A gyalázatos vb-meccs, ami a bűnügyi hírek között kötött ki

GettyImages-989836156
2020.05.19. 09:12

Az 1982-es, spanyolországi futball-világbajnokság három dologról lehet emlékezetes: Olaszország harmadik világbajnoki címét szerezte, Magyarország a csoportkörben vb-rekordot döntött Salvador 10-1-es legyőzésével, és a fél világ Algériát siratta a csoportkörben, amiért az NSZK és Ausztria kitolt velük – emiatt később a FIFA-nak szabályt is kellett módosítania.

Nem jutottak el a feleségekig és a kutyákig

Az 1982-es, spanyolországi világbajnokság csoportjainak sorsolásakor elég egyértelműnek tűnt, hogy a kettes csoportból az NSZK és Ausztria jutnak majd tovább. Az 1974-ben világbajnok, az 1978-as vb-n viszont csak a második csoportkörig jutó, ám Európa-bajnokként érkező NSZK játékosai is biztos továbbjutóként tekintettek magukra, olyannyira, hogy a számukra nyitómeccset jelentő Algéria elleni találkozó előtt tulajdonképpen már előre összeválogatták a győzelmi vacsora menüjét. 

A hetedik gólunkat a feleségeinknek, a nyolcadik pedig a kutyáinknak ajánljuk majd

mondta a meccs előtt a nyugatnémetek egyik játékosa, miközben a szövetségi kapitány Jupp Derwall azzal viccelődött, hogy ha netán kikapnának Algériától, akkor az első vonattal mennek vissza Münchenbe.

Egyik mondat sem öregedett túl jól, Algéria ugyanis vb-történelmet írva 2-1-re legyőzte az NSZK-t, amivel az első afrikai ország lettek, amely nyerni tudott egy európai csapat ellen a világbajnokságokon. Algéria góljait Mádzser és Bellumi szerezték, utóbbi ráadásul egy perccel Rumenigge egyenlítése után szerezte vissza a vezetést Algériának.

A folytatásban ugyan kikapott Ausztriától az algériai csapat, de aztán Chilét is megverték, így első afrikai országként nyertek két meccset vb-csoportkörben, újabb történelmi tettet végrehajtva. A csoport utolsó, NSZK és Ausztria közti meccse előtt így állt a csoport (zárójelben a gólkülönbség):

  1. Ausztria – 4 pont (3-0)*
  2. Algéria –  4 pont (5-5)
  3. NSZK – 2 pont (5-3)
  4. Chile – 0 pont (3-8)

*Ausztria és az NSZK két lejátszott meccsel állt, pontban 24 órával az Algéria-Chile találkozó után léptek pályára. (A győzelemért akkor még csak két pont járt.)

Akkoriban még nem egy idősávra tették a csoportkör harmadik fordulójának meccseit, így mehetett a matek, és hát ment is, gyorsan kiderült, hogy az NSZK 1-0-s vagy 2-0-s győzelmével Ausztria és az NSZK kéz a kézben jutna tovább, kigolyózva a történelmet író Algériát.

Ezután jött a gyalázat

Az 1982. június 25-i, gijóni meccsen a nyugatnémetek elég hamar, már a 10. percben megszerezték a két részvevő továbbjutását jelentő gólt, Horst Hrubesch talált be. Ami ezután jött, arra a gyalázat a legjobb szó, nem véletlenül kapta a mérkőzés a hírhedt

gijóni meg nem támadási egyezmény (Nichtangriffspakt von Gijon), vagy a gijóni szégyen (Schande von Gijon) gúnynevet.

A továbbjutás biztos tudatában ugyanis egyik fél sem gondolta úgy, hogy a maradék 80 percben szükséges lenne a futballra bármilyen szinten is hasonlító dolgot végezniük. Pár megiramodást leszámítva leginkább hátul, bármiféle sietség nélkül passzolgattak a csapatok, ami 80 percen keresztül annyira unalmas lett, hogy

a német ARD kommentátora, Eberhard Stanjek közölte, hogy „Ami a pályán történik, annak semmi köze a futballhoz. Mondhatnak bármit, de nem mindig szentesíti a cél az eszközt”, míg osztrák kollégája, Robert Seeger arra kérte a nézőket, hogy inkább kapcsolják ki a tévét, majd tüntetőleg felhagyott a közvetítéssel.

A statisztikák is alátámasztják az antifutballt. A második félidőben összesen három lövéssel próbálkoztak a csapatok, ezek közül egy sem találta el a kaput. Mindkét csapatnál 90% fölött volt a sikeres passzok aránya, ami jól mutatja, hogy csak alibipasszok mentek a védők között, ahogy az is, hogy Ausztria a saját térfelén 99%-os, az NSZK pedig szintén a felezővonal előtt 98%-os pontossággal passzolt.

A spanyol szurkolók válogatott bekiabálásokkal jelezték nemtetszésüket, „Ki velük!, Ki velük!”, kiabálták, helyenként Algériát éltették, majd csókolózásra buzdították az NSZK és Ausztria játékosait. Közben az algériai szurkolók pénzkötegeket lóbálva utaltak arra, hogy csúfos háttéregyezség született.

Hiába szerezték meg a győzelmet, a nyugatnémetek sem voltak elragadtatva saját csapatuktól. A nyugatnémet sajtó szégyenteljesnek titulálta a mérkőzést, és több szurkoló a válogatott szállodájához ment, hogy számon kérje a csapatot – őket vízzel töltött lufikkal dobálták meg a játékosok. A mérkőzés után egyedül az osztrák társkapitány, Georg Schmidt ismerte el, hogy nem volt helyénvaló, ami történt, de egyetlen játékos sem volt hajlandó nyilvánosan tudomást venni arról, hogy nem megszokott dolog volt. (Igaz, a nyugatnémetek később levélben elnézést kértek Algériától.)

A mérkőzés után az egyik helyi lap, az El Comercio markáns lépéssel jelezte, mit is gondolnak a pályán történtekről, és a bűnügyi hírek között számoltak be a mérkőzésről.

Algéria hiába óvott, az NSZK és Ausztria nem szegett hivatalosan szabályt, így maradt a végeredmény. Az NSZK végül a döntőig jutott, ahol 3-1-re kaptak ki Olaszországtól.

A FIFA-nak muszáj volt lépnie

Négy évvel korábban a házigazda és végül győztes  argentinok léptek úgy pályára, hogy tudták, csak Peru sok góllal való legyőzésével előzhetik meg Brazíliát, és juthatnak be a döntőbe. A vége 6-0-lett, és sokat segített nekik, hogy már ismerték a brazil-lengyel meccs végeredményét (3-1).

Mivel az NKSZ-Ausztria meccset is befolyásolta a korábbi végeredmény a csoportból, 1986-tól már párhuzamosan, egy időben kezdve rendezték a csoportkör utolsó fordulójának meccseit, hogy ne fordulhasson elő hasonló.

Az 1986-tól bevezetett rendszer, miszerint a csoportkörök utolsó meccseit egy időben játsszák, igazságosabb lett, de azért így sem atombiztos a dolog. Elég például csak a 2004-es Európa-bajnokságra gondolni, ahol egy nagy északi összefogás tolt ki az olaszokkal: az utolsó forduló előtt Svédország és Dánia és 4-4 ponttal állt, Olaszországnak viszont csak 2 pontja volt, miután döntetlenezett mindkét északi ellenfelével szemben (a csoport negyedik tagja a végül nulla pontot szerző Bulgária volt).

Azonos pontszám esetén a gólkülönbség lett volna a döntő faktor, de a sorozatos döntetlenek miatt így sem volt döntés, így jött képbe az egymás elleni meccseken szerzett gólok száma a három ötpontos csapatnál. Ide kellett a 2-2-es végeredmény, ami a svéd-dán páros továbbjutását jelentette – ez az eredmény a svéd Mattias Jonson a 89. percben szerzett góljával alakult ki –, így az olaszok hiába nyertek Antonio Cassano 94. perces góljával 2-1-re, lemaradtak a továbbjutásról.

Források: The Guardian 1 | 2

(Borítókép: R itka pillanat az 1982-es NSZK-Ausztria vb-meccsről: itt épp volt történés - fotó: Picture Alliance / Getty Images)