Lemásoltuk a Népstadiont Algériának

Az egykori Népstadionnak ma már nyoma sincs, de Algírban még áll az az aréna, aminek a mintájául a budapesti épület szolgált. Azt is magyarok tervezték még az 1960-as években megkezdve a munkát. Az algériai aréna nem tökéletes másolat, de sok jellegzetes budapesti elem visszaköszön rajta.

A budapesti Népstadion a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) tervei alapján készült el, így logikus volt, hogy algíri épületet is ott tervezzék meg. „Az már az anekdokták világába vezet, hogy a KGST-országok közül, miért éppen mi kerültünk kapcsolatba Algériával, nem tudjuk, hogy mi volt a druzsba oka. Egyszer Magyarországon járt Ben Bella (az első algériai köztársasági elnök), aki nagy focirajongó volt, így elvitték a Népstadionba egy meccsre, neki megtetszett a stadion, és kijelentette, hogy nekik egy ilyen kell. Aztán meg is rendelték. Kezdetben nem is fizettek. Ő haveri alapon gondolta, hogy majd ajándékba kapja a terveket a szocialista testvértől. A tervek elkészültek, de szükség volt olyan magyar mérnökre is, aki az építést is leművezesse. Ez azt jelentette, hogy ki kellett költözni néhányaknak, innentől viszont már nem mehetett a testvériesség jegyében" – mondta Boór Zoltán, a KÖZTI építésze, aki később az algériai irodát is vezette. (Egy későbbi cikkünkben felidézzük Boór segítségével a KÖZTI algériai éveit, nemcsak a stadion történetét.)

„A függetlenné vált Algéria úgy kereste az együttműködést barátaival, hogy az egyes feladatok megoldására eleve a legalkalmasabb partnereket kérte fel. Így történt, hogy az olimpiákon és másutt elért magyar sportsikerek és Népstadionunk nemzetközi hírneve alapján az Algériai Ifjúsági és Sportminisztérimum egyenes megbízással fordult a szellemi exporttal foglalkozó TESCO Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Irodához a stadion megterveztetésére. – írta a Magyar Ifjúságban Mirgai László építészmérnök.

A stadionról 1964-ben kezdődtek meg az egyeztetések, a kiviteli tervek 1966 második felében készültek el, majd a stadiont végül 1972 júniusában adták át. Az építők franciák voltak, de a munkálatokat magyar mérnökök felügyelték. Az algériai kormány 12 milliárd dollárt irányzott elő a stadionra, de végül nem tudták tartani ezt a költségvetést.

Az algériai főváros stadionjának terveit Ázbej Sándor jegyezte, valóban átvéve a Népstadion több jellegzetes elemét. Az algériai felszabadulást dátumát névként megkapó (1962. július 5.-e) stadion is olyan pilonokat kapott, mint pesti előképe. A pilonokat fedő csipkerács miatt mondják sokan, hogy a kiköpött mása a Népstadionnak (igaz, hogy itthon betonból, kint fémből készül.) Még abban is hasonlít a két aréna, hogy az egyik oldalon nem húzták fel a felső karéjokat, és hogy földtöltésre is épültek lelátók, de lényeges különbség, hogy az algíri stadionban erkélyszerűen nyúlnak egymás fölé lelátószintek.

„A napsütés ellen véd, ez szellemes megoldás volt, egy dologgal nem számolt Ázbej, ahogy valószínűleg egy magyar építész sem gondolt volna rá. A klíma miatt nagyon erős volt a napsütés. Egy stadion olyan nagy épület, hogy valamelyik oldalát mindig süti a nap, egy másik meg árnyékban van. A hőmérsékletkülönbség miatt pedig szabályszerűen fújt a szél a tető alatt. Ahol véget ért, oda be kellett tenni egy üvegfalat, mert természetesen az előkelőségek ott ülték, ha elkezdett sütni a nap, a szél lebegtette a fülüket" – mondta Boór.

A stadion helyét az akkor városhatárokhoz képest négy kilométerre délnyugatra jelölték ki. Az építésnél kihasználták a lejtős terepet, részben bevágott alapra húzták fel a stadiont, de a tervezésnél a gyakori földrengésekkel is számolni kellett. A Nap járásához igazítták a tájolást, így a lelátó egy része már kora délután árnyékba került. A futballpályát eleve műfüvesre tervezték.

A stadion befogadóképességéről a korabeli sajtóban több számadat keringett, kezdetben százezres nézőszámmal terveztek, de hatvan-, hetven- és nyolcvanezres számról is találni feljegyzéseket. Jelenleg 64 ezres az azóta többször átalakított stadion.

Az épületet gyakran Olimpiai Stadionként is emlegették, mert Algéria fontolgatta, hogy pályázik majd olimpiára, így nemcsak a futball igényeit szolgálta az épület, hanem atlétika versenyek rendezésére is alkalmas volt.

A stadion építése közben még grandiózusabb ötletek születtek, a magyar építészek vetették fel, hogy egy sportvárost is létre lehetne hozni, külön atlétikai stadionnal, labdajátékokra alkalmas csarnokkal fedett uszodával, lakóépületekkel és nőknek épített sportkollégiummal.

Olimpiát eddig nem kapott Algír, de elég hamar multisporteseményeket vittek oda. A magyar tervezésű stadion lett az 1975-ös Mediterrán Játékok fő színhelye, majd 1978-ban az Afrika Játékoké is.

A fent említett rendezvények is munkát adtak a magyaroknak, mert a stadion hangosítását, világítástechnikáját és eredményközlőjét is magyar cégek szerelték fel, így az Elektroimpex és a BEAG is jelen volt. A Világgazdaság írta 1971-ben, hogy a józsefvárosi pályaudvarról negyvenkontérnernyi felszerelést indítottak útnak vonaton Algériába.

Itthon a lapok magyar építésű, ultramodern stadionként emlegették az algériai létesítményt, és ebben lehetett is valami, még ha egy húsz évvel korábban elkészült épület volt is a minta. Az építésnél nagy figyelmet fordítottak a kiszolgáló helyiségekre, 500 fős médialelátót hoztak létre, az újságíróknak telefonos és telexes összeköttetést biztosítottak. Az öltözők, páholyok, szalonok és közvetítőhelyiségek pedig légkondicionáltak voltak.

A stadion avatóján természetesen magyar futballisták is ott voltak, egy ún. Budapest-válogatott ment el a négycsapatos tornára. A szervezők annyit kértek, hogy néhány régi, nagy nevű futballista is kerüljön be ide, többek között Mészöly, Göröcs, Szentmihályi játszott a minitornán. 

Az algériai stadion több szempontból is sikeres vállalkozás volt, a KÖZTI-nek újabb munkákat hozott már az építés ideje alatt, majd az átadás után újabb sportlétesítményekre kaptak megbízást a magyar mérnökök, a kisebb léptékű mostaganemi és az el-asnami sportkombinátot is ők tervezték, és Nigéria is ezután jelentkezett be egy stadiontervért. Az algériai stadion pedig a magyaroknak is fontos emlék lehet, mert az új Puskás Stadion semmiben sem fog emlékeztetni a régi Népstadionra, hiába volt arról szól, hogy a régi pilonok megmaradnak.

Borítókép: az 1962. július 5. Stadion. Fotó: Wikipedia.