Gyurta az olimpiai döntőben váltott taktikát, és így lett bajnok

03
2020.07.08. 16:16

A 23 éves Gyurta Dániel Európa- és világbajnoki aranyérmei után a legfontosabb versenyt, az olimpiai döntőt is megnyerte. A 2012-es londoni olimpián a hazai közönség nagyon szurkolt üldözőjének, Jamiesonnak, aki közelítette ugyan a magyart, de utolérni nem tudta. Gyurta világcsúccsal nyert, ez a magyarok közül addig csak Darnyi Tamásnak sikerült. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Gyurta Dániel dédnagyapja futó volt, és ha nincs a II. világháború, akkor talán olimpikon is lehetett volna. Gyurta Dániel nem a futást, hanem az úszást választotta 1995-ben. A Darnyi Tamás úszóiskolában Perjámosi Katánál tanult meg úszni hatévesen, és ő lett a nevelőedzője is egyben. Perjámosinak az tetszett benne, hogy egy pillanatra sem kalandozott el a figyelme, amikor az első versenyeire ment, akkor is végig összpontosított, míg a többi gyerekkel megesett azért, hogy kiintegettek a szülőknek.

10 éves volt, amikor felfedezte a tehetségét Széchy Tamás és Széles Sándor. A szülők utóbbit szerették volna edzőnek, de tartottak tőle, ezért az édesanya megnézte az egyik edzését, és saját szemével tesztelte le, hogy nem igazak azok a rémhírek, hogy veri a gyerekeket. A 10 éves Gyurta három perc körüli időre volt képes akkor 200 mellen, két év múlva 2:19-cel csapott célba az országos bajnokságon. Mindenki hüledezett, mert 20 másodperccel volt jobb az eredménye a korosztályánál. 2003-ban legyőzte a hazai bajnokságon az 1988-as olimpia második helyezettjét, Güttler Károlyt.

Hallatlan ideg-izom kapcsolatokkal rendelkező, rendkívül áramvonalas úszó, aki intelligens, a technikája pedig már majdnem tökéletes

– Széchy Tamás nyilatkozott így még 2003-ban Gyurtáról, akit már akkor kivittek a világbajnokságra. A versenyző azt gondolta, tanulni megy, szokni a légkört, mert olimpiai bajnok szeretne lenni lehetőleg már egy év múlva a 2004-es olimpián.

Gyurta a vb-n a 13. helyen végzett, de abban mindenki egyetértett, hogy ha nem törik meg a fejlődése, Athénban döntős lehet. Minden előzetes elképzelést messze felülmúlva ezüstérmes lett. A második helyen jutott a döntőbe a japán Kitadzsima mögött, és a második is lett. 2:10,80-as idővel ért célba.

Számtalanszor elhangzott a csodagyerek kifejezés, nem véletlenül: élmény volt nézni a stílusát, a nyilatkozatait. Egy csapásra megismerte, megszerette az ország, és a berobbanása igencsak emlékeztetett Egerszegi Krisztináéra, noha nem lett az első olimpiáján aranyérmes. Hogy a hirtelen jött népszerűséget mennyire nehéz kezelni, arra is jó példa a sorsa. Nem jutott ki a következő világbajnokságra, és a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon nem volt esélye a döntőbe kerülésre. A 2007-es világbajnokságon már újra döntős, a hetedik lett, nagyjából egy másodperccel maradt el egyéni legjobbjától.

Széchy fentebb idézett nyilatkozatában a veszélyekről is beszélt, hogy egy ilyen fiatal úszó nem egyenletesen fejlődik, ezért előfordulhat stagnálás, az izomzat fejlődése sem megy egyik napról a másikra. Aki persze csak a tehetséget és a jövendő aranyait akarta látni, átsiklott a mesteredző figyelmeztetésén.

A 2008-as olimpián Európa-csúccsal jelentkezett, ötödik lett a döntőben. Széles úgy magyarázta, még nincs meg benne a tolóerő. Időközben gyakorta felmerült, hogy más edzővel többre menne, de Gyurta mindvégig bízott mesterében. Elsősorban azért, mert a testvére, Gergely folyamatosan fejlődött Széles kezei alatt. Az edzőnek egyszerűen csak idő kellett arra, hogy rájöjjön, min és hogyan kell változtatnia. Széles nem egyedül dolgozott, hanem Kovácshegyi Ferenccel és Virth Balázzsal.

És rá is jöttek, mi hiányzik, ezért 2009-től beindult a sikerkorszak.

Gyurta úgy nyerte meg a római világbajnokságot, hogy 195 méternél még a negyedik volt. Egy századdal nyert, az első négy helyezett két tizeden belül zuhant a célba. A 2010-es Európa-bajnokságon már nem volt ellenfele a Margitszigeten, a 2011-es sanghaji vb-n pedig megszakította a japán Kitadzsima győzelmi sorozatát. Élete nagy versenyének ezt tekintette, amikor többfokozatú fergeteges hajrát kért tőle az edzője. Cselesen többször megindult, a japán pedig nem bírta a sorozatos ritmusváltást.

Jött a 2012-es londoni olimpia, ahol fel lehetett tenni pályafutására a koronát. Az ellenfelek csak szaporodtak, mert Kitadzsima mellé megérkezett az ugyancsak japán Tateishi, a két brit, Jamieson és Willis, valamint a két amerikai, Burckle és Weltz. Az előfutamban Gyurtáé volt a legjobb idő, az elődöntőben viszont Jamieson 12 századdal megelőzte. Akkor már körvonalazódott, ketten döntik el az aranyérem sorsát.

És Gyurta ismét meglepte a világot.

Amióta versenyzett, mindig a hajrája volt különösen erős, mert az utolsó ötvenen volt képes olyan sebességre, amire a többiek nem. Az olimpiai döntőben aztán váratlant húzott, nagyon keményen megnyomta már az első ötvenet is. A második ötvenet pedig még inkább. Még így sem volt első száznál, mert még a japán Kitadzsima vezetett, de ahogy átfordultak a harmadik hosszra, akkor Gyurta már az élen járt. A harmadik ötvenet is igen erősen úszta, 13 századdal erősebben, mint mikor 2011-ben vb-aranyérmes lett. Kitadzsima azonban nem akart leszakadni. Jamieson, aki az utolsó ötvenre, egy klasszikus hajráversenyre készült, nem volt 150-nél az első háromban, de az utolsó ötvenre minden erejét mozgósította. Nagyon beleerősített, és ahogy Széles mester mondta, pontosan úgy ment a táv negyedik negyedében, ahogy Gyurta szokott. Pontosabban mégsem úgy, mert az ellenfél nem nyert.

Gyurta ugyanis megtartott a kiharcolt előnyből 15 századmásodpercet, és olyan koreográfiával nyert, amit csak erre a versenyre tartogatott. Nem mellékesen, megjavította Kitadzsima világcsúcsát. A címvédő elfáradt az utolsó ötvenre, visszaesett, és a negyedik helyen ütött a célba.

Gyurta világcsúccsal olimpiai aranyérmes
  1. Gyurta Dániel – 2:07,28
  2. Michael Jamieson – 2:07,43
  3. Ryo Tateishi – 2:08,29

„Nem sikerült még feldolgoznom, pedig tizennégy éve várok erre a pillanatra. Ez egy misztikus érzés, nem is tudom igazán szavakba önteni, mi zajlik most bennem. Amiért dolgoztunk a szakmai stábbal együtt, amiért küzdöttünk ebben a ciklusban, elértük. Ez egy csattanós válasz volt azoknak, akik leírtak, akik nem hittek bennünk. Nem az elégtétel miatt dolgoztam, hanem mert meg akartam mutatni önmagamnak, meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Az öröm pillanataiban annyit el kell mondanom, nem volt szép, amit egy tizenhat éves fiúval csináltak, aki az athéni olimpián a legeredményesebb úszó volt, csak mert nem tudtam úgy úszni két évvel utána, ahogy mások elvárták” – mondta az eredményhirdetés után.

A világcsúcsnál is fontosabb volt számára, és büszkébb volt arra, hogy négy éve nem kapott ki, noha mindegyik nagy verseny döntőjében ott volt. Pekingben verték meg utoljára, azóta senkinek sem sikerült. „Nem úgy mentem oda a rajthoz, mint egy kétszeres világbajnok, hanem úgy, mint egy úszó, aki 15 millió embernek szeretne sikert és élményt okozni, 15 millió magyar volt a hátam mögött, ez egy nagyon jó tudat.

Az utolsó harminc nehéz volt, nagyon jött az angol, akit nyilván spannolt a környezet, a hangzavar, de amikor már mindenem fájt, amikor már alig bírtam az utolsó métereket, akkor édesanyámra gondoltam, ő pedig bevitt a célba

mondta meghatódottan.

Gyurta másnap bejelentette, hogy a norvég Alexander Dale Oennek fogja átadni az aranyérem másolatát, aki a barátja volt, és aki a 100 méteres mellúszás esélyese lett volna, de tragikus hirtelenséggel meghalt. El is vitte az aranyat Norvégiába, szívszorító pillanat volt, amikor átadta.

„Egy olimpiai döntőben sok tehetséges ember van, hiszen mind a nyolcan tehetségesek. De csak egy nyerhet, aki nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is a legjobb. Nálam egy hosszú tanulási folyamat volt a mentális felkészülés. Pekingben, amikor nem nyertem érmet, akkor kapcsolták fel a villanyt, és sok minden megvilágosodott előttem. Mi minden kell még a tehetségen, a szorgalmon kívül is. Amikor láttam, hogy az amerikaiak jégkádba ülnek, így gyorsítják fel a regenerációt. Nálunk ez a módszer ismeretlen volt” – mondta egy korábbi interjúnkban.

Az olimpia után 2013-ban megnyerte a barcelonai világbajnokságot, 100-nál hetediknek fordult, akkor ismét a hajrájával kápráztatta el a világot.

Gyurta Dániel részidőkben 0-50 50-100 100-150 150-200 Végeredmény
2004, olimpiai ezüstérmes 30,4 33,66 32,82 33,92 2:10,80
2011, világbajnoki győzelem 29,02 32,96 32,73 33,7 2:08,41
2012, olimpiai győzelem 29,19 32,37 32,6 33,12 2:07,28, világcsúcs
2013, világbajnoki győzelem 29,35 33,19 32,33 32,36 2:07,23

2015-ben vb-bronzérmet nyert, majd a 2016-os riói olimpián nem jutott döntőbe, a hazai rendezésű 2017-es világbajnokságon sem, 2018-ban pedig bejelentette visszavonulását. 2016-ban bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói szekciójába, és a sportdiplomácia felé vette az irányt. A külügyminiszter, Szijjártó Péter főtanácsadója.

(Borítókép: Gyurta Dániel verseny közben a 2012-es olimpián. Fotó: Huszti István / Index)



  • Hírek
  • Támogatások