Risztov azoknak is megköszönte az olimpiai aranyat, akik keresztbe tettek neki

K EPA20120809065
2020.07.14. 15:12

2005-ben úgy látszott, hogy az úszó Risztov Éva veszni elbúcsúzhat nagy álmától, az olimpiai aranyéremtől, de az utolsó pillanatban csörgött a telefonja, kapott egy hívást, ami meggyőzte. Adott még egy esélyt magának, és megszerezte a nyílt vízi úszás első magyar ötkarikás aranyérmét. A 2012-es londoni olimpián ez volt Magyarország nyolcadik elsősége, amivel hazánk a 12. helyen végzett a nemzetek versenyében, 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

1991-ben olimpiai bajnokok látogattak Hódmezővásárhelyre, és egy 6 éves kislány az édesanyját hátrahagyva odarohant az egyikükhöz, kapaszkodott a kezébe, el sem akarta engedni. Sírt is egy kicsit, hogy ő nem mehetett be a bajnokkal együtt a városházára, ahol a város vezetői fogadást adtak. A bajnok megígérte, küldeni fog neki egy csomagot. Ez a csomag a találkozás után egy hónappal meg is érkezett. Talán már nem is számítottak rá, amikor az édesapa átvette, hazavitte.

– Lakik-e ebben a házban egy Risztov Éva? – kérdezte. – Mert csomagja érkezett Egerszegi Krisztinától.

A csomagban volt egy plüssállat, egy levél és egy fürdőruha. A hatéves Risztov felvette a fürdőruhát, a családja elé állt, és azt mondta: olimpiai bajnok akarok lenni.

A hódmezővásárhelyi strandon Bán Sándor lett az edzője. Az akkori viszonyokról érdemes tudni, hogy akárhová mentek versenyezni, mindenhol jobb körülmények fogadták őket. Risztov ettől függetlenül bevállalta a hajnali kelést, nem érdekelte, ha vaskos mínuszokban kell beugrani a medencébe az iskola előtt, kíméletlen volt önmagával, annyira vágyott a sikerre.

Eltelt vagy négy év, amikor az ország egyik híres edzője megnézte őt. 200 vegyest kellett úsznia, és Risztov a legszebb technikáját vette elő, rákapcsolt, majd a táv végén az edző úgy értékelt, vigyék inkább súlyemelőnek a szülők, úszó nem lesz belőle. Miután 1996-ban Egerszegi befejezte az úszást, küldött neki egy HUN feliratú sapkát és még egy fürdőruhát. A Risztovban egyébként sem kicsi akaratot ezzel még inkább megacélozta. 1998-ban már a hazai felnőttmezőnyben országos bajnok volt 400 és 800 méteres gyorsúszásban, 15 évesen, 2000 nyarán három aranyéremmel jött haza az ifjúsági Európa-bajnokságról, aztán mehetett a sydney-i olimpiára.

Tapasztalatszerzésnek kitűnő volt az olimpia, majd 2001-ben – amikor még mindig csak ifjúsági korú volt – már a hatodik helyen végzett 200 pillangón a fukuokai világbajnokságon. A 2002-es Európa-bajnokságon négy, a 2003-as világbajnokságon három ezüstérmet szerzett (400 vegyes, 400 gyors, 200 pillangó), a hazai sajtó pedig rögtön ezüstlánynak nevezte el.

Jött a 2004-es athéni olimpia, ahová éremért utazott, amit 400 gyorson mindjárt az első nap megszerezhetett volna, ha a legjobb idejét teljesíti – attól azonban elmaradt, és a negyedik helyen ért célba. Nagy kudarcnak élte meg. Megrázó pillanat volt, amikor a tévéstúdióban összetört és sírva fakadt, amiatt panaszkodott, hogy hiányoznak neki a szülei. A család igyekezett mindent megtenni a sikeres olimpiai szereplésért: 2000 végén a pedagógus édesanyja Budapestre költözött a lányával, aki a Spartacusba igazolt. 

Risztov lelkileg egyre nagyobb gödörbe került az olimpián, és bár 200 pillangón még javíthatott volna, a nyolcadik helyen végzett. A kudarc után volt időszak, amikor nyugtatókat szedett. 2005 októberében aztán bejelentette: befejezi.

„Ha akkor megkapom azt a pihenőt, amit szerettem volna és kértem, még most is úszom. Nem akartam kiváltságokat, néha azonban szerettem volna egy kis kivételezést. Az is zavart, hogy fiúként kezeltek” – beszélt az Indexnek erről az időszakról. Ahogy nem kellett edzésre mennie, belevetette magát az életbe, már nem 4:30-kor kelt, hanem 4:30-ra ért haza. 

Eközben kereste az útját, vízilabdázott, úszósuli nyitását fontolgatta, tanult, motokrosszozott, mígnem 2009-ben megcsörrent a telefonja. A debreceni sportéletet irányító Orendi Mihály volt a vonal túlsó végén. Meggyőzte Risztovot, aki ennek hatására újrakezdte, mert érdekelte, mennyi van még benne, ki tud-e még hozni valamit az úszásból. Már nem feltétlenül a medencés úszás volt a fókuszban, hanem Vajda Tamás hatására nyílt vízi, ugyanis a 10 kilométeres távot a 2008-as olimpiára emelték a műsorba.

Felkészült a 2011-es világbajnokságra, ahol a harmadik helyen haladt, amikor kizárták. Azért volt ez fájó, mert az első tíz helyezett jutott olimpiai kvótához. Az utolsó esélyt megragadva, egy setubali versenyen vívta ki, hogy ott lehessen a londoni olimpián. A 2012-es olimpia előtti floridai edzőtáborban csatlakozott a Kovácshegyi Ferenc, Széles Sándor, Virth Balázs alkotta edzőtrióhoz. Ők írták az edzésterveit, Gyurta Dániel mellett őt is felkészítették. Amíg Debrecenben volt, akkor pedig Dévay László felügyelte a munkát.

Maradéktalanul kihasználták, hogy egy hűvös vizű tóban kell úszni a londoni Hyde Parkban. Nem voltak hullámok, mint egy tengeri öbölben, nem kellett medúzákkal viaskodni, mint négy évvel korábban az olimpián. Leginkább egy ilyen tó vize hasonlított az uszodai steril körülményekhez. Huszonöt versenyző szállt harcba az aranyért, Risztov a 25-ös rajtszámot kapta. Édesanyja egy nappal a verseny előtt megérkezett Debrecenből, így az utolsó pillanatokban olyan impulzusokat kapott, amik hatással voltak a teljesítményére.

A 10 kilométeres távot majdnem két óra alatt teszik meg a versenyzők, a végén mégis nüanszok döntenek, mert amíg 1500 méteres úszásban az úszómedencében hatalmas különbségek alakulnak ki, a nyílt vízen gyakran öt-hat versenyző is egy másodpercen belül esik be a célba. Az olimpián hat kört kellett teljesíteniük:

  • Risztov az első ellenőrző pontnál vezetett.
  • A másodiknál harmadik volt.
  • A harmadiknál ismét az élen járt.
  • A negyediknél 2,3 másodperccel vezetett,
  • az ötödiknél már 3,3 másodperccel.

Így fordultak rá a hatodik körre, és azt lehetett látni, hogy elsősorban az amerikai Anderson Haley és az olasz Grimaldi lehet rá veszélyes, bár lőtávolon belül volt még a német Maurer is.

Az utolsó kétszáz métert már kötelek közt kellett megtenni, és akkor már csak az amerikai tudta vele a lépést tartani. Risztov vezetett, de ezt az előnyt meg is kellett tartani. A célba érkezéskor erőteljesen kellett megérinteni a falat, amit ha rosszul csinál, értékes tizedeket veszíthetett volna.

Risztov az utolsó ötven méteren is energikusan mozgott, nem lankadt, az amerikai mindent megpróbált, és még egyszer ritmust váltott az utolsó karcsapásoknál, de a magyar versenyző csapott először a palánkra. Négy tized lett a különbség köztük. Risztov nyert, és húsz évvel azután, hogy kimondta a vágyát, végre valóban olimpiai bajnok lett.

  1. Risztov Éva – 1:57,38,2
  2. Haley Anderson – 1:57,38,6
  3. Martina Grimaldi – 1:57,41,8

A célba érkezés után azt mondta, egy század is elég lett volna a győzelemhez, és belülről ez egy sima győzelem volt. Még egyszer meg tudott volna indulni, ha szükség lett volna rá, de így is nyert. „Mindennek így kellett történnie. Fel tudtam állni a kihagyás után, ez a legfontosabb. A kihagyás jót tett nekem. Felnőttem, most már talán mondhatom” – nyilatkozta a történtekről.

Kifejezetten örült annak, hogy nem tartották esélyesnek. „Azoknak is köszönöm, akik előzőleg keresztbe tettek nekem, és nem segítettek engem, mert csak erősebb lettem tőle. Talán most majd a tükörbe néznek, esetleg önmagukba. Nem egy rossz érzés” – mondta az Indexnek az eredményhirdetés után az olimpiai falu bejáratánál.

„Versenyt akartam nyerni, nem olimpiát. Nem úgy keltem fel idén, hogy mindenáron olimpiát akarok nyerni, hanem egy verseny volt a célom. Holtpontra egyszer kerültem, a harmadik körben, de akkor arra gondoltam, hogy szerdán, egy nappal a verseny előtt, arra kért valaki, hogy ne adjam fel. Még szép, hogy arra gondoltam: nem adhatom fel, hogy nézne ki, ha most megállnék? Akkor amúgy rosszul éreztem magam, de az utolsó körben már nem. Fejben nagyon ott kellett lenni, ezért innen is köszönöm Lénárt Ágota sportpszichológusnak, hogy foglalkozott velem. És köszönöm az anyukámnak, a szurkolói dream team tagjának is, most nem azért kell sírnia, mert második lett a gyereke” – értékelt a verseny után Risztov. 

Egerszegi is gratulált, azt írta neki, hogy keményen megdolgozott az álmáért, édesanyja pedig visszament a súlyemelést tanácsoló edzőhöz, aki annyit mondott Risztovról: lehet, hogy abban a sportágban sem lett volna rossz, de úszásban is alkotott.

Risztov Éva 2016-ban eljutott a riói olimpiára, ott be kellett érnie a 15. hellyel. „Bajnok vagyok, az is maradok” – mondta utána. 2017 februárjában jelentette be visszavonulását, azóta egy kommunikációs cégnél dolgozik, és sportolók médiamegjelenéseit intézi, a teljesítményüket szeretné megismertetni.

Borítókép: Risztov Éva ünnepel, miután aranyérmes lett a nyíltvízi úszók 10 km-es számában a 2012-es londoni nyári olimpián a Hyde Parkban 2012. augusztus 9-én. (MTI/EPA/Andy Rain)



  • Bérelnék
  • Személyi kölcsön