Tényleg halott az egyenlőség az NFL-ben?

Tíz forduló után a Carolina Panthers és a New England Patriots is veretlenül áll az NFL-ben, amire korábban csak 1934-ben, 1990-ben és 2009-ben volt példa. Mögöttük viszont óriási a szórás, olyannyira, hogy kicsivel a szezon felén túl a 32 csapat felének már csak minimális esélye van a rájátszásra.

De akkor hol a liga által annyira hangoztatott egyenlőség?

Maga a gondolat, hogy az NFL a legkiegyensúlyozottabb bajnokság a négy nagy amerikai sportág közül, még az 1960-as évek elejére, illetve egészen pontosan az 1950-es évek végére nyúlik vissza. Sokan az AFL-NFL egyesülése utáni első főtitkárnak, Pete Rozelle-nek tulajdonítják a gondolatot, de ő is a még független NFL korábbi főnökétől, Bert Belltől vette át az angolban Any given Sundayként elhíresült alapvetést, aminek a lényege, hogy bármely vasárnapon bárki bárkit le tud győzni.

Ez önmagában igaz is, ezért van az, hogy az elmúlt 50 évben csak egyszer tudott valaki veretlenül bajnok lenni (a Miami Dolphins 1973-ban), és olyan is csak háromszor volt, hogy egy csapat győzelem nélkül maradt az idény végére (1976 - Tampa Bay Buccanneers 0-14, 1982 - Baltimore Colts 0-8-1, 2008 - Detroit Lions 0-16).

Ennél viszont beszédesebb adat, hogy az elmúlt 10 szezonban csak négy csapatnak nem sikerült bejutnia a rájátszásba a teljes mezőnyből, míg az elmúlt öt évben a liga kétharmada volt ott a playoffban, vagyis igen gyorsan zajlik a körforgás.

Hol a nagy igazság?

Ezt a papíron tökéletes egyensúlyt három fő faktor hatásának vélik sokan:

• az előre meghatározott képlet alapján folyamatosan változó sorsolásnak,
• a fordított erősorrendre építő draftnak,
• a négy amerikai ligát figyelembe véve a legkeményebben alkalmazott fizetési sapkának.

Az utóbbi kettő valóban komoly szerepet játszik abban, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat, bár nem mindegy, hogy a csapatok milyen képességgel mérik fel az egyetemisták tehetségét, vagy milyen sikerrel osztják szét a fizetést, a változó sorsolás viszont alig valamibe szól bele.

A jelenlegi képlet alapján egy csapat így kapja meg a következő szezonra az ellenfeleit:

• hat mérkőzést játszanak oda-visszavágós rendszerben a saját csoportellenfeleikkel,
• háromévente változó ritmusban játszanak egy, a főcsoportjukban szereplő másik csoport négy csapatával,
• négyéves ritmusban rotálva játszanak egy, az ellenkező főcsoportban játszó csoport négy tagjával 1-1 meccset,
• két csapatot pedig a saját főcsoportjából kap, méghozzá úgy, hogy abból a két csoportból, ahonnan addig nem kapott ellenfelet, onnan a velük a csoportban azonos pozícióban végzett ellenféllel kell játszania, a csoportelsőknek a csoportelsőkkel, a másodikoknak a másodikkal, és így tovább.

Ez viszont aligha egyensúlyoz ki bármit is, ugyanis az erőviszonyoktól függetlenül minden csapatnak már most garantált a 16 jövőévi meccséből 14. Vagyis a most 2-7-es mérleggel álló Detroit Lions és az ugyanabban a csoportban 7-2-vel álló Minnesota Vikings 16 ellenfeléből 14 megegyezik majd, attól függetlenül, hogy az egyikük akár a liga legrosszabb csapata is lehet, a másik pedig szinte biztosan ott lesz a rájátszásban.

Halott a rendszer, hát hogyne

A három veretlen csapatot elnézve (mindhárom ott volt a rájátszásban tavaly, egyikük a címvédő Patriots) viszont felmerült, hogy egyre nagyobb a szakadék az erős és a gyenge csapatok között – olyannyira, hogy a FiveThirtyEight statisztikai oldal becslése szerint a rájátszás 12 helyért folyó harc szinte már el is dőlt, ugyanis már csak 13 csapatnak van 40 százalék, vagy annál nagyobb esélye, hogy túlélje az alapszakaszt, ötöt pedig jóval 90 százalék fölötti esélyesnek hoztak ki, ami elképesztő szám.

A hibátlan szezon viszont nem véletlenül ritkább, mint a lottóötös.

de a 60 hosszabbításos meccs is a második legtöbb 1995 óta ennyi forduló után.

Vagyis a mezőny közepe nagyon együtt van, sőt, közelebbről megvizsgálva a mezőny elejét sem sok választja el annak közepétől. A hatodik forduló után például akkori NFL-rekordot jelentő hat csapat volt még veretlen, de a Green Bay Packers és az Atlanta Falcons azóta már három vereségbe is belefutott, a Denver Broncos pedig sorban két vesztett meccsnél jár 7-0-s kezdése után, ráadásul vasárnap, a Kansas City Chiefs ellen nagyon széthullottak, ahogy a hétfő esti rangadón a veretlenségét elvesztő Cincinnati Bengals is a Houston Texans ellen.

Homokszem a gépezetben

De mi a helyzet a mostani legjobbakkal? A New England Patriots sorban veszti el a támadófalembereit, és a legjobb futójátékosuk, Dion Lewis is kidőlt a szezonra, ahogy Brady kedvenc elkapója, Julian Edelman is súlyos sérülést szenvedett, és a védelemben is gyűlnek a sérültek, sokáig pedig nem lehet cserékkel bírni azt a tempót, amit az első nyolc meccsükön diktáltak. A New York Giants ellen a meccs legvégén rúgott 54 yardos mezőnygól mentette meg csak őket.

A Carolina Panthersben is egyelőre az irányító Cam Newton tesz leginkább csodát a legjobb elkapója, Kelvin Benjamin nélkül, és eddig nagyon magabiztosan hozták minden meccsüket: csak két győzelmük volt 5 pontnál szorosabb.

Éljen az NFC South!

De hiába a fizetési sapka, a folyamatosan változó sorsolás és a draft, hosszútávon az erők egyenletes elosztása ezek helyett sokkal inkább a vezetőedzőkön és a csapatok vezetőin múlik. A 2002-es szezontól alkalmazott jelenlegi csoportbeosztás és lebonyolítási rendszer óta ugyanis a csoportok kisebb részében cserélődött a győztes.

Az AFC-ben 13-ból 11-szer a New England Patriots nyert keleten, délen 9 csoportgyőzelmet húzott be az Indianapolis Colts, nyugaton a Chargers nagy fölénye után a Broncos vette át az uralmat, és nyert sorban négyszer, igaz, északon a Ravens és a Bengals oda-oda tudott kerülni a Steelers 6 győzelme mellé, de ezekből a csoportokból csak a nyugatiban nyert az elmúlt 13 évben legalább egyszer mind a négy tag.

Az NFC-ben legalább egy kicsivel jobb a helyzet. A négyből csak három csoportban van egy, a többitől kimagaslóan jobb csapat (keleten az Eagles 6, északon a Packers 8, nyugaton pedig a Seahawks 7 csoportgyőzelemmel), míg a déliben három csapatnak három, a Carolina Panthersnek pedig négy elsőség jutott, ráadásul csak az északi négyesben fordult elő az elmúlt 13 évben, hogy ne nyert volna mindegyik csapat legalább egyszer (egyedül a Detroit Lionsnak nem sikerült ez).

A tökéletes egyensúly tehát csak egy csoportban áll fenn a nyolcból, a többiben inkább meg tudja tartani hatalmát egy-egy erősebb franchise, ami rácáfol arra, hogy annyira kiegyensúlyozott lenne az NFL.

Az Any given Sunday alapállítása viszont remekül él, hiszen tényleg képes bármelyik csapat a meglepetésre, ezért is van az, hogy a legutóbbi 15 Super Bowlból csak hármat nyert meg a rájátszásba első helyen, vagyis a legjobb alapszakaszi mérleggel bejutott két csapat egyike.

Ahogy az is ezt erősíti, hogy az utolsó veretlennek maradt csapat a legutóbbi 15 évben csak egyszer nyert Super Bowlt – 2006-ban, amikor a 9-0-val kezdő Indianapolis Colts lett végül a bajnok.

Aki viszont ilyen sokáig eljut a szezonban veretlenül, az nem a véletlen műve. Az idei szezon előtt összesen 19 csapat tudott 9-0-s mérleggel szezont kezdeni, közülük mind ott volt a rájátszásban, 11 a Super Bowlba is bejutott, 7 pedig végül bajnok lett.

Úgyhogy az NFL továbbra is hihetetlenül kiegyensúlyozott bajnokság maradt, még akkor is, ha a szezon elején 4-5, vagy akár 10 fordulóig úgy is tűnik, hogy kezd megbomlani az egység.