Pofátlan csalással nyerték a világ legpatinásabb maratonját 1980-ban

A maratonfutás története is tele van csalásokkal, számtalan versenyen rövidítették le a távot potyázók, vagy éppen ültek át kocsira a gyorsabb haladás érdekében futók, hogy így nyerjenek. Figyelemre méltó sztorik, de a legnagyszerűbb csalás mégis csak Rosie Ruizé, aki alig egy kilométert futva játszotta el, hogy megnyerte az 1980-as Boston Marathont. Nyolc napig győztesként is tekintettek a nőre. 

Amerikai lapok a múlt héten adták hírül, hogy 66 évesen rákbetegségben meghalt Rosie Ruiz. Ezért is került elő sztorija, amivel ha nem is pozitív hősként, de bekerült a sporttörténelembe. Ruiz csalása elsőre talán bicskanyitogató, de az idő múlásával egyre inkább tűnik a tette gyerekes csínynek, a túlzottan befeszülő profi sportvilág véletlen meghekkelésének.

A Boston Marathon a világ legrégebbi és még a mai napig is az egyik legnagyobb presztízsű maratonfutó-versenye. Az 1897 óta minden évben megtartott futás jó pár legendás sztorit kitermelt: volt, hogy futót kábított el egy rivális, vagy a megrövidült pálya miatt gyanúsan jó idők születettek, de itt volt az első nagy balhé egy női induló miatt is. Az 1967-ben futó Kathrine Switzernek egyébként Ruiz lebukásában is szerepe volt, de erről később. 

A mexikói származású Rosie Ruiz az ismeretlenség homályából tűnt fel a Boston Marathonon, előtte egyetlen jegyzett eredménye volt a távon. Az 1979-es New York Marathonon 2 óra 56 percel a startpisztoly eldördülése után ért célba. Egy amatőr nőtől egyáltalán nem rossz idő ez, a 11. helyre volt elég. Mint később kiderült, már ekkor is csalt, a táv nagy részét metrózva tette meg, de éppen nem túl jó eredménye miatt, nem volt gyanús. Minderre csak a bostoni csalás után derült fény, ahogy arra is, hogy Ruiz halálos agytumorára hivatkozva tudott a regisztrációs idő lejárta után is benevezni a versenyre.

Ruiz igazán nagy pillanata 1980. április 21-én jött el, amikor bekocogott a Boston Marathon céljába 2 óra 31 perc 56 másodperces versenycsúccsal, a világ akkori harmadik legjobb női idejével. Sokaknak már ez az ugrásszerű javulás is gyanús volt, és nem volt nehéz észrevenni, hogy Ruiz egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy egy megviselt maratonfutónak kéne: nem csorgott róla a veríték, a meze is szinte érintetlen volt, a haja sem volt csapzott.

A férfiaknál nyerő Bill Rodgers pedig azt furcsállta, hogy Ruiz nem tudta megmondani, milyen részidői voltak a maratonon. Hogy nincs sok köze a futáshoz, az a Kathrine Switzernek adott interjújából is kiderült. Switzer arról érdeklődött, hogy sok intervallumos (résztávos) edzést végez-e? „Már más is kérdezte ezt. Nem vagyok benne biztos, hogy mik azok az intervallumok. Mik azok?" Persze még ekkor is lehetett arra gondolni, hogy egy nem túl tájékozott, istenáldotta tehetség került elő a semmiből, de elég sok minden Ruiz ellen szólt.

A kanadai Jacqueline Gareau azt mondta, hogy 18 mérföldnél (29 kilométernél) úgy tájékoztatták, hogy ő áll az első helyen, ezért is lepődött meg a célban, hogy csak a második lett, három percet kapott az állítólagos győztestől. Ruiz ellenfelei közül senki sem emlékezett rá, hogy látta volna futás közben, és a pálya mellett álló nézők közül sem rémlett senkinek, hogy elfutott volna előttük Ruiz. A nő később azzal magyarázta ezt, hogy rövid haja miatt bizonyára férfinek nézték. A versenyről készült videófelvételeken és fényképeken is hiába keresték, nem volt nyoma.

A verseny után pár nappal aztán előkerült néhány tanú, akik látták, hogy a céltól körülbelül fél mérföldre (800 méter) egy nő kivált a Commonwealth Avenue-n szurkoló tömegből, és elkezdett futni. Akkor csak azt gondolták, hogy valami poén mindez, nem sejtették, hogy Ruiz el is fut a célig. Amikor másnap meglátták az újságok címlapján, akkor képedtek el. Ezután jelentkeztek a Boston Globe nevű lapnál, hogy elmondják, mit láttak.

Ezek után a versenyszervezők is léptek, a bizonyítékok alapján – több mint tízezer fotót nézték át a maraton utolsó mérföldjéről – megfosztották a győzelmétől Ruizt, és a verseny után nyolc nappal Gareau-nak adták az első helyet. A New York Marathon szervezői is léptek, törölték Ruiz eredményét, miután kiderült a metrós csalása, szintén egy tanú jelentkezése után.

Van olyan elmélet is, hogy a nő akaratán kívül került ilyen lehetetlen helyzetbe. Steve Marek, a westchesteri futóklub vezetője azt mondta, neki bevallotta Ruiz, hogy csalt.

Beugrott a tömegből, anélkül, hogy tudta volna, hogy az első nő még nem ment el. Higgyék el, őt ugyanúgy sokkolta az első helye, mint bárki mást.

A futás után húsz évvel később Ruiz még mindig azt állította a nyilvánosság előtt, hogy ő végigfutotta a távot – az aranyérmét sosem szolgáltatta vissza –, és erre bizonyítékai is vannak. Valamiért azonban ezeket sosem tette publikussá. A neve azonban köznevesült, a csalás egyik szinomimájáva vált, ha valaki „húzott egy Ruizt", de aligha vágyott ilyen dicsőségre.

(Borítókép: Két rendőr segít Ruiznak, miután célba ért a bostoni maratonon - fotó:  David Madison / Getty Images)