Nincs tehetségtelen gyerek – hogyan segíthet a sport a nevelésben?

A sorsában ott az egész XX. század: Malhazjan Szergej édesapja volt az első örmény sportoló, aki karateversenyen érmet tudott szerezni az akkori Szovjetunióban, majd Magyarországra költözött a családjával, megalapította saját egyesületét, edzősködött, és szinte minden tanítványa bajnok lett. A két fiát meghívták a magyar válogatottba, de amikor édesapjuk a munkája miatt abbahagyta az edzősködést, ők is felhagytak a karatéval. A sporttal azonban nem, Szergej több versenyt is nyert brazil dzsúdzsucuban, és felfigyelt rá a világhírű edző, Gokor Chivicsjan, meghívta őt három hónapra Los Angelesbe. A tanulást sem hanyagolta el: a mesterdiplomáját jeles eredménnyel szerezte meg a Debreceni Egyetemen.

Meggyőződésem, hogy a mozgás nemcsak a fizikai állóképességet fejleszti, hanem az önfegyelmet, a kitartást és a mentális ellenállóképességet is, ezek az élet minden területén hozzájárulnak a sikerhez. Iskolapszichológusként nap mint nap tapasztalom, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a gyermekeknek: a szorongás, a stressz és az önbizalomhiány egyre gyakoribb problémák. Meggyőződésem, hogy a rendszeres mozgás az egyik legjobb eszköz a mentális egészség megőrzésére, nemcsak a testet, a lelket is erősíti. Csökken a stressz, nő az önbizalom

– sorolta lapunknak Malhazjan Szergej, miért nélkülözhetetlen a sport a gyereknevelésben is. Nem mellékes, hogy a csapatsportok fejlesztik a szociális készségeket, hiszen a gyermekek megtanulják az együttműködés, a tisztelet és a közösséghez való tartozás fontosságát.

De a gyereknevelés is együtt változik a világgal. Ahogyan mentem át Szergejhez, az iskolaudvaron egy ötödikes lelkesen újságolta, hogy egy lövöldözős játékban „live event” volt szombaton, ami élete legjobb élménye volt...

Hogyan lesz sportoló a mai gyerekekből?

„A gyermek sportolására a legnagyobb hatással a család támogatása van. Hiába ösztönözzük őt a mozgásra, ha otthon engedik, hogy egész nap a számítógép előtt üljön, és nem törődnek a benne rejlő tehetséggel. A szülő felelőssége, hogy motiválja gyermekét a sport irányába, még ha eleinte ellenállásba is ütközik” – érkezik a válasz arra, hogyan lehet kimozdítani őket a gép elől. Fontos megtalálni a megfelelő motivációt, egyensúlyt teremteni. Akár egyszerű eszközökkel is élve, például ha elmegy edzeni a gyerek, utána játszhat a számítógépen. Emellett lényeges, hogy olyan sportágat válasszunk, amely valóban érdekli. Ha az iskolában szívesen focizik, érdemes focira beíratni, ha az extrém sportok vonzzák, akkor abba az irányba terelni. Segíthet az is, ha megkérdezzük, barátai milyen sportokat űznek, vagy visszatekintünk arra, mit szeretett régebben.

De már halljuk is az egyik ellenvéleményt, mi lesz a tanulással? „Ebben is fontos megtalálni az egyensúlyt. Vannak időszakok, mint például érettségi vagy vizsgák előtt, amikor a napi edzéseket háttérbe kell szorítani. Ugyanakkor jól szabályozható, hogy a sport és a tanulás harmóniában maradjon. Ez részben a gyermek hozzáállásán, részben pedig a szülők nevelési módszerein múlik. Engedik-e, hogy az edzés kifogás legyen a tanulmányi problémákra? Hiszen aki keres, mindig talál valamilyen mentséget arra, miért nem sikerült egy dolgozat.”

A szakértő szerint napi másfél óra mozgás nem hátráltatja a tanulást, épp ellenkezőleg, erre az ő maga a példa. A sport segít levezetni a felesleges energiát és a felgyülemlett stresszt, így a gyerek később hatékonyabban tud koncentrálni a tanulásra is. Ha már stressz... Megszokott jelenet: az apuka űzi-hajtja a pályán csak sétáló gyerekét, olykor üvöltözve, a gyerek meg sétál a pályán. Talán nem is véletlenül: ha valamit túlzottan erőltetünk egy gyerekre, könnyen megutálhatja azt. Fontos megtalálni az egyensúlyt: egy egészséges szinten a szülő motivációja nem árt, sőt segíthet – tartja az iskolapszichológus. A sikerélmények előbb-utóbb úgyis elérik a gyermeket, és ezekből építkezhet a későbbiekben.

A nehézség akkor adódik, ha a gyermek maga nem akar előrehaladni, mert ebben az esetben a külső motiváció sem biztos, hogy elegendő.

Talán a saját vágyaikat élik meg a szülők?

„Ha a szülőnek gyerekként voltak kudarcélményei, vagy nem tudott jól teljesíteni, gyakran azt szeretné, hogy a saját gyermeke sikerélményeket éljen át. Ez azonban kétoldalú dolog. Ha a gyermek valóban élvezi és sikeres benne, a szülővel együtt örülhet, de ha nem érzi jól magát az adott sportban, az csak frusztrációhoz vezethet – emelte ki Malhazjan Szergej. – Ha egy gyermek nem tehetséges valamiben, az nem jelenti azt, hogy más területen sem lehet kiemelkedő. Ha a sportban nem találja meg önmagát, a tanulásban még kiteljesedhet, hiszen mindenki tehetséges valamiben! Nem az a cél, mint a szovjet időkben, hogy mindenki mindenből egyformán jó legyen, hanem hogy megtaláljuk azt a területet, ahol a gyermek a legtöbbet hozhatja ki magából.”

Tehát ha például kimagasló eredményeket ér el matematikából, a szülő ezt erősítheti benne. „Ebben tudlak támogatni, segítek neked fejlődni ezen a területen. De ha szereted a focit, nyugodtan játszd hobbiként, mert örömödet leled benne.” Lehet, hogy később kiderül, mégis van érzéke hozzá, de a lényeg, hogy olyan irányba tereljük, ahol valóban kibontakozhat. A nehézség akkor adódik, ha a gyermek maga nem akar előrehaladni, mert ebben az esetben a külső motiváció sem biztos, hogy elegendő.

Ha a jobbik esetet nézzük, tehetséges a gyerek, felveszik egy akadémiára, de egyben el is kerül a családjától. A szakértő szerint ha a szülő nem engedi el a gyermeket, azzal akaratlanul is nagyobb kárt okozhat. Ha viszont bizalmat szavaz neki, és megengedi, hogy azt tegye, amit szeret, akkor a gyermeke boldog lehet – és kell ennél több? Ha az akadémián jó a közösség, és megállapodnak abban, hogy például hétvégente hazalátogat, a szülő-gyermek kapcsolat egészségesen megmaradhat. A kulcs a kapcsolat minőségében rejlik, abban, hogy mennyire támogató a szülő, mennyire érzi a gyermek ezt a támogatást, és milyen erős a köztük lévő bizalom.

Néha azonban kell a segítség. „Ha nem úgy teljesít a gyerek, lehet, honvágya van, ezt egy pszichológussal meg tudja beszélni. A pszichológus tud olyan iránymutatást adni az ilyen gyermekek számára, amely jobban motiválja őt, és a honvágyat is lehet valamilyen szinten kompenzálni. A családokkal meg lehet beszélni, hogy többet legyenek kapcsolatban a gyermekkel, többet beszélgessenek velük, több időt töltsenek el közösen. Lehet megoldást találni, azon múlik, hogy milyen a kapcsolat a gyermek és a család között. Mert ha például valaki örül is annak, hogy elszakad a szülőtől, akkor azt a gyermeket hiába akarod visszakapcsolni a családhoz, hiszen az volt a célja, hogy elkerüljön onnan.”

Sokak szerint iskoláskorban már nehéz nevelni, hiszen egy gyerek személyisége 90 százalékban kialakul óvodáskorára. De a gyermekpszichológus szerint a személyiséget negyvenöt százalékban a társadalom alakítja ki, ennyi százalék a genetika is, a maradékot adják az egyéb hatások; az egyéniséget pedig az élete végéig formálja a környezet és a tapasztalat. A mai világban inkább a társadalom befolyásolja a gyerekeket, sokszor nem adnak a szülők véleményére, fontosabbak nekik a barátok. Főleg a tiniknél, a serdülőkori kríziseknél fordul ez elő... És ha már serdülők: a mai világban sajnos elterjedtek a bántalmazás különböző formái, a bullying, valójában nincs olyan, akit valamilyen szintet ne érne el ez az iskolában.

Nézzünk egy konkrét példát: Malhazjan Szergej foglalkozott egy gyerekkel, akit az iskolában bántottak a külseje miatt. Nem volt olyan a kapcsolata a szülőkkel, hogy abból elegendő önbizalmat merítsen, a javaslat pedig az volt, hogy dzsúdzsucuzzon – és egy olyan társaságba került, ahol pont az ellenkezőjét kapta, mint az osztálytársaitól. Hónapok sem kellettek, a gyereknek olyan önbizalma alakult ki, hogy az iskolában teljesen másképp viszonyultak hozzá, mert látták, hogy gyökeresen átalakult. Testileg is, fizikálisan is, mentálisan is, olyan szinten tudott fejlődni, hogy még a szülő is „elájult”, hogy ez hogy történhetett. Hiszen a kulcs: előbb-utóbb jönnek a sikerélmények...

De térjünk vissza még egy kicsit a társadalomhoz

Minden attól függ, milyen társaságba kerülsz! Ha egy olyanba, ahol például az a menő, hogy az iskola után kockultok, akkor egy virtuális világban fogsz felnőni, és nem fogod észlelni a valóságot 

– vélte Malhazjan.

„Ha egy olyan mikrovilágban fogsz élni, ahol az a menő, hogy iskola után igyunk, dohányozzunk, akkor egy olyan társadalmi értéket, erkölcsöt veszel át, olyan életet fogsz élni, ami előbb vagy utóbb visszaüt rád. Viszont ha egy olyan közösséghez tartozol, ahol mindenki motiváltan jár le edzésre, hogy saját magát fejlessze, elérje a céljait, akkor jó helyen vagy, és nem tudnak téged befolyásolni a negatív emberek. Tudnod kell, hogy jó helyen vagy, és nem tudnak olyanná formálni mások, amilyen te nem vagy!”

A nevelés első és legfontosabb színtere a család. A gyerek a felnőtt alteregója, ha felnéz a szülőre, akkor hallgat is rá: rendben, úgy fogom élni az életem, ahogyan az édesapám éli a magáét, nem pedig azt nézem, hogy más mit mond, más mivel foglalkozik.

– hangzik a legfontosabb tanács.