Felkészülhetünk, a PAC-12-ben mészárlás lesz

Az Oregon Ducksot agyonütni sem lehet évek óta, bár idén szokatlanul sok gondjuk lehet. A Stanford Cardinal a főcsoport királya immár két éve, az UCLA Bruins kerete hihetetlen mély, a USC Trojans kezd visszatérni régi pompájába, a Washington Huskies pedig még Chris Petersen érkezése előtt is egyre jobbnak tűnt, hát még most. És akkor ez még csak öt csapat abban a PAC-12-ben, ahol igazából hétesélyes verseny is lehet, de akár újra egy Oregon-Stanford párharc. A 12 csapatból 10-nél visszatért a tavalyi irányító, ettől is csak erősebb lett mindenki.

Szokatlan az annyira kiegyenlített konferencia, mint a mostani PAC-12, és ez jövőre igazából még durvább lehet, hiszen a USC csak erősödni tud még a mostani állapotához képest, Chris Petersen a második évére már elkezdheti rendesen átformálni a Washingtont, a kacsalábon forgó palotának is beillő edzőkomplexummal bíró Oregon azt a gimis tehetséget szerzi meg magának, akit csak akar, a Stanfordon pedig alighanem futószalagon gyártják az elpusztíthatatlan falembereket.

Az Oregon legfontosabb embere Marcus Mariota lesz, az egyik legnagyobb Heisman-esélyes, akinek úgy kell megküzdeni az elvárásokkal és az ellenfelekkel, hogy a két kedvenc elkapójára nem számíthat, hiszen Josh Huff már profi, Bralon Addison pedig térdszalag-szakadás miatt szinte biztos, hogy a teljes szezon kihagyja. No meg Tyler Johnstone, a kezdő bal tackle is, akinek fontosságát és így hiányát egyből megérzi majd a Michigan State defensive endjei ellen már a szezon elején.

A futójáték rendben lesz Byron Marshall-lal és Thomas Tynerrel, októberre már azt sem fogjuk tudni, ki volt az a DeAnthony Thomas, hiszen ő is elég hamar feledtette LaMichael Jamest. Az viszont gond lehet, hogy a front sevenben alig lesz tapasztalat.

A Stanford nem véletlen kétszeres címvédő, a legfontosabb meccseket ugyanis nem tudják elveszteni. Idén viszont lesz ilyen meccsből elég, a jó része ráadásul idegenben, hiszen a Washington, az Arizona State, az Oregon és a UCLA ellen sem otthon játszanak majd. Emellett hat fontos játékosuk végzett tavaly, kettő a támadó falban, amit mindig nehéz pótolni, a védelem azonban egyben lesz. A történelem azt mondatja velünk, hogy idén már el kell buknia a Cardinalnak, de annyiszor leptek már meg minket, hogy idén már meg sem lepne senkit egy meglepetés tőlük.

A UCLA idei szezonjának legnagyobb előnye, hogy a fontos meccseik otthon lesznek, meg az, hogy Jim Mora vezetésével két éve csak előre léptek. Idén is ez lesz a helyzet, bár hogy meddig jutnak, azt most nehéz megmondani. A PAC-12-hez elég mély a keretük, a végső győzelemhez viszont már nem. A tavalyi Oregon elleni 42-14-es és a Stanford elleni 24-10-es vereség viszont bosszút kíván, ebbe pedig beleroppanhatnak, ha csak ez lebeg a szemük előtt.

Kalifornia királya mindig is a USC Trojans volt, még ha ez a végeredményen nem is mindig látszott. Az NCAA-büntetések után most kezd magához térni a csapat, újra tele vannak 4 és 5 csillagos recruitokkal, akik ha már idén összeforrnak, a határ a csillagos ég. Reálisabb persze, hogy jövőre dobbantanak nagyot, hiszen Steve Sarkisian is csak most vette át őket, de Leonard Williams már idén készen áll arra, hogy dominálja a falat a védelem oldaláról, a többiek pedig majd felnőnek mellé.

Chris Petersen a lehető legjobbkor csatlakozott a Washington Huskies csapatához: tavaly 9-4-gyel 2000 óta a legjobb szezonjuk volt, a keret nagy része maradt idénre is, az alapján pedig, amit Petersen kihozott a Boise State-ből éveken át, készülhetnek a csodára északnyugaton, mert a Huskies a következő 3-4 éven belül valamikor nagyon odateszi majd magát. És miért ne idén lenne az?

A nagyok után a legizgalmasabb buli az Arizonánál lehet, és nem csak azért, mert évről évre őket választják a legnagyobb buliegyetemnek. Rich Rodriguez alatt mindig működni fog az offense, a gyenge irányítókból is kihoz átlagon fölülit is mezei srácokból is tűrhető RB-eket csinál. A védelem nem lesz olyan jó, mint tavaly, de Derik Calhounra nem árt majd figyelni így is.

10 Bowlt megjárt csapattal játszik idén a Utah Utes, úgyhogy itt be is fejezhetnénk mindent velük kapcsolatban, mert ilyen brutális sorsolást nem lehet túlélni. Nagy kár értük pedig, mert tavaly szoros vereségeken és Travis Wilson sérülésén múlt, hogy nem okoztak komoly meglepetést. Idén Wilson újra ott lesz irányítani, de sajnos most már csoda lenne, ha bármiféle értékelhető eredménnyel zárnák a szezont.

A védelem volt az Arizona State tavalyi erőssége, de legjobbak többsége végzett az egyetemen, úgyhogy komoly visszaesés várható tőlük. Ezt tompíthatja az offense jó játéka, ahonnan DJ Fostert kell kiemelni. A srác nem egyszerűen elkapó vagy running back, tökéletes támadó fegyver, aki azt csinál, amire épp szükség van. Tavaly csak másodhegedűs volt Marion Grice mögött, de így is volt 501 futott és 653 elkapott yardja, idén pedig már ő lesz a fő célpont, úgyhogy októberre már nevet szerez magának országos szinten.

Aki 2006 környékén kezdte el követni az Oregon State-et, megszokhatta, hogy elég jól teljesítenek, hiszen azóta csak háromszor nem voltak benne az első háromban, de a fájó igazság az, hogy Mike Riley és elődjei számára is a realitás az erős középcsapat alatti szint a Beaversszel. Sean Mannion miatt nem írjuk csak le őket, Mariota mögött ő lesz a második pick a PAC-12 támadójátékosai közül a drafton.

Bő egy évtized után játszhatott újra Bowl-meccset a Washington State Cougars. Mike Leach átvette őket és egyből rengeteget javultak, hiszen az első év 3-9-e után tavaly már 6-7 volt a mérleg. A BIG TEN-ben tök jól ellennének a mostani kerettel is, csakhogy ez a PAC-12, és még az is nagy kérés lenne tőlük, hogy ismételjék meg a tavalyi eredményt.

2012-ben nem volt rosszabb (vagy alig) csapat az országban a Colorado Buffalosnál, szóval a tavalyi 4-8-as mérleg óriási javulás volt, igaz, a konferencián belül ez csak 1-8 volt, ami jól mutatja, mennyire le vannak még mindig szakadva. Ahogy a California Golden Bears is, melynek 2013-as idénye totális csőd volt. Újonc irányítóval és egy olyan sérült védelemmel vergődtek, ahol volt, hogy nem tudtak 11 egészséges játékost kitolni a pályára. Ennél jobbak lesznek idén, de nem sokkal, az elit-csapatok pedig átgázolnak majd rajtuk.

A nem konferenciameccsek közül már kilőttük a BIG TEN-nél a Michigan State-Oregont, de a harmadik héten is lesz mit várni, hiszen UCLA-Texas lesz. 2011-ben, amikor lekötötték a találkozót, egész más okokból vártuk, de a Texashoz került Charlie Strong újjáépítési törekvései közben azért most sem lesz könnyű Arlingtonban nyerni. Ha Brett Hundley-ék mégis megcsinálják, beindulhat a UCLA-hype a playoffig szeptember 13. után.

A PAC-12 meccseket nézve nincs is nagyon miről beszélni, Stanford-Oregon. Na jó, az Oregon-UCLA is labdába rúghat azért, de az elmúlt öt év bajnokainak találkozóját nem lehet mással összevetni. November 1-én lesz az előrehozott PAC-12 döntő, Mariota vélhetően egészséges lesz, a Stanford védelme is összeszedi addig magát Shane Skov és Trent Murphy távozása után, de az elmúlt évek alapelve változatlan, hiszen már tudják, hogy kell megállítani a Ducks-offense-t. Képes lesz vajon az Oregon két év után váltani bármit is, vagy hagyják, hogy a Stanford fizikálisan szétzilálja őket?