Valaki nem fog megállni 100 pont alatt

2014.08.28. 10:09

Hatalmas szerencsére a Big 12 már réges-rég nemcsak a Texasról szól, pedig azért nem voltak annyira rosszak a Vince Young-os évek sem, ha belegondolunk. De mára már inkább az Oklahoma számít a zászlóshajónak Bob Stoops vezetésével, melléjük pedig úgy tűnik, hogy egyelőre hosszútávon befutott a Baylor. Pedig arról a főcsoportról beszélünk, ahol ott van még az Oklahoma State, a Texas Tech, West Virginia, vagy épp az időnként csodákra képes TCU. Az viszont már biztos, hogy idén azért fogunk szurkolni, hogy egy csapat a Big 12-ben 100 pont fölé jusson egy meccsen.

Na de vegyük szépen sorban, mi vár ránk ezzel a 12 csapattal. A Baylor Bears az elmúlt években leginkább egy Robert Griffin III-nek köszönhetően került vissza a térképre, aki új magasságokba repítette 2008-11 között a támadójátékot, már amikor nem volt sérült. A pótlása nem volt könnyű, de Bryce Petty ha lehet, tulajdonképpen túl is teljesítette RG3-t.

Petty tavaly 4200 yardot passzolt (RG3-nek is ennyi volt, amikor Heismant nyert 2011-ben), a fő céljának pedig azt jelölte meg idénre, hogy tovább csökkentse az interceptionök számát. Nehéz dolga lesz, mert mindössze hármat dobott az előző szezonban, de tény, hogy valójában még lehet a 3 alá is menni. 32 TD-t passzolt, 14-et futott, iszonyatos számai voltak, idén is hasonlók várhatók tőle, főleg úgy, hogy Antwan Goodley, a kedvenc elkapója maradt a keretben.

Csakhogy január 1-én a 42 pont is kevés volt tőlük a UCF ellen, a Fiesta Bowlban 52-42-re kaptak ki, tehát a védelemmel valamit kezdeni kell.

Mégis, nagy előnyben lehetnek, mert a Big 12 második legjobbjánál, az Oklahoma Soonersnél ezernyi dolgot kell rendbe tenni. Joe Mixon, akit mindenki első számú RB-nek várt, kihagyja a szezont, miután még júliusban megverte az egyetem egyik lány hallgatóját. A Missouritól kivágott Dorial Green-Beckham náluk próbálja meg összekapni magát, hogy a draft előtti utolsó évében nem a balhéiról emlékezzenek rá, a tavalyi tackle-gépük, Frank Shannon pedig nemi erőszak vádjával áll majd bíróság elé. Szerencséjükre az egész Big 12 legkönnyebb sorsolása az övék, így bőven van egy hónapjuk arra, hogy összerázódjanak. Bárcsak az is olyan egyszerű lenne, mint a kicker Michaeul Hunnicutt playbookja.

A Kansas State nagy meglepetésre tavaly rendesen bekezdett október közepe után, csakhogy addigra már volt négy vereségük, ami megpecsételte a szezonjukat. A Big 12 nagyjait ugyan nem verték, de elkezdtek zárkózni hozzájuk, és idén akár már el is kaphatnak egyet az Oklahoma State, Baylor, Oklahoma hármasból. Főleg Ryan Mueller és a védelem vezetésével – tavaly 11,5 sackig jutott az egykori walk on a Wildcatsnél.

Mike Gundy nincs irigylésre méltó helyzetben az Oklahoma State Cowboys élén, hiszen pótolnia kell a kezdő irányítót, a legjobb futójukat, a négy legjobb elkapóból hármat, az offense-fal jórészét, a linebacker-sor kétharmadát, pár falembert a védelemben és egy kisebb horda defensive backet. Vagyis az idei szezonra joggal mondhatnánk, hogy Mission Impossible, de ha valakinek, az Oklahoma State-nek sikerülhet. Ja, és a szezont a címvédő Florida State ellen kezdik. Sok szerencsét, Mr. Gundy, októberben majd beszélünk, hogy mi a helyzet.

Charlie Strong lépett a Louisville-től, és egy olyan nagy csapatnál, mint a Texas Longhorns, idővel nagyot építhet, az első év viszont nehéz lesz. Nagyon nehéz. A védelmükön tavaly csak az nem ment át, aki nem akart (komolyan, annyi missed tackle, mint nálunk, kevés helyen volt), az offense-t át kell gyúrni teljesen, hogy hasonlítson egy csapatrészre, David Ash-t pedig valahogy épen kéne tartani, hogy minimális esélyük legyen egy tűrhető szezonra, ahol ráadásul a legkeményebb meccseik nem is a végén, hanem pont középen jönnek majd.

Az első bekezdésben 100 pontot ígértünk, és ha nem a Baylor, akkor a Texas Tech fogja megcsinálni. Vagy mindketten. A Red Raiders október végéig bírta lendülettel tavaly, utána csúnyán átszaladt rajtuk sorban az Oklahoma, az Oklahoma State, a Kansas State, a Baylor, majd még a Texas is, de hát azt már nem vették komolyan. A Holiday Bowlt viszont igen, rendesen odavertek az Arizona State-nek, arra a meccsre pedig lehet is építeni. És ha idén sem jön össze, hogy megússzák a szezont 2-3 vereséggel, még mindig vigasztalhatja őket, hogy a vezetőedző Ryan Gosling Kliff Kingsbury mindenkit verne az NCAA-ben, ha jóképűség-versenyt indítanának.

A TCU Horned Frogs tavaly ugyan négy meccset is bukott, de azokat összesen 11 ponttal, eléggé rendben vannak tehát. És mindezt úgy tették, hogy nem volt normális QB-juk, ami lehet, hogy idén is így lesz, de ha bármi javulást mutat akárki az irányítóknál, akkor reménykedhetnek. A rajt előtt 3 nappal még nem nevezték meg, ki kezd majd a center mögött, de ha van egy kis eszük, Matt Joeckel lesz az és nem Trevone Boykin, mert Joeckel már az idény végéig rengeteget fejlődhet. Aztán persze kiderül, mi lesz majd velük.

A többieket nézzük nagyon gyorsan. Dana Holgorsen egy zseni, ehhez nem fér kétség, csakhogy a playbook rajzolgatása közben elfelejtett normális játékosokat toborozni, ez pedig az eredményeken is meglátszik. A West Virginiától nem sok várható idén sem, ami nagy kár, mert Holgorsen csodákra képes még közepes srácokkal is. Az Iowa State Cyclones nagyjából 2011 novembere óta az Oklahoma elleni meglepetés-győzelemből él, pedig az akkori offense-zseni Tom Herman már az Ohio State-et erősíti. A védelmet teljesen újjá kell építeniük idén, ez sem sokat segít nekik.

De még mindig jobb helyzetben vannak, mint a Kansas Jayhawks, ahol tavaly az volt az óriási ötlet, hogy Junior College-ból áthozott játékosokkal töltik fel a rostert, hátha úgy menni fog. Nos, nem ment, cserébe az idei roster még rosszabb lett, Charlie Weis pedig ha nem nyer gyorsan pár meccset, kezdhet új munka, vagy nyugdíj után nézni.

Szerencsére azért lesz izgalmasabb dolog is, mint a Kansas. Például a konferencián belül az Oklahoma két meccse. Október 11-én ahhoz a Texashoz mennek, ami tavaly tönkrevágta a Sooners tökéletes szezonját. Vagy november 8-án a Baylor otthon, ami akár az előrehozott főcsoportdöntő is lehet. Tavaly 41-12-lett, ennél többet várok most az Oklahoma-defense-től.

Az igazi csata viszont már a negyedik héten eljöhet, amikor az SEC-ből látogat át az Auburn Tigers a Kansas State-hez. Klasszikus meccs lesz ez, a megállíthatatlan offense az áthatolhatatlan defense ellen. Kihagyhatatlan.