Ha volna világrekord vívásban, Fuchs Jenőé lenne

2020.02.03. 16:56

Fuchs Jenő lett az olimpiák történetének első kardvívó olimpiai bajnoka, akit csak megtűrt póttagként vittek ki az 1908-as játékokra. Az aranyért különpárbajt vívott, akkor szinte természetes volt, hogy magyar ellenféllel.

Magyarország az olimpiák történetében 177 olimpiai aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Nyáry Krisztián történész így azt írt az Indexen a kardvívás első olimpiai bajnokáról, Fuchs Jenőről hogy apja, a Pallas Nyomda gépmestere, rendkívül optimista ember volt, aki hitt abban, hogy fiai többre vihetik, mint ő, ezért mindkettejüknek kifizette a jogi egyetem borsos tandíját. 

1882. október 29-én Budapesten született Fuchs Jenő joghallgatóként kezdett vívótermekbe járni, ahogy ebben az időszakban több más asszimilálódni vágyó zsidó fiatal. Ennek oka egyrészt az átlagosnál magasabb iskolázottságuk volt – a párbajképességet, és így a vívást érettségihez kötötték –, másrészt pedig közösséget akartak vállalni a magyarság katonai hagyományaival is.

Nem volt vívóalkat: túlságosan alacsony volt.

Zömök termetéhez azonban elképesztően nyugodt védekező stílus párosult; kivárta, hogy ellenfelei elveszítsék a türelmüket, villámgyors szúrásokkal szerzett találatokat. A vívómesterek hamar felismerték a tehetségét, ám megdöbbenésükre tanítványuk nem akart egyesülethez csatlakozni, pedig versenyezni e nélkül szinte lehetetlen volt. Bár a legnagyobb vívóegyesületbe, a katonatiszteket tömörítő Magyar Athletikai Clubba (MAC) zsidókat nem vettek fel, számos polgári klub tárt karokkal várta volna Fuchs Jenőt. Rákossy Gyula készítette fel az olimpiára. Ekkor már Magyarországon dolgozott az olasz olimpiai ezüstérmes Italo Santelli, később az ő műhelye lett a legjobb az egész világon. 

A bécsi kormány nem nézte jó szemmel, hogy a magyarok önállóan indultak az első újkori olimpiákon – háttérbe szorítva ezzel az osztrák versenyzőket –, de keresztbe tenni csak egyetlen sportág esetében tudtak. Az első három olimpiáról a magyar vívók így távolmaradtak, az osztrákok két ezüstig jutottak. Ezt a teljesítmény rögtön az első olimpián felülmúlták a magyarok.

Az 1908-as olimpiai keretet ezért polgári személyekből kellett összeválogatni. Ekkor került be a nyolcfős válogatottba az egyetemi versenyt megnyerő Fuchs Jenő is. A MAC-ból érkezett sportvezetők amolyan megtűrt póttagként tekintettek rá, amikor elindultak a londoni világversenyre.

A Sporting Life című lap arról írt, ha volna világrekord a vívásban, ez a magyar győzelem annak számítana.

Nem azért írták mindezt, mert az első hatban öt magyar volt, a dobogó harmadik fokát engedték egy cseh versenyzőnek. Hanem azért, mert a 25 éves Fuchs 21 győzelmet aratva – három vereség mellett - vitte el az aranyérmet. Szabadtéren, kellemetlen körülmények között vívtak.

Az aranyért különpárbajt kellett vívnia Zulavszky Bélával, mert a nyolcas döntőben neki is 6 győzelem állt a neve mellett. Az egy találatig tartó ráadáscsörtét Fuchs nyerte, így lett a sportág első egyéni olimpiai bajnoka. Ma aranypontnak hívnák ezt a találatot.

Az 1908-as Nemzeti Sport így örökítette meg ezt az utolsó találatot. „Zulavszky szekondban, Fuchs tercben állt fel. Némi kémlelés után Fuchs hirtelen áltámadást csinált, Zulavszky belső arcot vágott közbe.

Fuchs prímvédésbe ment át, aztán riposztozott Zulavszky bal vállára; kardja közben eltört, a penge Zulavszky mögé esett. A zsűri tanácskozásba fogott.

Két úr nézete az volt, hogy Fuchs elegendően védte az ellenakciót és riposztja érvényes. A harmadik azt vitatta, hogy a vágás Fuchsot érte, így a tus neki számít. A negyedik ugyanehhez a nézethez csatlakozott, de még úgy is érvelt, hogy ha védett is Fuchs, riposztja nem érvényes, mert kardja Zulavszky védésén tört el, és csak a letört penge esett Zulavszky testére. Az elnök hosszas és kínos habozás után Fuchs javára döntött.

A döntés ellen a magyar kapitány nem fellebbezett, Fuchs nyert, de itthon nem ünnepelték.

A 38 éves Zulavszky 1914-ben halt meg októberben, Szarajevóban, ahol a nyáron lelőtték az osztrák-magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot, a merénylet az első világháború kezdetét jelentette. A korszak egyik legjobb vívója volt, de a csapatversenyben nem számítottak rá. A következő részből kiderül, hogyan született meg az első csapatarany, ami egy rendkívül hosszú sikersorozat nyitánya is volt egyben.



  • Hírek
  • Lakáshitel