Ott se kellett volna lennie, mégis Super Bowlt nyert

A Super Bowl XV-öt öt nappal az iráni túszdráma befejezése után rendezték meg a Super Dome-ban, úgyhogy az ünneplés mellett a megemlékezésről is szólt a döntő, melynek egy egész valószínűtlen főszereplője lett, de az egész Raiders-szezon valószínűtlenül sikeres volt a körülmények miatt.

Folytatjuk Super Bowl 50-sorozatunkat. 

A Raiders-irányító Jim Plunkettnek ugyanis 33 évesen, a szezon közben csereként kellett beugrania, miután a kezdő Dan Pastorini eltörte a lábát. Nem indult a legjobban a dolog, sőt, kisebb tragédia kerekedett belőle, mert öt inteceptiont halmozott fel egy Chiefs elleni csúfos meccsen, úgyhogy mindenki fel volt készülve arra, hogy a szezon onnantól kezdve rémálomba fordul, 2-3-as mérleggel álltak öt forduló után.

Pedig Plunkett 1/1-esként került az NFL-be a Stanfordról, ahol a Heisman-trófeát is megkapta. Egész jól indult a karrierje a Patriotsban, azonban előbb a gyenge fal, majd a sorozatos sérülések miatt kisiklott, úgyhogy lepasszolták a 49ershez. Ott sem tudta megváltani a világot, és elküldték, és harmincévesen már a befejezést fontolgatta, amikor jött a Raiders érdeklődése, így korai visszavonulás helyett Oakland következő állomás.

Amúgy sem akarta elhagyni a környéket, ahol felnőtt. Kifejezetten cserének igazolták, harmadik számúként az 1978-as idényben egyáltalán nem játszott, az 1979-esben mindössze tizenöt passzkísérlete volt, szóval úgy nézett ki, majd szépen csöndesen innen is el kell kullognia. 

Ezért az 1980-as idény előtt a felkészülés alatt megkereste a klubvezetést, hogy legyenek szívesek eltradelni, mert nem számít arra, hogy játékidőt kapna. Nem engedték el. 

És ezzel kezdődött a nagy feltámadás, mert az ötödik heti rázós kezdés után Plunkett beindult. A következő héten már 14 passzkísérletéből 11 jó volt, jegyzett egy touchdownpasszt is.

A folytatás egyenesen pazar volt, tizenegy meccsükből kilencet megnyertek, ő maga 2299 passzolt yarddal és 18 touchdownpasszal zárta az alapszakaszt, el is csípték a Wild Card-helyet.

Egészen a Super Bowlig meneteltek, ahol a Philadelphia Eagles ellen Plunkett remek volt, 27-10-re nyertek. A döntőben kiosztott három touchdownpasszt, 261 yardot passzolt össze, meg is kapta az MVP-címet, és ezzel a szinte teljesen leírt irányító hős lett.

A Raiders lett az első, amely Wild Card-csapatként nyert a Super Bowlt, de a körülmények még értékesebbé teszik a győzelmet. Egyrészt, 1979-ben fejezte be a legendás John Madden, helyére az egykori irányító, Tom Flores került, aki rögtön a Super Bowl-győzelemig vitte a csapatot, és az öltözőben alig győzött dicsérni. 

Mi voltunk a jobb csapat, megérdemelten vagyunk bajnokok, és büszke vagyok mindenkire. Imádom ezt a győzelmet, ez életem legboldogabb napja.

Azért is volt mérföldkő az 1981-es Raiders bajnoki cím, mert Flores lett az első latino edző, aki Super Bowlt nyert, és irányítója is első latinóként lett Super Bowl-győztes és MVP. De az igazán nagy sztori Plunkett visszatérése volt, amit Al Davis tulajdonos a korszak legnagyobb feltámadásának nevezett. 

A kupaátadástól azért sokan tartottak, mert benne volt a levegőben a feszültség, ugyanis abban az évben Davis perre ment az NFL-lel, hogy elköltöztesse a csapatot Los Angelesbe. A trófeát az NFL-főnök Pete Rozelle adta át, de Davis nem csinált cirkuszt, csak annyit mondott, hogy

Ez az Oakland Raiders történetének egyik legszebb pillanata

És hogy mi lett Plunkett-tel? Nos, nem sokkal később megint a cserepadra kényszerült, de aztán visszakerült a kezdőbe, és nyert még egy Super Bowlt a Raiders-irányítójaként, viszont mindig az első maradt neki a legkedvesebb.

„Tízvényi New England-i és San Franciscó-i szenvedés után az az első bajnoki cím rengeteget jelentett nekem" - mondta később. 

Az utolsó években már sokat kellett kihagynia sérülések miatt, és az 1986-os visszavonulása előtti időszak legjavát csereként töltötte, végül 39 évesen fejezte be.