Dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar fogadta a történelmi aranyat

2020.04.04. 14:44

Egészen különleges aranyérmet nyert az 1956-os olimpián a női tornászválogatott. Sem előtte, sem utána nem volt első helye Magyarországnak ebben a versenyszámban. Igazi gálaelőadás olvasható ki a korabeli lapokból. Ez volt a nyolcadik magyar arany Melbourne-ben.

1956

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

A tornacsapat sztorija még a legsikeresebb olimpián, 1952-ben kezdődött Helsinkiben, amikor a mieink buzogánnyal mutatták be gyakorlatukat. Korondi Margit kezéből azonban kicsúszott, ami jelentősen közrejátszott abban, hogy a harmadik helyet érték el. 

A csapat felkészítője, Herpich Rezsőné – később a válása után Nagy Jenőné – volt. Mindenki Vali nénije 1952 után határozta el, hogy a következő olimpiáról mindenáron aranyéremmel szeretne hazatérni. A csapat egyik tagja, Köteles Erzsébet így emlékezett vissza a kapitányra.

„Vali néni tanárom is volt az iskolában, duplán szemmel tartott. Erélyes volt, a hangja betöltötte az egész termet, olykor féltünk is tőle, de igazságos volt, ezért szerettük. Engem talán kedvelt is, mert gyakorta mondogatta: Erzsike, te egy kincs vagy. Figyelmeztetett, nekem nem az a dolgom, hogy a fiúk közt próbálgassam az erőmet. Mindig hallgassak őrá, mert ő bajnokká fejleszt engem. Ő tudja, hogy a tornára születtem, csak legyek mindig szófogadó.15 évesen persze hittem is, meg nem is, és egy tinédzser másként látja a világot, nem törődtem vele.”

1954 fontos lépcső volt a történelmi aranyérem felé vezető úton.

Akkor a római Foro Italicóban rendezték a világbajnokságot, a magyar csapat pedig magasabb pontszámot kapott szovjeteknél, ami akkor általános meglepetést keltett. Zongorakíséretre mutatták be gyakorlatukat, és égszínkék zászlókkal vonultak ki a pódiumra.

Képes-Sport,-1988.
Fotó: Képes Sport, 1988 / Arcanum Digitális Tudománytár

Nagy szél volt, amitől tartottak, de arra a négy percre alábbhagyott, így mutatták be a jól komponált gyakorlatot. Két-két nagyméretű kékselyem zászlóval nyújtottak művészi teljesítményt, amellyel meglepték a nemzetközi tornászélet elismert szaktekintélyeit is. Az újítás azért is számított forradalminak, mert a többi csapat nem változtatott, karikát, labdát, buzogányt használt, míg a magyarok a hatás kedvéért bátran változtattak.

Pető Béla Népsportnak írt cikkében azt is megjegyezte, hogy a francia Berthe Villancher, a nemzetközi szövetség technikai végrehajtó bizottságának titkára sietett először a magyar csapatnak jókívánságait kifejezni.

Lenyűgöző volt! A lelkes zene és az azt kifejező nagyszerű tánc forró hazaszeretetet tolmácsolt. A magyar lányok munkáján meglátszott, hogy nagyon szeretik a hazájukat.”

A csapatnak akkor nyolc tagja volt: Bánáti Éva, Bánhegyi Lászlóné, Kárpáti Irén, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Köteles Erzsébet, Tass Olga, Vásárhelyi Edit.

Jöhetett az 56-os olimpia, és a forradalom utáni bizonytalanságot még tetézte, hogy az egyik fiatal, Nagy Márta megsérült a tatai edzőtáborban. Elvitték Melbourne-be, de hiába bizakodott az utolsó pillanatig a szakvezetés, nem jött rendbe a lába. Kertész Aliz pedig már a helyszínen sérült meg. Ő az egyéni tornaversenyben csak a 61. helyen végzett, a könyöke nem bírta a terhelést. A szalaggyakorlat ugyanakkor kevéssé terhelő a könyöknek, így vállalnia kellett a szereplést.

  • Ez volt a csapat összeállítása: Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga

Közvetlenül az olimpiai döntő előtt is történt egy kis malőr, ami majdnem megzavarta a csapatot. Tass Olga nemzeti színű szalagja ugyanis eltűnt. "Bocsássatok meg, nem tudom, hogy történhetett" - kesergett már a verseny helyszínén az az azon olimpián ugrásban bronzéremig jutó Tass. 

SOKAN MEGGYŐZŐDÉSSEL MESÉLTÉK, A SZOVJETEK ÁRMÁNYKODTAK, ŐK VITTÉK EL.

Aztán persze lehet, hogy csak egyszerű véletlen volt, és az olimpiai faluban maradt. Mindenesetre Nagy Jenőné erre azt találta ki, hogy a hátrányból előnyt is lehet kovácsolni, egy szivárványszínű szalagot szerzett a házigazdáktól, amelyikkel az edzéseken gyakoroltak. A zsűrinek pedig azt mondta, a szivárvány színeivel fejezik ki a reményt, hogy egyszer Magyarországon is szabadabb lesz majd az élet, és béke lesz. Így jöhetett a 4 perces előadás.

Részlet az olimpiai gyakorlatból

„Dübörgő, szűnni nem akaró tapsvihar volt. Olyan, ha most eszembe jut, akkor is elégedettséggel gondolok vissza rá. Hogy ezt mi váltottuk ki a mozgásunkkal, a harmóniánkkal. Műanyag flakonokba kavicsokat raktak olimpikon társaink, azt rázva, lábdobogással éltettek bennünket. A végén félig guggolva meghajoltunk, úgy engedtünk magunk elé félkörívben az 6 méter hosszú, 20 centi széles piros-fehér-zöld színű szalagot. Tudtuk, hogy magas pontszám lesz. De a Latinyinával, Muratovával, Manyinával felálló szovjeteket legyőzni sohasem egyszerű” – mondta Köteles. Vali néni viszont nem volt elégedett.

„Mi volt veletek, lányok? A közönség szívét megnyertétek, de a bírókét aligha. Nem elég a szalaghistória, még könnyelműen is táncoltatok”

- szakadt ki belőle az öltözőben. A beszéde csak a csapat előtti hadviselésének a része volt, mert ahogy kiment az öltözőfolyósóra, azt mondta mosolyogva, még soha ennyire jól mozgó csapatot nem látott. Azt is ki merte jelenteni, hogy ezzel megszületett a győzelem. Nem tévedett, a szovjetek nem tudták utolérni a mieinket.

  1. Magyarország (szalag) – 75,2
  2. Svédország (labda) – 74,2
  3. Szovjetunió (karika) – 74,0

A Sport című lap így tudósított 1956-ban. Percekig tombolt a látványos szalaggyakorlat után a nézőtér, az volt a vélemény, hogy amit a magyar csapat bemutatott,

AZ NEM EGY TORNÁSZCSAPAT, HANEM EGY VILÁGHÍRŰ BALETTKAR SZÁMÁRA IS TÜNEMÉNYES TELJESÍTMÉNYNEK MONDHATÓ.

A helyszínen tartózkodó edinburgh-i herceg, akit ugyancsak elvarázsoltak a magyar nők teljesítményükkel. „Egymás nyakába borultunk és sírtunk. Fennkölt ez a pillanat. Alig hihető, hogy van ilyen az ember életében” - emlékezett vissza Köteles halála előtti utolsó interjúban.

Nemzeti-Sport,-2004
Fotó: Nemzeti Sport, 2004 / Arcanum Digitális Tudománytár

A csapat tagjai közül egyedül Köteles Erzsébet nem él, 94 éves korában halt meg tavaly nyáron Budapesten. Tass Olga március végén töltötte be a 91. életévét. Korondi Las Vegasban telepedett le, a fitnesz egyik előfutára volt, autóbalesete óta keveset hallani róla. A most 85 éves Bodó Andrea a sportágban maradt, pontozóbíró lett, San Franciscóban él. A Melbourne-ben négy aranyig jutó Keleti Ágnes pedig hosszú izraeli kitérő után Budapesten lakik, januárban lesz 100 éves.