A leghatékonyabb dobást azért nem használják, mert túl ciki

Hiába hatékony, szinte kivétel nélkül gúnyolódást vált ki az NBA leghatékonyabb dobása. Nagyon nem is kell magyarázni, hiszen az alulról dobós technika alapból nagyidobás néven terjedt el. Az NBA-ben lassan négy éve nem lehetett látni ilyen próbálkozást, pedig sokak teljesítményén javítana.

Bárhova mentünk, az ellenfél szurkolói kigúnyoltak. Nagyon sok női játékos alulról dobta a büntetőt, úgyhogy a férfiakat, akik szintén így próbálkoztak, mindenhol kicsúfolták

– mondta a dobásról annak talán leghatékonyabb, de mindenképp legismertebb használója, a kosárlabda Hírességek Csarnokába is beválasztott Rick Barry. Barry 1965-80 között játszott a profik között, a két nagy rivális liga egyesülése előtt az ABA-ben és az NBA-ben is megfordult, majd utóbbiban is maradt még pár szezonra. NBA-karrierje során egy bajnoki címet is nyert, 1975-ben a Golden State Warriorsszal.

Amikor Barry visszavonult 1980-ban, csak az NBA-meccseit nézve kerek 90%-os hatékonysággal dobott a büntetővonalról, az NBA mellett 1976-ig rivális ligaként működő American Basketball Association (ABA) meccseivel együtt ez a szám icipicit csökkenve 89,31%-ra esik. Barry az NBA-ABA közös listáján a hetedik, az ABA-ben a legjobb, az NBA-ben pedig a negyedik leghatékonyabb büntetődobónak számít a mai napig.

A számok, de egy nem túl régi tanulmány is Barry módszerét igazolja, ami a büntetődobásokat illeti. A Yale Egyetem professzora, Madhusudhan Venkadesan egy 2017-es cikk szerint arra az eredményre jutott kutatásában, hogy az alulról dobott büntető a jó technikájú játékosok esetében hatékonyabbnak bizonyul.

A Royal Society Open Science-ben megjelent kutatás azt hozta ki, hogy azok a játékosok, akik képesek a labda elengedésének sebességét és szögét is jól irányítani, azoknál ez a technika beválhat, márpedig az NBA-be azért inkább technikásabb emberek jutnak el.

A hatékonyabb módszer mögötti ok egyszerű: ilyenkor úgy alakul a labda mozgásának íve, hogy szinte teljesen függőlegesen esik a gyűrűbe, így a gyűrű teljes belső területén át tud esni, míg a fentről indított dobás élesebb szögben közelíti meg a gyűrűt, vagyis kisebb területe van, hogy átjusson azon, tehát pontosabb dobás kell.

Az alsó dobás egyetlen hátulütője, hogy amennyiben pontatlanra sikerül, messzebbre tud elpattanni akár a gyűrűről, akár a palánkról, már ha nem épp a palánk mögé zuhan a labda.

Barry egyébként a 60-as években komolyan lobbizott, hogy minél több társát meggyőzze, hogy az alsó dobást használják. George Johnson esetében sikerrel is járt: a Warriorshoz 1972-ben újoncként odakerülő center az első idényében 41,2 százalékkal dobott a vonalról, Barry módszerét átvéve viszont 69,4 százalékra javult a 15 idényen át tartó karrierje végére, és nyolc idényben is 70%-os pontosság fölött zárt.

A nagyidobás legnagyobb szövetségese a pontgyáros Wilt Chamberlain lehetett volna. A kétszeres bajnok, négyszeres MVP és hétszeres NBA-pontkirály az 1961-62-es szezonra – nem az akkor még a profi karrier előtt álló Barry hatására – alsó dobásra váltott, és egyből 61,3 százalékra javult 50,4%-ról. A híres, hihetetlen 100 pontos meccsén is így dobott 1962. március 2-án a 100-ból 28 pont jött büntetőből, de később mégis elhagyta az alsó dobást, ami után 51,1%-os büntetőhatékonysággal fejezte be pályafutását.

Manapság kevés játékost látni ilyen dobással a repertoárjában, az NBA-ben jelenleg egyet sem. A kosárlabda csúcsát jelentő ligához legközelebb a Minnesota Timberwolves fiókcsapatánál, az Iowa Wolvesnál játszó Canyon Berry áll, aki nem véletlenül dob egyébként így: a fentebb már említett Rick Barry fiáról van szó.

A hatékony nagyidobás viszont nem elég az extra sikerekhez, ezt láthatjuk Canyon Berry esetén is, aki csak az NBA fiókligájáig, illetve pár nyáriligás meccsig jutott.

Mivel ő még nem jutott el az NBA-be, így ha minden igaz, akkor a Houston Rockets korábbi játékosa, Chinanu Onuaku marad a 2016-os idényből az utolsó, aki alulról dobós technikával próbálkozott a profik között.

Források: The Guardian | New York Times