Megnyerte az olimpiát, rá egy évre beült a Parlamentbe

A második világháború miatt a magyarok számára sikeres berlini olimpia után 12 évet kellett várni a következő olimpiára. Németh Imre 1948-ban a londoni olimpia harmadik versenynapján indította el a magyar kalapácsvetés sikerszériáját.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1917. szeptember huszonharmadikán Kassán született Németh Imre családja a trianoni határmódosítás után Budára költözött. Egy róla fennmaradt anekdota szerint a diszkoszvetést gyakorolta az 1936-os olimpia idején, amikor edzése után egy kalapácsot akart visszahajítani a pálya másik részére az ott edzőknek. Felhívták rá a figyelmét, hogy veszélyes szerszám az, ne nyúljon hozzá.

„Ha elhajítom a kalapácsotokat, olyan messzire repül, hogy meg sem találjátok”

- így vágott vissza Németh. A szót tett követte, beállt a dobókörbe, nem diszkoszos mozdulattal dobott, és elsőre 33 méterre vetette el a kalapácsot. A világcsúcs akkor 57 méter volt, vagyis még jó messze állt tőle. 1948-ban, a londoni olimpia előtt két héttel aztán már 59,02-vel világcsúcsot állított fel a tatai edzőtáborban. A pár héttel korábban átadott sportközpontban ez volt az első nagy eredmény. Talán emiatt is kapta a megtiszteltetést: a megnyitóünnepségen ő vihette a magyar zászlót a brit fővárosban. (2016-ig zászlóvivőnek nem sikerült aranyérmet nyernie, akkor jött Szilágyi Áron.)

Az olimpián már 30 éves Németh nem volt klasszikus kalapácsvető alkat, mert 71 kilója eltörpült a szálfatermetű svédek és amerikai versenyzők mellett. A svédek szóvá is tették, hogy szabálytalanul dob, de ez még panasznak is gyenge volt. Zsivótzky Gyula magyarázta el, mi volt Németh egyedülálló technikájának titka, miért tudott viszonylag gyengébb fizikuma ellenére is nagyon messzire dobni.

„Előtte mindenki forgás közben egy kicsit a levegőbe emelkedett, felugrott. Ezzel szemben Imre az elején leszúrta a sarkát, talpát, és végig ott is maradt a talajon. Iszonyú nagy szorgalommal gyakorolta be ezt a mozgássort" - magyarázta a későbbi bajnok Zsivótzky.

Az olimpián akkor még úgy rendezték a döntőt, hogy tíztől volt a selejtező, majd délután fél négytől a döntő. 1948. július 31-én Németh 54,02-es eredménnyel jutott a fináléba, a 24 versenyző közül az övé volt a legnagyobb dobás. A 13-as döntőre magabiztos mosollyal, nyugodt fellépéssel ment, ami megnyugtatta a magyar szakembereket is. 53,59-cel kezdett, amivel az élen állt, de másodikra 55,44-re repítette a kalapácsot, amivel megerősítette vezető helyét. Hatodikra pedig 56,07-tel még tovább növelte előnyét, és összességében 1 méter nyolcvan centivel verte a jugoszláv Ivan Gubijant, az amerikai Robert Bennett lett a harmadik. A Népsportban így nyilatkozott sikere után.

Egy kicsit bánt, hogy nem tudtam 57 métert és új olimpiai csúcsot dobni. A döntőben azonban a hosszú szünetek miatt nagyon elmerevedtem, ötödik és hatodik dobásomnál nem indultam elég lazán, sajnos erre csak az utolsó dobásom előtt jöttem rá."

Köszönetet mondott mindenkinek - a dolgozó magyaroknak éppúgy, mint a sportvezetőknek -, akinek része volt a tökéletes testi és lelki felkészítésében. Azt a Monarchia idején megszokhattuk, hogy rossz himnuszt kaptak a legjobb magyarok, de most a magyar zászló nem került elő az eredményhirdetésre. Valahonnan később szereztek egyet, de csak hosszú várakozás után, amikor már alkonyodott, akkor csendülhetett fel a Himnusz.

Győzelme a tapolcai, akkor 16 éves Csermák Józsefet inspirálta, és egy hosszú levelet írt a bajnoknak, hogyan tudna egyre jobb lenni. Németh pedig nem elhajtotta, hanem lelkiismeretesen válaszolt rá, a szenci születésű Csermák pályafutása ettől kapott lökést.

Szepesi György így írt erről az olimpiai aranyak történetét felidéző könyvében. "Amikor Csermák egyre jobban fejlődött, Németh észrevételekkel, fényképfelvételekkel is segítette, hogy fiatalabb sporttársa elsajátíthassa a helyes mozdulatokat. A londoni olimpiai bajnok volt a legboldogabb, amikor a legközelebbi helsinki olimpián együtt képviselhették a magyar sportot, és csak büszkeséget érzett, hogy ezúttal tanítványa —, aki a világon elsőnek szárnyalta túl a 60 métert, 34 centiméterrel — került az első helyre, ő örült a harmadiknak is."

Németh 1960-ban fejezte be a sportolást. Már 1953-ban a megépülő Népstadion igazgatója lett, a stadion építésében aktívan részt is vett, 1980-as nyugdíjazásáig pedig a napi irányításban is. Volt az atlétikai szövetség elnöke is.

Fia, Miklós a gerelyhajítást választotta, és 1976-ban megnyerte a montreali olimpiát. Ritkaság, hogy az apa és a fia is olimpiai bajnok lesz, nem véletlenül külön emlékezett meg róluk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Egymás mellé helyezték apa és fia mozdulatait, ráadásul színesben. Németh Imre 1989. augusztus 18-án halt meg, Budapesten általános iskola viseli a nevét.