slam. Ezen akartak változtatni, így 1977-ben két Australian Opent is tartottak, egyet januárban, egyet decemberben. Az újító szándék elsőre nem jött be, így a második kiadást egy nem különösebben sikeres playboy, Vitas Gerulaitis nyerte.

Az első Australian Opent 1905-ben rendezték, és azóta elég kacskaringós utat járt be a torna. Elég sokáig kereste a helyét, térben és időben is. Hat különböző városban tartottak versenyeket, mire Melbourne lett az állandó helyszín. A verseny dátuma is elég hektikusan változott. Rendezték január elején, márciusban, de még augusztusban is, ha úgy ítélték meg, hogy akkor optimális az időjárás.

A sztenderd végül a január közepi időpont lett, de Ausztrália és az esemény legnagyobb baján, hogy mindentől rohadt messze van, ez sem sokat segített. Már maguknak az ausztrál teniszezőknek is gondot okozott az ország mérete, a huszadik század elején nagyon kevesen vállalkoztak arra, hogy 3000 kilométert vonatozzanak Ausztrália egyik végéből a másikba. Az európai és amerikai versenyzőknek pedig még nagyobb tortúrát kellett (volna) vállalniuk. A többség nem is vállalta, így az AusOpen amolyan másodvonalas verseny maradt az 1980-as évekig, a csonka mezőnyben nyerni nem volt akkor presztízs. Maga a versenyhelyszín sem volt nagyon vonzó, a Melbourne külvárosában található Kooyong Lawn Tennis Club egyetlen füves pályája és stadionja is elég amatőr érzetet keltett.

A szervezők mindezek ellenére ki akartak törni az alárendelt szerepből, ezért 1977-ben úgy döntöttek, hogy a karácsonyi, szilveszteri időszakra teszik át a torna időpontját, hátha népszerűbb lesz ettől a versenyzők körében. Nem pont így lett.

1977 elején a szokott időpontban, január közepétől kezdve lement az AusOpen, de az újítással nem akartak közel kétéves szünetet okozni, így még ugyanebben az évben, decemberre kiírták a következő versenyt.

A nőknél erre még sikerült pár ismert játékost, mint a hazai Evonne Goolagongot vagy az 1976-os Roland Garros-győztes Sue Barkert megnyerni, de a férfi mezőnybe igazán jó nevű játékos nem nevezett. A kor legjobbjai, mint Björn Borg, Guillermo Vilas vagy Jimmy Connors távol maradtak. A megmentőnek Vitas Gerulaitis tűnt, aki ugyan Grand Slamet nem nyert korábban (egy wimbledoni elődöntője volt), de elég színes egyéniség volt ahhoz, hogy kiváltsa a nézők érdeklődését, és egy-két sztorival címlapra is kerüljön.

Gerulaitis úgy nézett ki, mint egy rocksztár, és úgy is élt. Egyrészt volt egy zenekara, de a tornák közben is belevetette magát az éjszakai életbe, ivott és kokainozott, és az egyik meccsén állítólag rúzsfoltos nyakkal és inggallérral játszott, viselve a bulis este nyomait. Az a bizonyos alázat hiányzott belőle, de ezzel ő is tisztában volt.

A torna második kiemeltje a januári AusOpen nyertese, a feltörekvő Roscoe Tanner lett, de vele nem sokra mentek, egy akkor még ismeretlen új-zélandi teniszező már az első körben kiejtette. A többi jó helyen kiemelt játékos közül is sokan túl voltak már csúcskorszakukon, például Ken Rosewall 43 évesen próbált nagyot alkotni Melbourne-ben.

A sztárok távolléte kihagyhatatlan esélyt is adott, hiába nem volt színvonalas az AusOpen, akkor is egy Grand Slam-győzelem volt a tét, amit viszonylag könnyen meg lehetett szerezni.

Gerulaitis hozta magát, a döntőig menetelt. A másik ágról meglepetésre a brit John Lloyd jutott be. Szilveszter napján vívták meg ötszettes döntőjüket, amiben mindketten teljesen kikészültek, a hőség már akkor is elmaradhatatlan volt, végül Gerulaitis győzött nagy nehezen.

Szerencsés napom volt, lenézett rám a jóisten. A fájdalom pusztító volt, emlékszem, felnéztem az égre a negyedik szettben, és azt mondtam magamnak, segítség nélkül nem tudok nyerni. Az izmaim ugráltak a görcsöktől, amelyek az egész testemben megjelentek, de nem gondolkodhattam azon, hogy feladjak egy ilyen fontos döntőt.

Lloyd később megjegyezte, az AusOpen színvonalban elég messze volt ekkor a másik három Grand Slamtől. Az ausztrál bajnokság felvezetése hasonló volt, mint most, három-négy kisebb tornát tartottak Sydney-ben, Adelaide-ben vagy Brisbane-ban, ami alatt akklimatizálódni tudtak a teniszezők. Lloydék viszont sokkal több időt töltöttek Ausztráliában, mint a maiak. Olykor hat hétig is ott voltak. A karácsony is a torna közepén érte őket, de december 26-án már játszaniuk kellett.

A decemberi AusOpen nem sokat javított a torna renoméján, de ennek ellenére szép lassan erősödött a mezőny, még ha a zömét továbbra is csak ausztrál játékosok alkották. Az utolsó decemberi versenyt 1985-ben tartották, ezután tértek vissza a január közepi rendezésre. Az elég nevetséges lett volna, ha két héttel az előző után egy újat rendeznek, így 1986-ban elmaradt az Australian Open.

A torna időpontja még ma is vitatéma, sok versenyző szerint túl korán van, nagyon nehéz csúcsformában játszani már rögtön a szezon elején, de azzal azért senki sem számol, hogy újra szezonvégi tornává váljon az AusOpen.

Források: Guardian, Insidethegames, Oregonlive, Tennis