Azért valljuk be, egyik sem egy Luck vagy Manning

Már hogy Peyton, nem Eli. Hiába van nagyon közel tudásban egymáshoz a két idei legjobb irányító, még korai lenne a valaha volt legjobbakkal egy lapon említeni őket, de még talán Andrew Luck szintjét sem érik el majd újoncként. Sőt, egyáltalán a kettőből melyikük a jobb? És utánuk kikre érdemes figyelni?

1. Jameis Winston, Florida State

2. Marcus Mariota, Oregon 

Ami a dobóerejüket illeti, egyértelműen a Florida State-irányítónál az előny. Bárhová el tudja dobni a labdát a pályán, minden dobást meg tud csinálni, ami ritka tulajdonság. Marcus Mariota sem gyenge persze, csak ez az Oregon rendszerében nem annyira derült ki. Ő is erősen és gyorsan dobja a labdát, de nincs Jameis Winston szintjén, és ha fejleszteni akarna ezen, lehet, hogy a pontossága kárára menne.

A pontosságnál is Winstonnál látható némi előny: egyszerűen képes úgy odadobni az elkapóinak a labdát, hogy a védőnek esélye se legyen közbeavatkozni. Az előnye viszont minimális, mert bármennyire Mariota játékához volt igazítva az amúgy is irányítóbarát oregoni offense, az látható volt, hogy mennyire pontos. Azt viszont nehéz megítélni, hogy szorított helyzetben tudja-e úgy dobni a labdát, mint Winston, mert az elmúlt években egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy ő csinálja meg a helyet az elkapóinak a labda helyezésével.

Mariota viszont egyértelműen jobb döntéseket hoz, nem nagyon csinál hülyeséget a pályán. Winston tavalyi 18 interceptionje nem tanúskodik hasonló hozzáállásról, ő simán bedobja 2-3 védő közé a labdát, vagy olyannak passzol, akinek nagyon nem kéne. Az NFL-ben pedig nem tud majd 2-3 TD-s hátrányokból fordítani a második félidőben.

Szorosan összefügg Winston jobb lábmunkájával az, hogy a zsebben sokkal otthonosabban mozog, könnyebben kerüli el a védőket, és végig úgy teszi mindezt, hogy le sem veszi a szemét az elkapóiról. 21 évesen olyan érzékei vannak erre, mintha már 4-5 éve az NFL-ben játszana. Mariota viszont hiába gyorsabb, kicsit nehézkesebb a zsebben, de ezt könnyen fejlesztheti majd az NFL-ben, nagy vész nála sincs. És ha már gyorsaság, a combine-on kiderült, mennyivel fut gyorsabban az oregoni QB, de hogy a profik között valójában mennyit futtatják majd, az nagy kérdés.

Mint ahogy az is, hogy Winston esetében mennyit számítanak majd a pályán kívüli ügyei. Megvádolták nemi erőszakkal, volt egy lopás a ráklábakkal, no meg az is, hogy amikor tudta, hogy el van tiltva, mi a fenét keresett beöltözve az oldalvonalon? Kicsit fura a srác, miközben Mariota a mintafiú.

Az év eleji Rose Bowl különleges módon pont egymás ellen hozta össze a draft két legjobb irányító-tehetségét. Abból Mariota jött ki jobban, Winstonék kicsit megtörtek a teher alatt, de nem feltétlenül csak a Seminoles-QB hibájából. Mariota főleg azt erősítette meg, hogy a futásaival is nagyon veszélyes tud lenni, míg Winston nem hagyott kétséget afelől, hogy a pro-rendszerekben tökéletesen otthon van, vagyis már szeptember legelején rá lehet bízni egy csapatot.

3. Brett Hundley, UCLA

Nagy lehetőségek vannak Hundley-ban, aki okosan tette, hogy nem jött ki a 2014-es draftra, de az biztos, hogy idén, bárhová is kerül, nem várható sok tőle. Legalább egy, de inkább több év kell neki egy jó QB mögött (mint Aaron Rodgersnek) ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön. Ezt még az UCLA-n őt edző Jim Mora is elismerte, de ettől függetlenül ahány rangsor, annyi helyen találkozhatunk vele. Mivel jó páron eléggé elöl van, biztos lesz csapat, aki majd elviszi a második napon, de benne van, hogy Geno Smith-esen lecsúszik. Gyors, kemény, és nagyon erőseket dob, pontosan tudja, mikor kell kiugrani a védők elől a vonalon, hogy ne törjék agyon, de nem a védőket nézi futás közben, ráadásul a védők elől menekülve is csak azon jár már az esze, hogy hova fusson, azt sosem nézi, lett-e közben szabad elkapó. Már persze, ha felfedezi, hogy jönnek a védők, mert amíg Mariota és Winston remekül tudja, mi zajlik a környékükön, addig Hundley-nak fogalma sincs, mikor van nyomás alatt.

4. Bryce Petty, Baylor

Senki nem dobja olyan szépen mélyre a labdát, mint Petty, aki időnként képes volt fokozni a Baylornál azt, amit RG3 és Blake Bortles maga mögött hagyott. Csakhogy a Bearsnél minden úgy ment, hogy a lehető legkisebb teher legyen rajta, vagyis szinte biztos, hogy nem tud önerőből elvezetni egy offense-t, és kemény helyzetekben sem tudná a legjobb döntéseket hozni. Viszont két év alatt 8000 passzolt yard, 61 TD és csak 10 interception nem akármi (az első két évet, amikor csak minimális játéklehetőséget kapott, nem számoltuk), és a fizikai adottságai is jók ahhoz, hogy a 3-4. kör környékén valaki megszerezze.

  

5. Garrett Grayson, Colorado State

Minden évben van egy hátsó körös, viszonylag kis iskolából érkező QB, aki sokkal izgalmasabb, mint bárki más. Ilyen volt tavaly Derek Carr és Jimmy Garoppolo, előtte Zac Dysert, és ilyen lehet idén Grayson. A két top QB után talán ő a legjobb tehetség, de kérdés, hogy az NFL-csapatok is így látják-e. Eléggé atletikus ahhoz, hogy ha gondban van, fusson, de az első, és még a második szándéka is mindig az, hogy passzoljon. Kicsit lassan engedi el a labdát, de ez fejleszthető, jól látható a Colorado State-es évein is, hogy mennyit fejlődött, ahogy haladt az idő.

Pro-rendszert játszott végig, minden dobást meg tud csinálni (ez rajta kívül csak Winstonra igaz a legjobbak közül), de nincs akkora plusz benne, amit elő lehetne hozni. Ha valakinek egy jó csere kell hosszútávra, annak tökéletes lehet, de beugróként sem okoz csalódást, feltéve, hogy a megfelelő QB mögött tanulhat.

* Grayson egy combhúzódás miatt kihagyta a gyakorlatokat a combine-on.

Futottak még: Sean Mannion, Oregon State, Brandon Bridge, South Alabama, Connor Halliday, Washintgon State, Cody Fajardo, Nevada.