Eltűntek az elit endek

Általában a védőfal széle szokott az egyik legizgalmasabb poszt lenni a drafton, de idén valahogy nincs olyan komoly defensive end, aki lázba hozná az embert. Linebackerből viszont van elég, de az már egy másik kategória. Nincs egy J.J. Watt, se egy Jadeveon Clowney, de még egy fél Robert Quinn sem. Az lehet, mint 2012-ben, amikor a 15. helyen ment el az első DE.

1. Alvin 'Bud' Dupree, Kentucky

Az nem ritka, hogy egy adott poszton az SEC-ből jön a legnagyobb tehetség, az viszont már inkább, hogy nem az Alabama, az LSU, a Georgia, vagy mondjuk a Florida játékosa. Bud Dupree a Kentuckyn terrorizálta a népeket, főleg az elmúlt három évben. Összesen 23,5 sackkel és 247 tackle-lel zárta egyetemi pályafutását, de csak ez nem mond el róla mindent. 4-3-as endként és linebackerként is játszott, bőven küldték hátra passzjátékoknál is, ez a rutin pedig nagyon fontos az NFL-csapatoknak. Gyors (4,56-os 40 yard !!!), nagyon jól olvas, jól fejezi be a szereléseket, de iszonyatos hangulatember, akár két játék között képes váltani, és egy monster-játék után azonnal eltűnni. Kicsit olyan, mint tavalyról Jamie Collins a Southern Miss-ről, de ő védekezhetett azzal, hogy egy hótszar csapatban nem volt kedve játszani.

Épp emiatt bár a tehetsége miatt top 10-es játékos, nagy kockázatot is jelent, mert lehetetlen megjósolni, melyik Dupree-t kapja az ember. Amikor van kedve játszani, szinte csalás, amit csinál a támadófallal, ezért is furcsa, hogy a Kentuckyban mennyit küldték coverage-be. Talán a hullámzó teljesítménye miatt kicsúszhat a top 10-ből, akkor viszont valaki nagyon jól jár vele.

2. Randy Gregory, Nebraska

Pusztán játék közben ránézve látszik, milyen hatalmas karjai vannak, amivel csúnyán oda is ver. Az is világos, hogy mennyire kemény, egy gramm zsír sincs rajta, de egy ekkora embernek egyszerűen nem szabadna így mozognia. Komolyan. Ezzel viszont nehéz összehozni, hogy csak hét sackje volt a 2014-es szezonban, ami leginkább azért lehet, mert csak a sebességéből él. Amivel csak egy baj van: 240 font körüli súllyal játszott, ami az NFL-ben édeskevés a 4-3-as DE-poszthoz, legalábbi 260-ig (118 kg) fel kéne mennie, amitől biztosan lassulna. És akkor sem garantált, hogy a futójátékban sokkal jobb lenne, korán elvinni egy pusztán passz ellen jó játékost pedig kockázatos. De ne feledjük, ő volt az, aki az ESPN Sport Science stúdiójában egy sima tackle-lel lefejezett egy bábut...

 3. Arik Armstead, Oregon

Bátyja, a DT Armand Armstead rövidke NFL-karriert élt meg a Patriotsnál szívproblémái miatt, mostanra már vissza is vonult. Amíg Armand inkább tömzsi volt (DT-t játszott), addig Arik egy elmebeteg módon összerakott DE, aki a méretéhez képest rettenet gyorsan is mozog. Meglepő módon a futójátékok ellen is hatékony, a passzjátéknál inkább a méretét és az erejét próbálja kihasználni. Főleg a mérete miatt érdekes játékos, mindig van pár csapat, akik behúzzák az ilyen tehetségeket a "hátha" faktor miatt. A magassága miatt (201-203 centis) inkább 3-4-ben könnyebb elképzelni, de ha nem megy neki a passzok ellen, 4-3-ban is beljebb lehet lökni eggyel a szélről. Az alapján, ahogy játszik, nem garantált neki az első kör, de valaki úgyis beleszeret majd.

4. Owamagbe Odighizuwa, UCLA

Nagyon sokoldalú volt a UCLA-n, hiszen DE és OLB is volt 3-4-ben, illetve DT 4-3-ban. Ez főleg azért lehetett így, mert amellett, hogy erős, a technikai alapok is rendben vannak nála, és soha nem áll le játék közben. Idáig idális tehetség lenne, ami viszont komoly gond (a nevének kiejtése és leírása mellett), az az, hogy többször is műteni kellett már a csípőjét, ami miatt például a teljes 2013-as szezont kihagyta. Sok mindent csinál jól, de semmit kiválóan, ami nem az elit tehetségek jellemzője, de az ilyen típusú játékosokat is nagyon értékelik az NFL-ben, elég csak a címvédő Patriotsnál Rob Ninkovich-ra gondolni.

5. Preston Smith, Mississippi State

Smith 9 sackkel és két interceptionnel fejezte be 2014-et, jó szezonja volt tehát, de leginkább a combine-on került előtérbe, ahol 4,74-es 40 yardot futott, a harmadik legjobb súlypontemelkedést hozta, de összességében a többi gyakorlatban is remek volt. Hasonlóan Odighizuwához, ő is sokoldalú, 4-3-ban és 3-4-ben is több poszton játszott. Kifelé jól zár a futások ellen, és több mozdulatot is be tud vetni, amikor a támadófalon próbál áttörni.

Az viszont sosem jó jel, ha valaki a combine-on lesz főszereplő inkább, mert nem gyakorlatokra, hanem játszani viszik őket az NFL-be. Meccs közben nem jön át a sebessége és az első kontakt után is gyakran hezitál, hogy mit is kezdjen az emberével. Egyetemen még jól elvolt DT-ként is 4-3-ban, de 123 kilósan nagyon karcsú lenne ugyanitt az NFL-ben, endként pedig nincs meg a játéksebessége, így nagy talány, mire mennek majd vele a csapatok.

Futottak még: Danielle Hunter, LSU, Nate Orchard, Utah, Trey Flowers, Arkansas, Mario Edwards Jr., Florida State.