Csúfos kudarcba fulladt a MotoGP magyarországi hódítása

2020.05.10. 16:21

A gyorsaságimotoros-világbajnokság, vagyis a MotoGP 2023-től kezdve újra visszatérhet Magyarországra, és legalább négy szezonon át a világbajnokság egyik futamát a Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen által határolt háromszögben felépülő versenypályán fogják rendezni. Ezt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a hazai autó- és motorsport fejlesztésének kormánybiztosa mondta.

Három évtizede már megpróbálták meghonosítani a MotoGP-t Magyarországon, de akkor hatalmas kudarccal ért véget a két részből álló próbálkozás.

A magyarországi MotoGP-futam rendezéséről tavaly novemberben kezdtek beszélni nyilvánosan kormányzati szinten. Ekkor Kósa Lajos egy rali Európa-bajnoki futam előtt tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Kelet-Magyarországon olyan versenypálya fog épülni, amely alkalmas lesz a MotoGP-futamok rendezésére is. Ezen az eseményen Palkovics azt mondta, legkorábban 2022-től lehet Magyar Nagydíj az új pályán, és erről már tárgyalásokat is folytattak a MotoGP kereskedelmi jogait birtokló céggel, a Dorna Sportsszal. Erről egy közleményt is kiadtak, amelyben az állt, hogy a rendezésről szóló szándéknyilatkozatot a magyar kormánynak február végéig kellett volna aláírni. Erre utaló dokumentumot azonban nem találtunk, azonban Palkovics a Nemzeti Sportnak azt nyilatkozta 2020 májusában, hogy „a Dorna már el is küldte a szerződéstervezetet, amelyet hamarosan aláírnak, és elkezdődhet a munka”.

  • Mekkora bukás volt az 1990-es évek elején a MotoGP Magyarországon?
  • Mi volt a versenyzők problémája?
  • Hol próbálkoztak azóta a visszatéréssel?

Hivatalosan eddig kétszer rendeztek MotoGP-futamot Magyarországon, mindkét alkalommal a Hungaroringen. Az elsőt 1990 augusztusában, majd a következőt egy év kihagyással, 1992 júliusában rendezték meg. A szervezési hiányosságok, valamint a pálya motorversenyzésre való alkalmatlansága miatt egyik futam sem hozott átütő sikert. A magyarokat egyáltalán nem hozta lázba a rendszerváltozás utáni években a motorversenyezés csúcskategóriája, a lelátók üresek maradtak, az életveszélyes pálya miatt a versenyzők pedig teljesen kiakadtak.Emiatt a magyar nagydíj sorsa gyorsan megpecsételődött, és hamar kikerült a világbajnokság versenynaptárából.

Évtizedekkel később egy kis Somogy megyei község, Sávoly került a híradások középpontjába azzal, hogy itt kezdődött el épülni a Balatonring nevű versenypálya, amin szintén MotoGP-futamokat akartak rendezni. A tervből végül semmi sem valósult meg, a még félig sem kész, de így is több milliárd forintba kerülő pálya azóta is csak az enyészeté.

A motorsport hőskora

Bár a MotoGP-ként ismert sorozat csak 1949 óta létezik, azonban már évtizedekkel korábban is számtalan autó- és motorversenyt rendeztek Európa szerte – így Magyarországon is –, amiket a Grand Prix, vagyis nagydíj jelzővel illettek. Az első hazai versenyek nagy részét még hegyi szerpentineken, hajtűkanyarokkal teli pályákon rendezték a századforduló környékén.

A hőskor legrangosabb magyarországi autóversenyének a Népliget adott otthont 1936-ban. Az első hivatalos Magyar Nagydíj eredménye bár nem számított bele a világbajnokság pontversenyébe, de a világ legjobb pilótái indultak rajta. A versenyt az Alfa Romeo csapat legendás olasz pilótája, Tazio Nuvolari nyerte meg.

A Városligetben az 1920-as évek vége óta rendszeresen tartottak különböző motorversenyeket, olykor nemzetközieket is. Az első ilyen volt a Budapest Sport Egylet (BSE) által 1929. július 14-én rendezett verseny, ami minden korábbi magyar versenynél gyorsabb és veszélyesebb volt, és amit az első magyar Grand Prix-ként emlegette.

Ennek presztízséből még az sem vont le, hogy külföldi versenyzők nem indultak rajta. Ez a verseny abból a szempontból is úttörőnek számított, hogy korábban még nem nagyon rendeztek motorversenyeket utcai pályákon, és a sebesség is minden korábbinál nagyobb volt.

A városligeti három kilométeres pálya ideálisan alkalmas a Grand Prix céljára, bár – mint azt a tegnapi tréningen láttuk – a magyar versenyzők zöme alig van tisztában azzal a technikával, melyet az efajta pálya követel meg. Ezen csodálkozni nem is lehet, menőink a hegyiversenyek és a hajtű-fordulók kenyerén nevelkedtek, eddig alkalmuk nem nyílt megszerezni azt a gyakorlatot, melyet az enyhe és emellett százon jóval felüli tempóban abszolválható kanyarok tesznek szükségessé. Sokan túl óvatosak, sokan túl vakmerőek

– írta a Nemzeti Sport tudósítója a tréning után. A leggyorsabb az 500 köbcentis Sunbeam motorral versenyző Balázs László volt, akinek több köre is meghaladta a 120 km/h-s átlagot, amivel sikerült elérnie a brit, francia és belga GP-k sebességét. Nemcsak a szóló, de az oldalkocsis motorok versenyét is Sunbeammel nyerték, utóbbi kategóriában Farkas Dénes volt a leggyorsabb.

Az Automobil és Motorsport című szaklap beszámolója szerint „a legtöbb versenyző még nem tud versenyezni, és ami a legnagyobb baj, nincs tisztában a versenyzési technikával, így a fordulók helyes és észszerű vételével. Ez volt az oka a sok bukásnak és versenyfeladásnak.”

Az első magyar GP-t a tragédiák is beárnyékolták, két súlyos baleset is halállal végződött.

„Stigler János az első tréningnapon bukott és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy két nappal később a kórházban kiszenvedett. Szerény, szimpatikus és igen tehetséges versenyzőt vesztett a magyar motorkerékpár-versenysport Stigler Jánosban. A másik halálos baleset áldozata Vágány Tamás, Steurer Rudolf oldalkocsijának utasa. Steurer a Közlekedésügyi Múzeumnál előzés közben az út szélére sodródott, majd bukott és az oldalkocsi leválva a gépről, utasát, Vágány Tamást egy kő rakásnak vitte. Vágány röviddel a baleset után meghalt” – írta az Automobil és Motorsport tudósítása.

Alkalmatlan a pálya

Superbike vagy MotoGP?

A Superbike-ban átalakított, de alapjaiban létező motorok versenyeznek egymás ellen, míg a MotoGP-ben kizárólag prototípusok mérkőznek, melyek megoldásai előbb-utóbb eljutnak a szériamotorokba is.

Az első magyar MotoGP-futamot 1990. augusztus 31. és szeptember 2. között tartották a Hungaroringen, és az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (IPV) szervezte. Az IPV a hetvenes években kezdte meg a működését, a hatásköre pedig a könyvkiadástól kezdve, a turizmuson át a nagyobb rendezvények, így a sportesemények megszervezéséig is terjedt. Az 1986-os hungaroringi Forma-1-es futamot is az IPV közreműködésével sikerült megrendezni.

Az első MotoGP-futam megrendezése nem volt teljesen előzmények nélküli. Az 1988-ban életre hívott, és szárnyait bontogató új versenysorozat, a Superbike-világbajnokság második futamát az alig kétéves Hungaroringen tartották, majd 89-ben és 90-ben is még a világbajnokság egyik helyszíne volt a magyar pálya.

Az 1990-es magyar MotoGP-futam elég szerencsétlen időpontban került a versenynaptárba. A mogyoródi az utolsó előtti, 14. futam volt a szezonban, amikorra már eldőlt a királykategória, az 500 köbcentisek vb-versenye. A Yamaha amerikai versenyzője, Wayne Rainey egy héttel korábban, Brnóban biztosított be vb-címét, ami már hetedik futamgyőzelme volt a szezonban, így még az is belefért neki, hogy az utolsó előtti körben, egy műszaki hiba miatt kiállt, és pontszerzés nélkül zárta a magyar versenyt.

A rendezés összesen 40 millió forintba került, amiből csak 20 millió forint terhelte a magyar rendezőket, a másik felét (458 ezer svájci frankban) a külföldi befektető, a Moto Motion biztosította. Ezért cserébe megkapták a futam külföldi reklámértékesítésének kizárólagos jogát, az IPV pedig örült a svájci franknak, ami pont annyi volt, amennyit a csapatoknak és versenyzőknek díjpénzként kellett kifizetniük valutában. Az IPV igazgatója, Medgyes Zsuzsa elmondta, hogy arra számítottak, hogy a 20 millió forintot elsősorban a belépőkből tudják majd előteremtetni.

Lehet, hogy százezernél is többen lesznek, lehet, hogy alig negyvenezren. Így azt sem lehet pontosan tudni, mennyi lesz a belépőkből befolyó bevétel

– mondta Medgyes a Magyar Hírlap tudósítása szerint. Ez azonban nagyon nem jött be.

A valóság a várakozásokhoz képest teljesen kiábrándító volt, a helyszín riportok szerint alig lézengtek a nézők lelátókon a hétvége során. De ami még ennél is nagyobb gondot jelentett, hogy a versenyzők sem voltak elragadtatva a magyarországi futamtól.

Az akkor négy éve átadott Hungaroringet az egyik legkomfortosabb pályájának tartották, csakhogy a kamionversenyek gyorsan elhasználták az aszfaltot, és több kanyarban is göröngyös lett a burkolat felülete. Az utolsó pillanatokban még megpróbálkoztak különböző javításokat elvégezni, de ezektől sem lett sokkal biztonságosabb a pálya.

Emiatt aztán nagyon sok bukás is történt azon a hétvégén. A 125 köbcentisek edzésén a német Adi Stadler bukott, ami után kórházba is kellett szállítani, de a hétvégén ezzel nem ő, hanem a svéd Peter Linden járt a legrosszabbul. A szombat délelőtti edzésen, a pálya középső szakaszán bukott, és a kavicságyban landolt. Az utána érkező olasz Andrea Borgonovo megcsúszott a Linden Hondájából kifolyt hűtőfolyadékon, és elvesztetett az uralmát az Apriliája felett, és elütötte az éppen feltápászkodó Lindent. A baleset után a két versenyzőt a Hungaroring kórházába szállították, ahol kiderült, hogy szerencsére súlyosabb sérülések nélkül megúszták az ütközést, de a fejsérülést szenvedő Linden már nem tudott motorra ülni azon a hétvégén, írta tudósításában a Nemzeti Sport.

„Remélem, jövőre nem kell jönni”

A pilótáknak a sok bukás miatt végül sikerült kiharcolniuk a felügyelőbizottságnál, hogy az eredetileg tervezett, 32 körös futamhoz képest csak 28 kört kelljen teljesíteniük a verseny során.

A hétvégén talán a 125 köbcentisek futama volt a legélvezetesebb, amit egy fiatal olasz tehetség, a Hondával versenyző 17 éves Loris Capirossi nyert meg, amivel nagy lépést tett pályafutása első világbajnoki címe felé (ezt 1998-ban szerezte meg). A 250 köbcentisek versenyét a kategória azévi bajnoka, a Yamahával versenyző amerikai, John Kocinski nyerte meg – ő 1997-ben Superbike-világbajnok is lett.

Az 500 köbcentisek futam nem hozott túl sok izgalmat, a kevés kilátogató néző alig pár előzést láthatott csak. A versenyzőknek sem volt már igazán tétje a futamnak, és a rossz minőségű pályán nem kockáztattak. A futamot az ausztrál Mick Doohan nyerte meg egy Hondával, ami egyben pályafutása első győzelme is volt. Ennek ellenére egyáltalán nem zárta a szívébe a magyar pályát, sőt, és így nyilatkozott a verseny után:

„Még, hogy a Hungaroring lesz a kedvencem?! Azért mert most nyertem pályafutásom első vb-futamát?! Azt már nem! Ez a pálya a világ legrosszabb motoros létesítménye, egész egyszerűen életveszélyes. Egyáltalán nem lennék elkeseredve, ha jövőre nem szerepelne a Magyar Nagydíj a világbajnoki programban.”

Doohan kívánsága teljesült, 1991-ben már nem is rendeztek MotoGP-futamot a Hungaroringen, azonban 1992-re újra sikerült elérni, hogy a magyar futam visszakerüljön a sorozatba.

A bukás okai

A rosszul sikerült rendezés után az MTI kérdezte a szervezőket az okokról. Nádasdi János, a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség főtitkára azt mondta, hogy nem tett jót nekik az előzetes hercehurca, hiszen sokáig ők magunk sem tudták, hogy egyáltalán megrendezhetik-e a versenyt. Akadtak olyan külföldi lapok, amelyek még néhány nappal az 1990-es futam előtt is arról írtak, hogy nem lesz világbajnoki viadal a Hungaroringen.

Nádasdi szerint ezért aztán a határokon túlról sokan útnak sem indultak, pedig nagyon sok érdeklődőt vártak a nyugat-európai országokból. A cseh-szlovák és keletnémet szurkolók pedig azért maradtak otthon, mert egy hete Brnóban már láthatták a világ legjobbjait.

„ÉN ÚGY GONDOLTAM, LEGALÁBB 40 EZREN LESZNEK KÍVÁNCSIAK A MOTOROS GRAND PRIX-RE, DE A NÉZŐK FELÉt KÜLFÖLDRŐL VÁRTAM. EZZEL SZEMBENI JÓ, HA 15 EZREN ÖSSZEGYŰLTEK. VAGYIS TÖBB MILLIÓ FORINTOS VESZTESÉGGEL KELL SZÁMOLNIUK A SZERVEZŐKNEK”

 – mondta Nádasdi, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a balul sikerült bemutatkozás ellenére 1991-ben is rendezzenek versenyt. Elmondása szerint szövetség 1991-re is kérte a futamot, és az előzetes versenynaptárban, szeptember elsejei dátummal szerepelt is a magyarországi futam. Azt viszont hozzátette, hogy erősen kérdéses, hogy akad-e olyan társaság, amely vállalkozik a rendezésre.

A rendező Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatnál is teljes volt a csalódás.

Közülünk mindenki mélyponton van

– ismerte be Medgyes, a vállalt igazgatója. A tízezer darab valutás belépőből, amelyeknek egyenként 80 márka volt az ám, csupán 300 fogyott el. Ez azt is jelentette, hogy minden jegytulajdonos nem csak a versenyt nézhette végig, hanem biztosan nyert valamit jegyvásárlóknak felajánlott ezer értékes tárgy közül.

A súlyos gondokkal bajlódó IPV nagy változások előtt áll. Legközelebb már nem az egész vállalat adja nevét a rendezéshez, hanem egy, a cégből kivált k is csoport, amelyik a technikai sportágak versenyeinek szervezésére specializálódik. Terveink között az 1991-es viadal lebonyolítása is szerepel, de a kedvezőtlen szeptember elsejei időpontot senki sem vállalhatja, mert az csak újabb bukást eredményezhet

– mondta dr. Medgyes Zsuzsa, a cég idegenforgalmi igazgatója.

Másodjára sem jött össze

A pályát 1992 tavaszán valamelyest átépítették, így már jobb körülményeket biztosított a július 12-i hétvégén rendezett versenynek. A lényeg azonban azonban nem változott a két év alatt: a közöny és pénzhiány.

A Népszabadság 1992. július 11-számában azt írta, hogy a futam rendezői négymilliós forintos gyorskölcsönt szerettek volna felvenni az Általános Vállalkozási Banktól a bírói díjak kifizetésére. 

A bank azonban csak akkor fizethetett volna, ha a jelentős összeget munkabérre veszik fel – ugyanis az Állami Bankfelügyelet az év végéig felfüggesztette a pénzintézet tevékenységét. Ebben a patthelyzetben Gallov Rezső, az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnöke segítette ki a szervezőket, és a hivatal kölcsönözte a Magyar Autó- és Motorsport Szövetségnek a szükséges összeget.

Az esős pénteki edzésen Molnár Dániel, a Magyar Rádió sportriportere, aki egyben a pálya műsorközlője is volt, úgy tippelt, hogy lehetnek vagy huszonhárman a tribünön.

A helyzet a vasárnapi versenyre sem változott jelentősen, a futam elején megint eleredt az eső, a lelátók pedig ezúttal sem teltek meg. Az 500 köbcentis kategóriában az amerikai Eddie Lawson nyert, és lett évtizedekig a MotoGP utolsó magyarországi futamgyőztese. A versenyen nem indult a 90-ben győztes Doohan, aki az 1992-es szezonban addigi hét futamból ötöt megnyert, kétszer pedig második lett, viszont a Hungaroring előtti, hollandiai futamon csúnyán bukott, ami után hónapokig tartott a felépülése. A 250 köbcentiseknél az olasz Luca Cadalora, míg a 125-ösöknél a szintén olasz győzelem született, évtizedekig Alessandro Gramigni lett az első.

A MotoGP nagyjából 30 évvel későbbi visszatérése Magyarországra remélhetőleg kedvezőbben alakul majd – már csak azért is, mert külön erre a sorozatra építenek majd jelentős forrást felemésztő projektként versenypályát.