Egy napernyő alatt zokogott, aztán Eb-győztes lett

2019.12.30. 14:59 Módosítva: 2019.12.30. 16:38

Több okból is különleges volt, amikor negyvenöt éve, 1974-ben Bruzsenyák Ilonát választották az év legjobb sportolónőjének, aki a római atlétikai Európa-bajnokságon aranyérmes volt távolugrásban. Ami érdekessé tette az Eb-győzelmét: 

  • Hat évvel korábban kezdte el a versenyszerű sportolást, és ötpróbában is őstehetségnek számított.
  • Sérült csuklója miatt ötpróbában nem versenyezhetett 1974-ben, sérülése a távolugrásban zavarta legkevésbé.
  • Verseny közben összekuporodott egy napernyő alatt és keservesen sírt, amitől felszabadult.
  • Magyar csúccsal nyert, és saját korábbi rekordját két centivel írta át, az ötödik sorozatban repült a legtávolabb, 665 centire.
  • Második helyen, öt centire a győztestől elmaradva Eva Suranová végzett, aki Ózdon született, Kucman néven, de csehszlovák színekben versenyzett.

Manapság már alig fordulhatna elő, hogy valakit tizenhét évesen fedeznek fel az élsportnak, de az 1950. szeptember 14-én született Bruzsenyák Ilonával ez történt. Debrecenben érettségizett, akkor még a helyi DEAC-ban atletizált, majd onnan az Újpestbe igazolt, és 20 évesen szerezte első magyar bajnoki címét a 100 méteres gátfutásban.

Abban az évben ötpróbában is a legjobb lett, aztán egy év múlva az Európa-bajnoki ötödik helyezést szerző 4x100 méteres váltó tagja volt, ez a tény jól érzékelteti sokoldalúságát. A 1972-es olimpián nyolcadik lett ötpróbában, távolugrásban pedig tizedik, ezután kezdett specializálódni rá, mert a szívéhez ez állt a legközelebb.

Nem főesélyesként ment az 1974-es római Európa-bajnokságra, mert a keletnémet Voelzke és a szovjet Alfejeva is előtte volt a világranglistán. A selejtezőben nagy riválisai nem mutattak semmi különöset, ugyanis az ötödik és a hetedik helyen jutottak a fináléba, míg a magyar csúcstartó Bruzsenyák 651 centire ugrott, és a finn Helenius mögött a második helyre került.

A döntő azonban nem indult jól, mert az első két kísérlete mélyen tudása alatt volt. 626 valamint 625 centi volt az eredménye.

Babonásnak gondolta magát, és az volt a terve, a stadionba érve ő lesz az első, aki a napernyő alatt helyet keres magának, az egyik szovjet azonban megelőzte ebben. De nem azért indult rosszul a versenyen, hanem mert valamelyik riválisa elmozdította a nekifutások előtt megjelölt viszonyítási pontját, amit még a selejtezőben mért ki magának. Ezek után egyszer sem jött ki jól neki a lépés, és a harmadik sorozatra tudatosult benne, hogy mi történt.

Ekkor új viszonyítási pontot keresett, de felötlött benne, ha most sem ugrik jól, akkor könnyen ki eshet.

A harmadik rohama jól sikerült, mert 637 centire repült, amivel versenyben maradt, és mindjárt a negyedik pozíciót foglalta el. (A másik magyar Szabó Idikó 632 centivel nem folytathatta, mert csak a kilencedik lett.) A harmadik sorozat után szakadt ki belőle a feszültség.

„Összekuporodtam a napernyő alatt és sírtam. Nagyon egyedül éreztem magam, nem tudtam visszatartani könnyeimet. Talán egy kicsit sajnáltam is magam. Eszembe jutott az a sok keserves nap, amit gyakorlással töltöttem el, szégyelltem is magam. Csalódást okozok azoknak, akik bíznak bennem. Ilyen hangulatban voltam, amikor már ismét szólítottak. Bár az eredmény jobb volt, még mindig kevés ahhoz, hogy legalább dobogóra kerüljek. Ebben a sorozatban szerencsére senki sem remekelt.

Olyan düh fogott el, hogy toporzékolni tudtam volna. Alig vártam, hogy szólítsanak és ugorhassak. Álltam, és néztem a homokot. A kis fűszálak, amiket feldobtam a levegőbe, mutatták, hogy jó szél fúj. A roham sikerült. Könnyen futottam, amikor dobbantottam, éreztem, hogy jól értem a léchez, és repültem. A levegőben szinte feloldódott minden addigi feszültség bennem. Sikerült a talajérés is”

- emlékezett vissza a korabeli Képes Sportban. Sokáig kellett várni, mire kiírták az eredményjelzőre: 665 centiméter az eredménye. Ezzel átvette a vezetést a csehszlovák Surjanova előtt, akivel később a dobogón magyarul is szót tudott váltani.

buzs
Fotó: Képes Sport, 1974 / Arcanum adatbázis

Örülni azonban még nem mert, mert a hatodik ugrásra nem tudott javítani. Amikor Surjanova és Schmalfeld ugrott, nem mert odanézni, még a fülét is befogta. Végül sem ők, sem a világranglistán első helyezett Voelzke nem tudott javítani, így Bruzsenyák fogadhatta a gratulációkat. Ő lett a magyar atlétika tizenkettedik Európa-bajnoka, Sir Józseftől, a korábbi sprintertől és a nemzetközi szövetség (IAAF) tagjától kapta meg az aranyérmét.

Edzője, Fejes Zoltán akkor nyugodott meg, amikor sírni látta Bruzsenyákot, mert biztos volt benne, hogy ezek után ellenállhatatlan lesz. A Szabad Földben a győzelem után arról írtak, hogy

Bruzsenyák az életmentő, mert első helyezésével sok életet megmentett, hiszen elég harmatosra sikeredett a szereplés ezen a versenyen.

Tíz évvel korábban ugyanis magasabb szinten volt a sportág, mint 1974-ben. 

Amikor az Eb-győzelem után az 1976-os montreali olimpiát szóba hozták, Bruzsenyák azt nyilatkozta, akkor ő már aligha versenyez. Végül ott volt, de sérülten, és utólag visszagondolva azt mondta, nem is volt érdemes neki oda utaznia. Abban az évben férjhez ment a kitűnő sprinter Gresa Lajoshoz, és egy év múlva gyereket szült, aki szintén az Ilona nevet kapta. 1980-ban vonult vissza, Dunakeszin volt gimnáziumi tanár, Káposztásmegyeren általános iskolában tanított, most már nyugdíjas.

„Abban az évben minden összejött. Az év sportolójának is megválasztottak, minden szép volt. Lehet, hogy akkor voltam a legjobb korban, vagy akkor edzettem legelszántabban. Nem tudom a magyarázatot, hogy miért akkor sikerült minden”

- mondta az Indexnek Karácsony előtt, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság a rászoruló egykori bajnokokat jutalmazta.

A római Európa-bajnokságon a második helyen az a Magyarországon született Suranová végzett, aki 1972-es olimpián bronzérmes volt. Az atlétika történetében egyszer született kettős magyar győzelem, amikor az olimpiai bajnok gerelyhajító Németh Angéla az 1969-es Európa-bajnokságon Vidos Magdát verte. 

bruzsi
Fotó: Népszabadság - Pest Megyei Krónika melléklet, 1999 / Arcanum adatbázis

Suranová Kucman Éva néven született 1946. április 24-én Ózdon, és egyéves volt, amikor a szülei a Dunaszerdahely melletti Nagyabonyba költöztek. A DAC-nál kezdett el atletizálni, Pápay László irányította a felkészülését. Kimagasló eredményeket ért el mind a síkfutásban, mind gátfutásban. 2016. utolsó napján halt meg.    

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!



  • Vennék
  • Hírek