Ha a játékos nem úgy rúgta a labdát, revolver került elő

NemzetiSport 2015 08  pages183-183
2019.05.25. 23:30

A magyar futball történelmének első legjobb vidéki csapata a Sabaria Football Club volt. Amilyen viharos gyorsasággal tűnt fel, olyan hamar is került a süllyesztőbe a szombathelyi csapat: pár év után megszűnt. Ebben egy elég kalandos és veszteséges amerikai túra is közrejátszott.

Az első osztályú magyar futballbajnokság első évtizedei a fővárosi klubokról szóltak. A bajnokságban hosszú ideig nem is szerepelt vidéki csapat, nekik külön vidéki bajnokságokat írtak ki, amik győztesei aztán megmérkőzhettek az első osztály bajnokaival.

Változás az első profi bajnokság kiírásakor történt, az 1926/27-es sorozatban már vidéki csapatok voltak a mezőnyben. Ekkor még csak két klub, a szombathelyi Sabaria FC és a szegedi Bástya FC. A Sabaria – illetve Szombathelyi Labdarúgószövetkezet (csak 1929-ben változtatta meg hivatalosan a nevét) – jól helyt állt, a tízcsapatos bajnokságban a negyedik helyet szerezte meg. A következő évben is negyedik lett a szombathelyi csapat az akkor már 12 klubos bajnokságban.

1928-ben az Internazionalénál is megfordult Weisz Árpádot szerződtették le edzőnek a szombathelyiek, nagy terveik voltak. Már ekkor több nemzetközi meccsük volt, bécsi ellenfeleket, a Rapidot, a Herthát szerződtették maguknak, de játszottak az osztrák válogatottal és cseh klubokkal is meccseket.

A klubnak egyre jobb híre lett és folyamatosan erősödött, de nem sikerült előrelépnie 1929-ben. Egy jó anyagi lehetőségekkel kecsegtető, Kubát, Mexikót és az Egyesült Államokat is érintő, 1928 végén induló túra elég sok bonyodalmat okozott.

A SABARIA ÚTTÖRŐ VOLT EBBEN IS: AZ ELSŐ MAGYAR FUTBALLCSAPAT VOLT, AMI AMERIKAI TÚRÁRA MENT. 

Hosszú vonatozás és hajózás után jutottak el december végén Kubába, ahol nem volt túl fejlett még a futballkultúra, a focimeccseket is baseballpályán játszották. A szombathelyiek kicsit csalódást keltően szerepeltek, öt meccsükből kettőt nyertek, kétszer döntetleneztek, egyszer vereséget szenvedtek.

Nem voltak könnyű helyzetben az Ibéria elleni meccsen, ahogy kiderül a Budapesti Hírlap beszámolójából. „A Sabaria Holzbauer és Pesovnik góljaival már 2:0-ra vezetett, amikor a közönség terrorjának hatása alatt a bíró tizenegyessel sújtotta a szombathelyieket, és kiállította Vámost a csapatból, amely csonkán már nem tudta megakadályozni a vereséget."

A Sabaria már Kubában is több időt töltött a tervezettnél, csak három meccsről volt szó eredetileg, de az utazási nehézségek miatt még kettőt ráhúztak, mielőtt áthajóztak Mexikóba.

Mexikó elég nagy sokkot jelentett a játékosoknak, az első magaslaton, kétezer méter fölött játszott meccseken teljesen kikészültek, légszomjjal küzdöttek, egy-egy sprint után kidőltek. „A közönségnek ez nem igen tetszett és iszonyú forradalmakat rendezett. Ez a közönség is zavarta a játékosokat. Hiába motozzák meg a nézőtérre menőket, hamarosan revolver kerül itt elő és ha a játékos nem úgy rúgja a labdát, ahogy nekik tetszik, szétszedik a tribünt s deszkával, kővel dobálják. Aztán elmúlik a vihar és tapsolnak, éljeneznek" – írta az egyik meccsről a Nemzeti Sport.

Mexikóban hét meccset játszottak, és hiába tartottak gyakran banketteket, vitték kirándulni a futballistákat, a csapaton belül egyre több lett a feszültség a honvágy és az összezártság miatt. De anyagi viták is rontottak a hangulaton. A Sabaria vezetői szerint a túrát két leszervező menedzser, Forgách Antal és Stanley megrövidítették őket, mexikói adókra hivatkozva háromezer dollárt tettek el. 

A Savaria csapata
A Savaria csapata

Az eredeti tervek szerint a Sabaria hazatért volna Mexikóból, de azt találták ki, hogy meghosszabbítják a túrát, és az USA-ban, New Yorkban és Clevelandben is játszanak még meccseket, már csak azért is, hogy pénzügyi nyereséggel zárják a több hónapos utazást. A klubnak ehhez a magyar szövetség engedélye kellett, ami heteket késett.

A Sabariának ráadásul azt is el kellett intéznie, hogy a magyar bajnoki meccseit elhalasszák. A nagy csapatok, mint a Ferencváros vagy a Hungária hozzájárultak a változtatáshoz, de a szombathelyiek ultimátumot kaptak, legkésőbb március 15-éig Európába kell érniük, hogy áprilisban már játszhassanak. 

Az USA-ba való utazást viszont nagyon nehezen hozták össze, mert mindeközben Mexikóban kitört a forradalom. A fővárosban nem volt lázongások, a kormányerők védték, nem voltak életveszélyben a szombathelyiek, de az ország közlekedése lebénult, a hadműveleti területeken nem juthattak át. Erről aztán vicc is született a Nemzeti Sportban.

- Lustaság miatt nem mehetett New-Yorkba a Sabaria.
- Hogy-hogy?
- Nem keltek föl elég korán.
- ???
- A mexikói felkelők korábban keltek föl.

A Sabaria végül elküzdötte magát New Yorkig, volt, hogy 24 órát állt a vonata út közben, majd három meccset játszott le öt nap alatt. A kivándorolt, osztrák és magyar játékosokból álló Hakoahtól először kikapott, majd a Giantsot 6:4-re verte, és a Hakoah elleni visszavágón is nyert. 

Amikor hazatértek, több nyilatkozat is született a túra anyagi sikerességéről. A klub menedzsere, Herczog Edvin szerint a játékosok jól jártak, háromezer pengőt is kerestek a négy hónap alatt. A Nemzeti Sport ugyanakkor megjegyezte, hogy klub által remélt 40 ezer pengőtől eléggé elmaradtak a valós bevételek. 

Herczog úgy látta, a túrával más magyar csapatok előtt is kaput nyitottak: „A magyar futball odakint márka lett. Vonzerő. Ebben a pillanatban a Sabaria például elmehetne akár Észak-, akár Közép-, akár Dél-Amerikába."

A megtámadott Forgách Antal azt állította, hogy a Sabaria Mexikóban többet kapott meccsenként, mint a világbajnok Uruguay. A szombathelyiek azonban még jobban kereshettek volna, ha már az első meccsükön győznek, mert ezzel az árukat is felverhették volna. 

A visszatérő Sabaria a bajnokság utolsó, 12. helyén áll. És innen nem is tudott ellépni, a szezon végén kiesett. Sokan mondták, hogy a csapat az amerikai túrán merült ki, ezért nem tudta megismételni a korábbi években nyújtott teljesítményét.

Herczog szerint viszont nem erről volt szó, szerinte a négy hónap alatt lejátszott 19 meccs nem volt sok, itthon is hasonló lett volna a meccsszám. A menedzser úgy vélte, hogy a csapatot érő intrikák miatt estek szét, éket vertek a klubban futballozó budapesti és szombathelyi játékosok közé. A Sabaria nem is tudott feljebb kapaszkodni az utolsó helyről, kiesett az első osztályból. Mindent megpróbált pedig, a szövetségnek egy létszámemelési javaslatot is beadott, amit végül leszavaztak. 

Egy év után újra az élvonalban volt, a hetedik lett, de a klub folyamatosan anyagi problémákkal küzdött, az 1932-es bajnokságot már végig sem tudta játszani, hét fordulóval a vége előtt kizárták – a magyar futballban ezzel is úttörő volt. A klub játékosainak is tartozott, és a vidékre utazó ellenfeleinek sem fizette ki a szabályok szerint őket megillető pénzeket. 

A Pesti Napló egyik 1931-es számában arról írt, hogy a Sabaria évente legalább 14 ezer pengős veszteséget termel, de akár ennek a duplája is elképzelhető, és a csapat támogatói ezt már nem akarták tovább benyelni. 

saba
Fotó: Pesti Napló, 1931. május / Arcanum adatbázisa

A csapat aztán meg is szűnt, Kopfentsteiner Manó klubelnök az egyik újságban a szombathelyieket hibáztatta, hogy csak kevesen 6-700-an látogatták a meccseket, ebből nem tudtak nyereséget termelni, de a klubvezetést is támadta, hogy nem látogatták az elnökségi üléseket. A Sabaria aztán be is jelentette megszűnését, ami után az elnök azt vizionálta, hogy vidéki csapat nélkül a ligafutball értelmetlenné válik és a profi futballnak is annyi. Ebből aztán nem sok minden jött be.

A futball azért megmaradt Szombathelyen, a Sabaria utódja Szombathely FC néven folytatta, majd több névváltozáson és egyesülésen átesve még több évtizedig létezett, de időközben Vas megye székhelyének a Haladás lett a legfontosabb csapata.

(Borítókép: Az ország első legjobb vidéki futballcsapata, a szombathelyi Sabaria az 1926-1927-es profi idényben. Forrás: Nemzeti Sport, 2015. augusztus / Arcanum adatbázis. Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár)