Majoros 13 kilós fogyasztás után tarolt le mindenkit az olimpián

GettyImages-52571827
2020.06.28. 06:55

A birkózó Majoros István édesanyja nem sokkal a 2004-es athéni olimpia előtt halt meg, érte is küzdött. Az athéni olimpián a kubai világbajnokot a negyeddöntőben, az oroszt a fináléban intézte el. Ő a sportág 19., egyben utolsó magyar olimpiai bajnoka.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Majorosra nagy hatással volt Sike András 1988-as olimpiai győzelme, utána határozta el, ő is komolyan veszi a birkózást, és meg sem áll a dobogó tetejéig. A Honvédból a BVSC-be vezetett az útja, és 1996-ban szerezte meg első felnőtt bajnoki aranyát, majd Szegedre igazolt, ahol a világ legerősebb klubját szerették volna létrehozni. Később Kecskemétre került. 

Majoros 2000-ben az 58 kilósok közt megverte a súlycsoport legnagyobb klasszisát, a bolgár Nazarjant, és Európa-bajnok lett, de a sydney-i olimpián messze elmaradt a tudásától.

A következő sikertelen év után a nemzetközi szövetség 58-ról 55 kilóra vitte le a súlyhatárt, az intézkedés különösen hátrányosan érintette őt, mert már addig is 8-10 kilót dobott le egy-egy nagy verseny előtt. Elkeseredésében Franciaországba ment, csatlakozni akart a profi ligához, és be akarta fejezni pályafutását. A magyar szövetség elnöke, Hegedüs Csaba azonban rá tudta beszélni a folytatásra, hogy adjon még egy esélyt önmagának, hátha nem bánja meg. Ráadásul Franciaországban volt a világbajnokság.

Akkor már 55 kilóra fogyott, ami ki is vette az erejét, és az első fordulóban csak keresgélte önmagát. A 12. helyen zárt, vagyis lemaradt az olimpiai kvótáról. 2004. márciusban Újvidéken azonban megszerezte a kvótát, ezzel az utolsó pillanatban csatlakozott, és vele együtt lett nyolc tagú az olimpiai csapat. Athénban nem tőle várták a nagy eredményt, bár Komáromi Tibor kapitány már bizakodott márciusi formáját látva.

Majoros önmagának négyest adott az olimpiai selejtezős teljesítményére, az olimpián viszont csillagos ötöst érdemelt. „Egy élsportoló ne menjen olimpiára úgy, hogy nem hisz a győzelmében. Még ha tudja is, nagy a konkurencia” – ezt mondta az olimpia előtti ruhapróbán.

És akkor még mindig ott volt a fogyasztás. 13 kilót adott le az utolsó egy hétben, amikor már enni nem lehet, csak folyadékot lehet inni. Amikor indult a mérlegelésre, úgy lépett ki a liftből, mint aki nincs magánál, kicsit ténfergett is a nagy melegben, és még mindig volt rajta öt deka. A legfontosabb időpontban, kereken 55 kilót nyomott a mérlegen. A szervezet a nagy fogyás után szivacsként viselkedik, kívánja az élelmet, de ilyenkor nagyon óvatosnak lenni, fokozatos lehet csak visszapótolni az ásványi anyagokat, a kalóriát, a szénhidrátot, és zabálni tilos. A másnapi versenyre már mindenki erősödik vissza, és ha valakit nem gyengít le az extrém fogyasztás, és gyorsan erőre tud kapni, tudja, mit kell tennie, akkor nagy esélye lehet a sikerre. Majoros pontosan ezt tette. Végig fegyelmezetten betartotta az utasításokat, és végig koncentrált maradt a szőnyegen

Nem került könnyű ágra, mert a háromfős csoportban elsőre a japán Toyotát kapta, akit 3-1-gyel intézett el, majd a dominikai Ramírezt 3-0-ra verte.

Ezzel bekerült az egyenes kieséses szakaszba, ahol a negyeddöntőben a kubai Rivas várt rá, egy igazi nagyágyú, 1999 világbajnoka, és az előző olimpia második helyezettje. Majoros azonban ellenállhatatlanul birkózott, és a 6-1-es sikerrel jelezte, nem elégszik meg az elődöntővel. Az ukrán Vakulenkót 3-1-gyel terelte a bronzérem felé, és bejutott a döntőbe.

A döntőben az orosz Gajdar Mamegyalijev volt az ellenfele, aki a hazaiak kedvencét 7-2-vel söpörte el az elődöntőben. A döntő előtt az orosz edző vizet fröcskölt a magyarra, aki tüzes szemekkel csak annyit mondott, hogy letépi az ellenfele fejét. Addig még sohasem találkoztak, 2002-ben pedig, amikor Majoros a visszavonulását fontolgatta, az orosz volt a világbajnok.

Majoros és Mamegyalijev a döntőben
Majoros és Mamegyalijev a döntőben
Fotó: Martin Rose / Getty Images Hungary

Az első három perc nem hozott sok eseményt, az orosznak esélye sem volt arra, hogy az iramot diktálja, Majoros kontrollálta a finálét. Válldobást indított, amiről azonban lelépett riválisa, kontrázott, megcsinált egy pörgetést, és kapott érte egy pontot. A kis pihenő utáni második percben Majoros még jobban rákapcsolt, térdelő helyzetbe küldték ellenfelét.

Mamegyalijev érezhetően tartott ettől a pozíciótól, ki akart ugrani. A bíró nem hagyta, figyelmeztette, amikor pedig Majoros megfogta a derekát, könnyedén megpörgette. Az orosz kezdett fáradni, Majorost még inkább megnyugtatta a megszerzett egy pontot, űzte és hajtotta ellenfelét, akit megint leküldtek. Majoros most sem vacakolt, olyan magától értetődően pörgette meg ellenfelét, mintha egy szalmabábu volna. Amikor véget ért a küzdelem, az akkori szabályok szerint nem lehetett győztes hirdetni, mert még nem érte el a három pontot.

A szabályok szerint a kör közepén egymásba kellett kapaszkodniuk.

Majoros győzelme

Az orosz itt is próbálta húzni az időt, ki akarta zökkenteni a magyart, illetve úgy tűnt, tart ettől a helyzettől is, és nincs terve, csak a szerencse lehet mellette. Amikor sokadik próbálkozás után végre megfogták egymást, a bíró engedélyt adott a küzdelemre, akkor Majoros belépett a két lába közé, és lecsavarta, majd mögé került. A hosszabbításból nyolc másodperc telt el, amikor már véget is ért a mérkőzés.

Komáromi kapitány azonnal rohant a szőnyegre, nehogy meggondolja magát a vezetőbíró, és átölelte a magyar birkózót. Virág Lajos valamint Deák Bárdos Mihály kezdte a levegőbe dobálni, aztán a győztes Virág nyakába ült, aki körbevitte a csarnokon. Már az 1936-os olimpián is kijárt ez a megtiszteltetés a győzteseknek.

  1. Majoros István
  2. Gajdar Mamegyalijev (orosz)
  3. Artiom Kiuregkian (görög)

„Fej és erőnlét, ez kellett a sikerhez. A hosszabbítás utáni összekapaszkodást vártam, elterveztem, mit fogok csinálni, és azt is tudtam, képes vagyok rá, mert ez az egyik erősségem” – mondta a boldog győztes.

Ahogy hazatért, az élete teljesen megváltozott, olyan erkölcsi és anyagi megbecsülést kapott, amiről nem is álmodott korábban, ő lett például az év sportolója. A 2005-ös budapesti vb-n bronzérmes lett. 2006-ban volt még egy Eb-ötödik helye. A kantoni vb-n dugóba került a busz, ami a csarnokba szállította a délutáni meccsekre. Ez volt az utolsó jel, hogy már nem kell folytatnia, a dugóban visszavonult. 2007-ben bevállalt egy K1-meccset Japánban, amit elveszített. Edzősködni kezdett, a válogatott mellett is volt segédedző, a Honvéd szakosztályának újjáélesztéséből is kivette a részét.

(Boítókép:  Martin Rose / Getty Images)



  • Hírek
  • Csok