• Blog.hu
  • Fórum
  • Indavideó
  • Napi.hu
  • Dívány
  • Totalcar
  • Femina
  • Port.hu
  • We ❤︎ Budapest
  • Velvet
  • Címlap
  • Rovatok
  • Friss hírek
    • Facebook
    • Twitter
    • Tumblr
    • Reddit
  • Napi.hu
  • Dívány
  • Totalcar
  • Femina
  • Port.hu
  • We ❤︎ Budapest
  • Velvet
Blogok
Alapvonal a Facebookon
Index a Facebookon

Rovataink a Facebookon

Tech-Tud Indexfotó Indexvideó Ma is tanultam valamit Cinematrix Stenk Sport Powerplay 120 yard Bukótér Mindeközben Index kibeszélő

Youtube Instagram
Messenger Viber
Twitter
  • Sport
  • Alapvonal
  • albert camus
  • futball
  • sporttörténelem

Camus tényleg mindent a futballnak köszönhet?

Szabó Christophe
2020.04.02. 09:35
Index.hu logo

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!

További Alapvonal cikkek

  • A svájci sport Szilícium-völgye, amelyet a Bayern München és a Dortmund is megcsodált A svájci sport Szilícium-völgye, amelyet a Bayern München és a Dortmund is megcsodált
  • Túlnőtt a bátyján a kisöccs
  • Ő most a világ legértékesebb futballistája
  • Női négyes – csillagos ötös
  • Mi mindenre jó a közösségi média!
Tovább a rovatra

A címlapról ajánljuk

Kapcsolódók (2)

Nézhet élőben színdarabokat addig is, amíg karanténban van
A vírus miatt a Papageno együttműködésében élőben közvetítenek színdarabokat, koncerteket.
Egy olasz író szerint a KGB ölhette meg Albert Camus-t
Giovanni Catelli elméletével nem mindenki ért egyet, például a Nobel-díjas filozófus lánya sem.

Működik Angliában egy vállalkozás, melynek fő profilja, hogy olyan pólókat forgalmaz, melyeken filozófiai idézetek szerepelnek. Gondolhatnánk, hogy a Philosophy Football pólómárka szellemi elődje a Monthy Python gagje, az ihlet mégis akkor pattant ki a tulajdonos fejéből, amikor megnézett egy dokumentumfilmet a kapusok és a filozófia kapcsolatáról, másnap pedig egy olyan pólót nyomtatott, melyen a francia Nobel-díjas író és filozófus, Albert Camus híres mondása állt: 

Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek.

A tulaj eredetileg két tucat példányt szeretett volna eladni, azokat is zömében barátoknak, az ötlet azonban szárnyra kapott, mára pedig több mint 70 ezer példány kelt el a különböző filozófusok mondásaival fémjelzett pólókból. A dolog pikantériája, hogy Albert Camus sosem mondott ilyet. Legalábbis nem ilyen formában.

Az élet iskolája

Albert Camus 1957-ben
Albert Camus 1957-ben
Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Az elhíresült idézet nagy eséllyel 1953-ban hangzott el, a Bulletin du RUA-nak (Racing Universitaire d’Alger) adott interjúban, melyben Camus-t a munkájáról faggatták. „A világból rengeteget tapasztaltam, és évek után azt mondhatom, hogy mindent, amit a morálról és az emberi kötelességről tudok, azt a sportnak tudhatom és a RUA-nál tanultam meg” – nyilatkozta Camus a lapnak. A szerkesztők az utolsó mondatot ragadták ki főcímüknek, majd vették a szabadságot, és átírták a „sport” szót „futball”-ra.

Az idézet mögötti gondolat több nyilatkozatában is visszaköszön, 1959-ben a Gros plan nevű televíziós műsornak nyilatkozott. „Valójában azt a keveset, amit tudok az erkölcsről, azt a futballpályákon és színházi színpadokon tanultam el, ezek voltak az én egyetemeim.” (A színházról tett említés nem véletlen, Camus ekkoriban rendezte Dosztojevszkij Ördögök c. művét.) Az interjúban hozzátetette: „Csak a csapatsportokban éreztem azt a hatalmas reményt és szolidaritást, melyek végigkísértek a hétvégi nyertes vagy vesztes meccsig.”

De mi is állt pontosan Camus világlátása mögött? Vincent Grégoire, az amerikai Berry College francia nyelvésze több szakcikket is írt a témában. „Számára a futball elsősorban etikai kérdéseket vetett fel” – mondja Grégoire. „Hogyan lehet nyerni a szabályok adta keretek között, fair playnek maradni a vereségkor, bátornak maradni a vereségben és alázatosnak a győzelemben.”

Hasonlót állít Camus-ről lánya, Catherine, aki szerint apja mindig a háttérből szerette figyelni az eseményeket. „Sosem beszélt magáról” – mondta Catherine. „Ugyanakkor az általa sorolt értékeket mindig igyekezett belénk csepegtetni. Ez elsősorban a mások iránti tiszteletről szólt, az ellenfél megbecsüléséről, az empátiáról, szolidaritásról. Hogy akkor is lehet beszélgetni, ha nem értünk egyet, ami manapság kikopni látszik a köztudatból.” 

Kapocs az irodalom és a sport között

Camus rajongása egy olyan csapatsport iránt, mint a labdarúgás azért is különleges, mert önmagát ateista egzisztencialistaként határozta meg. Az egyénben hitt, a társadalomban nem, főhősei általában ha nem is erkölcstelenek, de nem erkölcsösek, az eseményekre kevés ráhatásuk van, és komoly összetűzésbe keverednek más közösségek tagjaival. Gondolkodására valószínűleg rányomta bélyegét, hogy 1 évesen vesztette el édesapját, később anyja és nagyanyja nevelték fel Alger szegényebb negyedében, ahol később a labdarúgás terelte össze a környék gyermekeit.

Első labdarúgóklubja a Montpensier Sport Club volt. „Isten tudja, miért pont ott kötöttem ki” – emlékezett vissza Camus egy nyilatkozatában. „De volt egy barátom, akivel együtt jártunk úszni, ő a Montpensier-nél vízilabdázott. A pálya, ahol fociztunk, púposabb volt, mint egy megrugdosott csatár sípcsontja. Azonnal megértettem, hogy a labda soha nem onnan jön, ahonnan számítunk rá. Ez sokat segített a létezésemben, főleg az anyaországban, ahol nem mindig egyenesek az emberek. Egy évvel később aztán tovább kellett állnom: azt mondták, egy egyetemistának a Racing Universitaire d’Algerban (RUA) a helye.”

Albert Camus (1913)
Albert Camus (1913)
Fotó: waves_archives / Twitter

Camus kapus poszton játszott, a RUA-nál egy másik írótársával, Abel Paul Pitous-val futballozott együtt, aki így emlékezett vissza egy közös meccsükre: „Úgy mozdultál, mint a rugó, megfogtad a labdát, de a lövés erejétől 50 kilód a labda köré tekeredett, és együtt landoltatok a kapuban.”

A RUA egyébként kimondottan presztízsklubnak számított Algériában, sportolói életútja azonban váratlan fordulatot vett: Camus 17 évesen megtudta, hogy tuberkulózisban szenved. A RUA-t kénytelen volt otthagyni, így ideje nagy részében az írás felé fordult. Sokan találgattak arról, hogy ha nincs a betegség, hogyan alakult volna Camus sportkarrierje. A róla készült önéletrajz írója, Herbert Lottman szerint Camus arra a kérdésre, hogy ha nem lett volna beteg, mit választott volna a foci és a színház között, azt válaszolta: „Kétségtelenül a focit”.

A játékos Camus a betegség után szurkolóvá vált. Egy visszaemlékezésében megemlíti, milyen volt visszatalálni a poros focipályák világába. „1940-ben újra felvettem a stoplit. Az első félidő vége előtt úgy lógott a nyelvem, mint a kabíliai kutyáknak délután kettőkor a Tizi-Ouzou-n.” Ugyanabban az évben költözött Franciaországba, ahol rendszeresen járt ki a Racing meccseire. Az egyetlen forrás, ahol egy futball stadionban áll 1957-ből származik, ekkor szólították le az irodalmi Nobel-díj megnyerése után.

Nyomokban tartalmaz labdarúgást

Ha Camus életében hangsúlyos szerep jutott a sportnak, műveiben ebből mégis kevés köszön vissza. Egyesek szerint Camus nehezen dolgozta fel, hogy betegsége miatt abba kellett hagynia a labdarúgást.

A Közönyben a szurkolói életvitel egy morzsáját hinti el, miközben főhőse a várost kémleli: „A következő villamosok már a játékosokkal jöttek: ezeket meg egyforma kis táskájukról ismertem meg. Ordítottak, s tele tüdővel énekelték, hogy az ő csapatuk az igazi. Többen még intettek is nékem. Az egyik odakiáltotta: »Jól kikaptak«. Amire én helyeseltem, és hevesen bólingattam.” A Pestisben már fontosabb szerep jut egy stadionnak, de nem a labdarúgás miatt: az itt felállított karanténba gyűjtik a fertőzötteket, miközben a járványtól Oran városa apránként magára zárul.  

Camus 1960-ban hunyt el, tragikus körülmények között, autóbalesetben. A faluban, melyben eltemették, a helyi labdarúgóklub tagjai vitték ki koporsóját utolsó földi útjára.

Halála után, 1994-ben jelent meg Az első ember c. önéletrajzi jellegű könyv, mely számos olyan témát érintett, melyek meghatározták Camus-t (labdarúgás, fiatalság, nők), mégsem köszönt vissza munkáiban. A főhős, Jacques Cormery egy árva „pied noir” (feketelábú – az Algériában született franciák gyűjtőneve), aki iskolája udvarán annyit játszik, hogy lekopnak a stoplijai, később pedig kapus lesz, és az iskolai csapatban kezd védeni. A könyv borítójának Catherine Camus egy futballcsapat fotóját választotta, melynek első sorában a fiatal Albert guggol, talpig kapus felszerelésben.

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4.
Maradj otthon és tanulj valamit ...ma is, ...holnap is, ...holnapután is
Maradj otthon és tanulj valamit ...ma is, ...holnap is, ...holnapután is
Index.hu logo

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!

Ehhez a cikkhez ajánljuk



Bookline
Bánhidi Lilla-Sorsod Borsod
Bánhidi Lilla
Sorsod Borsod
3817 Ft
Jagiszava Szatosi-A Moriszaki Könyvesbolt
Jagiszava Szatosi
A Moriszaki Könyvesbolt
3655 Ft
Ingatlan.com
  • Tippek
  • Az ingatlanvásárlás menete
Money.hu
  • Hírek
  • Lassan fordulunk újra a lakáshitelekhez, de a nehezén talán már túl vagyunk
  • Impresszum
  • Médiaajánlat
  • Szerzői jogok
  • Adatvédelmi elvek
  • Süti szabályzat
  • Süti beállítások
  • RSS
  • Állás
  • Márkabiztonság
  • © 1999-2023 Index.hu Zrt.