Ha egy buldózer az irányítód, mi lehet a baj?

Látszólag remek helyzetben van a sokáig lesajnált Big 10 főcsoport: nemcsak a címvédő Ohio State Buckeyes érkezik tőlük, de a tavalyi bowl-szezonban is elég jól álltak, és a tizenegy meccsükből – az Ohio State duplájával – hatot meg is nyertek. Viszont pont a Buckeyes remek szereplése, illetve a nagyon összerakott csapat miatt nem is az lesz a kérdés, hogy ki szoríthatja meg őket idén a Big 10-en belül, hanem hogy mögöttük kik lesznek harcban a második helyért.

Épp ezért a Big 10 tizennégy csapatát három elég élesen elkülönülő részre lehet osztani

• a nemzeti bajnoki címre is esélyesnek tartott, a főcsoporton belül abszolút esélyes Ohio State-re,
• mögöttük nagyjából egyben jön a következő szint, még ha a Michigan State kicsit ki is lóg fölfelé a Wisconsin, Nebraska, Michigan, Penn State, Minnesota csoportból,
• a sor végét pedig az Iowa, Maryland, Rutgers, Northwestern, Indiana, Illinois, Purdue hetes jelenti.

Csak a 6-5-ös Bowl-mérleg, vagy az alapján, hogy elkaptak pár csalódott SEC-csapatot, korai lenne viszont a főcsoport felemelkedéséről beszélni, inkább csak az Ohio State viszi a hátán a többieket, és ez a folytatásban is így maradhat.

Az Ohio State igazából jól is áll, meg nem is. Ők a címvédők, emiatt óriási nyomás lesz rajtuk, de elment az offense-ért felelős koordinátor, Tom Herman, és profivá lett a hosszú elkapások nagymestere, Devin Smith. Az irányítóhelyzetről csak annyit tudunk, hogy nem az elkapónak átképzett Braxton Miller fog kezdeni (hanem várhatóan Cardale Jones és nem J.T. Barrett, de erről senki nem beszél még nyíltan).

A probléma viszont egyben áldás is, mert Urban Meyer már kvázi megígérte, hogy biztosan lesznek olyan játékok, amikor egyszerre mindhárom QB-ja a pályán lesz, az pedig magát az őrületet hozhatja magával minden szinten.

Más rettenetesen komoly változásuk viszont nem lesz: a 22 kezdőjátékosból 15 visszatért, amivel a Michigan mögött a legjobban állnak a főcsoportban. Az ország egyik legjobb futója (Ezekiel Elliott) náluk van, a falban négy kezdő változatlan a támadóknál. A védelemben ott lesz Joey Bosa a fal szélén, aki akkora szörny, hogy akár 1/1-es pick is lehet a 2016-os drafton, de ott van mögötte Darron lee és Raekwon McMillan is az LB-k között. Arra viszont, hogy Bosa beinduljon, a második hétig várni kell, mert három társával egymeccses eltiltást kaptak.

• Igazán komoly kihívást a Michigan elleni idegenbeli (11.28.) és a pont azelőtt rendezett Michigan State elleni (11.21.) hazai meccs jelenthet, de óriási meglepetés lenne, ha nem ők nyernék a Big 10-t.

A Michigan State alaposan kinőtte magát az elmúlt években, ami sorban két top 5-ös szezonzárást jelentett nekik. Az offense nagyon rendben van Connor Cook kezében, a védelembe pedig sorra érkeznek az olyan sztárok, mint a tavaly 8 sacket szerző Shilique Calhoun. 2014-ben rajtuk kívül csak két csapat átlagolt legalább 235 yardot futásokkal és elkapásokkal (külön-külön) meccsenként, ez pedig a támadófal érdeme, amiből négy ember maradt idénre. Ahogy a védelemben sem lesz nagy változás: egy éve kilenc csapatot tartottak 100 futott yard alatt, amivel az ország legjobbjai voltak, a passzjátékban is nagyon kemények, de idén már az agytröszt Pat Narduzzi nélkül kell boldogulniuk.

• A sorsolásukban viszont kemény meccseik vannak, rögtön a második héten (9.12.) az Oregont fogadják, novemberben (11.21.) pedig idegenben játszanak majd az Ohio State-tel.

A Wisconsin Badgers legnagyobb gondja mindenképp az lesz, hogy a profivá lett Melvin Gordont, illetve az ő 2587 yardját pótolják valahogyan. Mindezt új edzővel, Paul Chrysttal kell megtenniük. A dolog ott válik nehézzé, hogy amíg Gordon futott, simán építhettek a rengeteg futásra, de kérdés, hogy Corey Clement mire lesz képes az amúgy elég masszív fal mögött. Az irányítóposzton szerencséjükre maradt Joel Stave, aki tovább építhet az előző évére, de sokkal kiegyensúlyozottabb játék kell majd tőle, hiszen tavaly alig 50 százalék fölötti volt a mutatója, igaz, az elkapói sem sokat segítettek neki.

• Rögtön a legnehezebb meccsel nyitnak, hiszen az Alabamát fogadják (9.5.), utána viszont csak a nagy csoportrivális Nebraska akaszthatja meg őket jó eséllyel (10.10.).

Ugyanaz a helyzet a Nebraska Cornhuskersnél, mint a Wisconsinnál: egy kiváló futót kellene valahogy helyettesíteni. Náluk Ameer Abdullah ment el, őt Terrell Newby váltja majd, de segítségére lesz, hogy a Nebraska irányítója, Tommy Armstrong a helyzet magaslatán lehet majd. A védelemben Randy Gregory hiányozhat nagyon a fal széléről, de a nagyobb figyelem úgyis az új futón és a papírvékony linebacker-soron lesz, így Gregory pótlása akár a háttérben jól is mehet.

Náluk is új edző irányít: Mike Riley-t a Pac 12-ből hozták a fél edzői stábjával együtt, de a korábbi Oregon State-edzőnek nem lesz könnyű dolga a nézők megnyerésében, mert Bo Pelinivel sorban kilenc szezonban mentek kilenc győzelem fölé.

• A szezonban három komolyabb akadály áll előttük, ebből kettő a Big 10-en belül: szeptember 19-én a Miami idegenben, október 10-én a Wisconsin otthon, illetve november 7-én a Michigan State otthon.

Érdekes kísérlet lesz, hogy az első szezonjában mit hoz össze az NFL-es San Francisco 49erstől érkező Jim Harbaugh a Michigan Wolverines élén. Jót tenne a keleti csoportnak, de az egész Big 10-nek is, ha az Ohio State és a Michigan State mellé fel tudnának nőni, és újra komolyak lennének ezek a rivalizások. Amit Harbaugh stanfordos és 49erses évei alapján jósolni lehet, az az, hogy nagyon kemény futójátékkal próbálja majd beőrölni ellenfeleit. Nagy örömére a futó Derrick Green a legnagyobb a posztján a Big 10-ben, lehet vele rendesen törni a falat. Amin viszont nagyon sokat kell javítani, az a labdavesztések száma: tavaly 26 volt, amivel bőven a mezőny utolsó negyedében voltak.

A támadójáték újraszervezésében várhatóan azért is nagy szerep lesz Greenen, mert az irányító Devin Gardner és az elkapó Devin Funchess is a profik közé ment, márpedig Gardner mögött nincs sok rutin, Funchess pedig közel kétszer annyi labdát kapott el, mint a második legjobb Amara Darboh a 2014-es szezonban.

• A sorsolásuk a végére sűrűsödik be, októberig nem nagyon lesz miért aggódniuk: 10.17-én a Michigan State-et fogadják, 11.21-én a Penn State-hez mennek, majd szokás szerint az Ohio State ellen zárnak, ezúttal 11.28-án, otthon.

Mindenki nagyon odavan Christian Hackenbergért, a Penn State irányítójáért, akinek bőven lesz mit bizonyítania idén. Egy éve közel 3000 yardot passzolt, de eközben a 2012-en rommá büntetett csapat 7-6-os mérlegig süllyedt vissza. A támadófal nagyon gyatra volt Hackenberg előtt (idén négy kezdő visszatér), de csak ez nem magyarázza a 15 interceptionjét – a 44 sackjét már inkább. 

A védelemben a hobbiból fákat leszerelő Anthony Zettel lehet a vezér majd, de nem is inkább a védőfal, hanem a támadórészleg szorulna fejlesztésre. A rengeteg sack mellett ugyanis csak a 117-dikek voltak a futott yardokat nézve az országban, ami egy ilyen szintű egyetemtől elfogadhatatlan.

Mivel a Big 10 keleti csoportjában vannak, a legkeményebb ellenfelekkel találják szemben magukat, de így legalább bőven tudnak majd fejlődni.

• Októbertől lesz gondjuk, 17-én az Ohio State-hez mennek, novemberben pedig a pihenőhét után a Michigan elleni hazai (11.21.) és a Michigan State elleni idegenbeli (11.28) meccsekkel zárnak.

A 2014-es szezon remekül alakult a Minnesota Golden Gophersnek, hiszen az utolsó héten maradtak csak le a csoport első helyéről a Wisconsin mögött. A Badgers megszorongatására idén is lesz lehetőségük, hiszen 14 kezdő visszatér a csapatba, de az előző évben 70 százalékban futásra építő támadásaik megváltozhatnak David Cobb távozásával. Ami a védelmet illeti, tavaly remekeltek a futójáték ellen, és a Big 10 talán legjobb cornerpárosa, Eric Murray és Briean Boddy-Calhoun is maradt, akikkel a legjobb irányítóknak is gondot okozhatnak.

• A szezont rögtön egy nagy meccsel nyitják, hiszen a TCU-t fogadják (10.15.), és a november 7-i, Ohio State elleni idegenbeli meccs sem lesz könnyű, de ha jól tartják magukat, a végén a csoportgyőzelemért és a Big 10-döntőért játszhatnak majd a Wisconsin ellen (11.28., otthon).

Az Iowa Hawkeyes az egyik legnagyobb talány az egész országban: 2011 óta 16 játékosukat drafolták, mégis csak 34-30 a mérlegük az elmúlt négy szezonban. Kirk Ferentz kezei alatt szép lassan kezdenek beszürkülni, de talán felrázhatja őket, hogy a támadóknál 6 embert is cserélniük kellett a kezdőben.

• A szezonjukat alapvetően határozhatja majd meg, hogy mire mennek idegenben október 3-án a Wisconsin, és november 27-én a Nebraska ellen.

A Maryland Terrapins még csak szokja a Big 10 tempóját, de úgy nehéz, hogy egyrészt komoly átalakulásban vannak (tavalyról minden fontos statisztikai mutatóban vezető játékosukat elvesztették), másrészt pedig sem futni nem tudnak, sem a futást megállítani. Az elkapóik nagyon gyorsak, erre lehet építeni, de az aggasztó, hogy tavaly az irányító C.J. Brown futotta a legtöbb yardot. A védelmük is nagyon kicsi – a várható kezdőben egy játékos van 135 kiló fölött –, a Big 10-ben pedig ez óriási hátrányt jelenthet.

• Az ellenfeleik rettenetesen erősek, főleg, hogy egy pihenőhetet beleszámolva sorban kapják majd őket: West Virginia (9.26.), Michigan (10.3.), Ohio State (10.10.), Penn state (10.24.), Iowa (10.31.), Wisconsin (11.7.), Michigan State (11.24.).

A Rutgers Scarlet Knights első Big 10-szezonjáról sokat elmond, hogy bár három meccset nyertek a konferencián belül, az öt vereségük átlagosan 27,8 pontkülönbséggel jött. Nagy kérdés, hogy Chris Laviano, vagy Hayden Retting lesz-e a kezdő-QB a szezon elején – egyikük sem túl rutinos, úgyhogy lehet emiatt gondjuk, így azzal is, hogy a tavalyi 8 győzelem közelébe érjenek. Egy dologra viszont nagyon érdemes lesz figyelni: 2014-ben összesen hat rúgást blokkoltak, amivel a legjobbak voltak az országban, ebből három pedig Kemeko Turay-től jött, akit nem szabad majd szem elől téveszteni.

• Játszanak ugyan a Michigan, Michigan State, Ohio State, Wisconsin, Nebraska ötössel, de inkább a Penn State (9.19.) és a Maryland (11.28.) ellen lehet keresni valójuk.

Nincs messze a Northwestern Wildcats attól, hogy újra bowl-meccset játszhasson, csak egy kis szerencse kellene nekik, hiszen 2012 óta 3-8 a mérlegük a 7 pontnál kisebb különbséggel eldőlt meccseiken. Clayton Thorson új irányító lesz náluk, de Pat Fitzgerald meg szokta oldani az ilyen gondokat. A mérethiány a Maryland mellett az ő védelmükre is jellemző, főleg a futás ellen gyengék.

• A Stanford és a Duke (9.5. és 9.19.) már a szezon elején erőpróba lesz nekik, de leginkább október 3-án derül majd ki a Minnesota ellen, mire is számíthatnak. Ha nyernek, akár az Iowát is elkaphatják két héttel később, onnan pedig már csak a lendületen múlik, meddig jutnak.

21 éve nem járt bowlban az Indiana Hoosiers, és most sincsenek túl közel ehhez. Tavaly volt egy remek futójuk, Tevin Coleman, de ő már a profik között játszik, így nagyobb lesz a nyomás az irányító Nate Sudfelden. Ő egy éve a hetedik héten dőlt ki, ha most végig bírja a szezont, akkor jobb helyzetben lehetnek. A védelmük annyira kilátástalanul gyenge, hogy Sudfeldtől a leghősiesebb teljesítmény is kevés lehet 3-4 győzelemnél többre.

Az Indiana védelménél csak egy rosszabb van: az Illionois Fighting Illinié, ami a Louisana Techet sem tudta megtartana a bowl-meccsükön. Ami bizakodásra adhat nekik okot, hogy az irányító Wes Lunt felépült lábtöréséből, 2014-ben pedig az egyik legpontosabb irányító volt a sérüléséig.

Sokkal jobb helyzetben a Purdue Boilermakers sincs hozzájuk képest. A védelem rettenetes, főleg az irányítót nem tudják megzavarni, a támadójátékot egyensúlyba kellene hozniuk, de mindezt új elkapókkal, futókkal és irányítóval kellene kihoznia Darrell Hazellnek. 2014-ben nem tudtak meglepetést okozni a futójátékkal, harmadik kísérletre pedig 120. helyen voltak a 128 csapatos mezőnyben...