A legyőzhetetlent lenyomták - ilyen volt Young karrierje

Karrierje újabb fontos szakaszába érkezett Vince Young, hivatalosan is visszavonul. Alig egy hónappal az utolsó, ezúttal Brownsos pofon után, úgy látszik számára is világossá vált, ami a kanadai ligában szereplő és a játékos CFL játékjogát birtokló Montreal Alouettes-tól eltekintve már mindenki számára régóta az, hogy Invinceable igenis verhető, ebben a sportágban gyakorlatilag mindenhol.

A Clevelandben töltött kemény tizenegy nap nem először mutatott rá a tényre, hogy lehet egy irányító 190 cm és 100 kg fölött, lényegileg nem ettől az, ami. Young fizikai adottságait soha senki nem vitatta, ahogy az ezekből adódó tagadhatatlan előnyöket sem. Maga a Browns új vezetője Mike Pettine is ujjongott, mielőtt alig két hét után lecserélte volna Youngot, csapata akkori harmadik számú irányítóját, Sean Connorra, a South Carolina nem-draftolt újonc irányítójára. Ha másért nem, hát potom pénzért, illetve potom pénz spórolásért. “Csak akkor jössz rá mekkora darab, amikor ott áll melletted. Így kéne kinéznie az irányítóknak”, mondta Pettine, aztán kirúgta.

Az átlagon felüli nagyság, dobóerő és atletikusság nem pótol mást, és nem lehet elég önmagában, maximum egy-két éves megmaradást biztosít az NFL-ben, ott van Tim Tebow. Nem pótolhatja az űrt, amiben Young folyamatosan ott lebegett. Ha technikailag, fejben, és főként a pályán kívül nincsenek rendben a dolgok, akkor gyorsan és permanensen rászolgálhat egy játékos a “coach killer” hírnévre. Ehhez nem is kell ténylegesen összebalhézni az edzővel – amit Young többször megtett –, hogy aztán megelőzzön híred, bárhova is mész. Elég a média és az abban sugárzott reputáció, jogos-e vagy sem, teljesen mindegy.

Ettől még természetesen nem indokolt másra mutogatni, amiben Vince szintén nagyon jó a mai napig. “Azt hiszem, ez már hivatalos. Hacsak nem kapok egy garantált, stabil lehetőséget, biztosan tovább kell lépnem. Megvoltak a problémáim. Hibáztam, amikor összebalhéztam az edzőmmel, de ez ellen már semmit sem tehetek. Mindenhol tudják ezt rólam, és így néznek rám.”

Garanciának, legalábbis garantált játéklehetőségnek ott lenne Montreal, a CFL, csakhogy ez az opció Youngnak derogál. “Nem akarom megsérteni Kanadát. Jó játékosaik vannak, jó bajnokságuk odakint. De ez soha nem volt lehetőség a számomra.” Pedig egy, esetleg két jó év Kanadában, és talán, nagyon talán, újra lehetne kezdeni a legjobbak között, tiszta lappal. Lehetőség volt ez Chad Johnsonnak, aki 36 évesen, és egy tagadhatatlanul izmosabb rezümével ma szintén Montrealban játszik.

A továbblépés egyben visszatérés lenne a gyökerekhez. A University of Texas az egyetem nagyköveteként számítana Youngra, egy közelebbről nem meghatározott pozíciót kínálnak neki, “a részletek megbeszélés alatt”, állítja az irányító. A Longhorns Young korábbi egyetemi csapata, akikkel 2005-ben Rose Bowlt nyert, beállítva több BCS rekordot. Ezután nem meglepő módon széthasította a soron következő NFL draft chartot, majd harmadik választottként kelt el a börzén. Az első és második profi szezonjában még Pro Bowler lett, az előbbiben az év újonca is, és csak 2010-ben indult meg a lejtőn. Ez azért is érdekes, mert azok az újoncok, akik fejben, játékintelligenciában nem ütik meg a mércét, már tipikusan az első szezonban nagyot esnek. Ugyancsak visszatérő jelenség az ún. “sophomore slump”, amikor egy elvárt jó szezon után az elkényelmesedett másodévesek teljesítménye jelentősen visszaesik, egy rájuk már sokkal jobban felkészült ligában. Ilyennek tekinthető RGIII tavalyi szezonja is, igaz, a sérülése okán nála ez egy vitatott, kényes kérdés.

Young fejében tehát csak a harmadik szezonban keletkezett akkora nyomás, amit már nem sikerült egy pár napos, telefon kikapcsolásos eltűnéssel enyhíteni, mint tette azt 2008-ban, ekkor edzője még a rendőrséggel is kerestette. 2010-ben egy újabb vesztes, kifújolt meccs után olyan hisztihullámot produkált, ami megpecsételte karrierjét. A játékos kijáróban tört-zúzott, majd a sajtó előtt hagyta faképnél edzőjét és csapatát az öltözőben. Később bocsánatot kért, de ez már nem segített rajta. Többet nem lépett kezdőként a pályára, ahogy később más csapatoknál sem számítottak rá érdemben. Fizikai kvalitásai viszont továbbra is megvannak, csupán 31 éves, a komoly sérülések is elkerülték. Montreal az utolsó utáni lehetőség, vagy végállomásként a további önérzeteskedés. Rajta múlik, ő dönti el.

Young főbb statisztikái profiként

• 2006-10: Titans – 54 meccs, ebből 47 kezdőként (30-17-es mutató), 42 TD, 42 INT

• 2011: Eagles – 7 meccs ebből 3 kezdőként (1-2-es mutató), 4 TD, 9 INT

• 2012: Bills – előszezon, 0 TD, 2 INT, az alapszakasz előtt megváltak tőle

• 2013: Packers – előszezon, 1 TD, 0 INT, ugyancsak offolták az alapszakasz előtt

• 2014: Browns – edzőtábor, nem-garantált szerződés Május 1-12. között

• Összesesítésben 8964 passzolt és 1459 futott yard, 46 passzolt és 12 futott TD, 51 interceptions, 74.4-es QB rating

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!