A futballszabály, ami bolondokházát csinált a meccsből

2019.01.26. 23:28

A futballtörténelemben láttunk már pár szándékos öngólt, de ezek szinte mindegyike azért született, hogy gesztust tegyenek az önhibáján kívül hátrányba kerülő ellenfélnek. Huszonöt évvel ezelőtt a barbadosi válogatott egészen más okból rúgott egyenlítő gólt magának: csak így volt esélye egy nagyobb különbségű győzelemre és a továbbjutásra. Ezzel aztán a futball legőrültebb három percét is összehozták. 

1994-ben az ötödik Karibi Kupát rendezték meg, amire még Barbadosnak is volt esélye kijutni, még úgy is, hogy a zárómeccs előtt az utolsó helyen állt a selejtezőcsoportjában. A csoport elég szűk volt, csak három csapat (Barbados, Grenada, Puerto Rico) alkotta, és visszavágókat nem rendeztek, két meccse volt minden országnak.

Az utolsó, Barbados–Grenada mérkőzés előtt Grenada volt az első jobb gólkülönbséggel, mert megverte Puerto Ricót 2-0-ra, míg Barbados 1-0-ra kapott ki Puerto Ricótól. A nullapontos Barbadosnak egy esélye maradt a csoportelsőségre, legalább két góllal meg kellett vernie Grenadát.

Így nézett ki a tabella:

  • Grenada       3 p –   2-0;  +2    1 meccs
  • Puerto Rico  3 p  –  1-2;   -1    2 meccs
  • Barbados     0 p  –   0-1;  -1    1 meccs

Barbados teljesíteni is látszott a kitűzött célt, a 80. percben már 2-0-ra vezetett. Csak ki kellett volna húznia a hátralévő tíz percet, ennek megfelelően beállt védekezni. Ha sikerült volna kapott gól nélkül megúszniuk, tiszta sor, eggyel jobb gólkülönbséggel megnyerik a csoportot Grenada előtt, és ma senki nem emlékezne a percek alatt abszurd komédiává váló meccsre.

Nem atomfizika kitalálni: nem sikerült.

Normál esetben így sem történt volna semmi, Grenada jutott volna tovább a csoport élén eggyel jobb gólkülönbséggel Barbados előtt, csakhogy ezen a Karibi Kupán kitaláltak egy elég furcsa szabályt.

Azaz: döntetlen egyik meccs sem lehetett, ha a rendes játékidő leteltével iksz volt az állás, akkor jött a hosszabbítás, amiben aranygól döntött. Tehát az a csapat nyer, amelyik először betalál. Ez máshol is létezett, de valamiért ebben a kupában még csavartak rajta egyet:

az aranygól két gólnak számított.

Szóval a meccs 83. percében betalált Grenada, és a 2-1-gyel már továbbjutóként tekinthetett magára.

Barbados még megpróbált gólt szerezni, hogy visszaállítsa a kétgólos különbséget, de időszűke lévén a 87. percben másik stratégiát választott. A védő, Terry Sealey és a kapus Horace Stoute kezdett egymással passzolgatni a saját kapujuk előtt, majd Sealey bevágta kapujukba a labdát.

Ezzel 2-2 lett.

Igen, a barbadosiak megragadták utolsó lehetőségüket, abban bíztak, hogy a hosszabbításban aranygóllal nyernek. Logikus döntés, hiszen 30 perc alatt nagyobb esély van gólt szerezni, mint három perc alatt.

Stoute később elmondta, készültek erre, és ő rendes, látványos öngólt akart, nem egy rosszul eljátszott potyát.

Terry Sealey passzolt nekem, azt mondta: »Engedd be!« Én azt mondtam: »Nem. Nem akarom, hogy úgy nézzen ki, mint egy rendes öngól.« Ezért visszapasszoltam neki. Ez ment párszor, így aztán úgy döntött, hogy belövi a kapuba.

Grenadának szűk három percre maradt arra, hogy gólt lőjön. A középpályás Cheney Joseph elég gyorsan kapcsolt, rájött, hogy nekik végül is mindegy, melyik kapuba lőnek: a győzelem természetesen jó, de ugyanolyan jó az egygólos vereség is, mert azzal is Barbados előtt maradnak.

A 90 perc utolsó mozzanatai így értelmezhetetlen jeleneteket eredményeztek, ami ellentmondott mindannak, amit addig a futball jelentett.

Joseph elkezdte saját kapujára vezetni a labdát, de Keith Griffith barbadosi szövetségi kapitány erre is felkészítette csapatát, öt embere a grenadai kaput védte, öt meg a sajátját. Nem esett több gól.

Kabaré, de Barbados kiharcolta a hosszabbítást, ahol aztán lezárta mestertervét, berúgta az aranygólt, így a pályán 3-2-re, míg a szabályok szerint 4-2-re nyert, és csoportelső lett.

Volt egy rövid megbeszélésünk a meccs előtt, hogy mit tegyünk, ha Grenada rájön a tervre. A támadóink megvédik Grenada kapuját, a védőink pedig fenntartják a saját védelmünket

– mondta a barbadosi kapus a Cauldronnak.

A rendes játékidő végén a grenadaiak nem óvtak, Stoute szerint azért, mert felismerték, hogy ők is továbbmehettek volna egy öngóllal, és ezt meg is próbálták berúgni.

Horace Stoute
Horace Stoute
Fotó: Jorge Uzon / AFP

A vesztes Grenada edzője, James Clarkson nem véletlenül fakadt ki az abszurdba hajló meccs után. „Úgy érzem, átvertek. Az az ember, aki ezzel a szabállyal előjött, esélyes a bolondokházára. A saját játékosaink azt sem tudták, melyik irányba támadjanak, a saját vagy az ő kapujuk felé. Sosem láttam ilyet korábban. A futballban az ellenfelednek kéne gólt rúgnod, nem magadnak."

A torna kiírói is érezhették, hogy a duplát érő aranygóllal mellélőttek, mert soha többé nem használták ezt a szabályt.

Arról persze továbbra is lehet vitatkozni, hogy az öngól zseniális edzői húzás volt-e az adott keretek között, vagy a fair play megcsúfolása.

Források:

https://www.theguardian.com/football/2011/may/25/the-greatest-runners-up-ever?INTCMP=SRCH

https://en.wikipedia.org/wiki/Barbados_4%E2%80%932_Grenada_(1994_Caribbean_Cup_qualification)

https://www.fourfourtwo.com/features/12-footballers-who-scored-or-threatened-deliberate-own-goals-and-why?page=0%2C2

https://the-cauldron.com/caribbean-stud-2d3fe00997cd

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!