A legtökösebb húzás, amit döntőben be lehet vállalni

Az Alabama Crimson Tide minden idők egyik legjobb egyetemi amerikaifutball-döntőjét játszotta a Clemson Tigersszel kedd hajnalban, de amiről évek múlva is beszélni fognak, az Nick Saban edző húzása az utolsó negyedben egyenlő állásnál. 

A csapata végezhette el a kezdőrúgást, miután 24-24-re egyenlítettek Adam Griffith 33 yardos mezőnygóljával. Aztán jött a váratlan húzás, amivel sokkolták a Clemsont: onside kicket végeztek el. Ilyenkor az történik, hogy a rúgó nem bikázza előre a labdát, hogy a másik csapat visszahordja minél jobb mezőnypozícióért, hanem megpróbálja úgy elrúgni, hogy saját csapattársai megszerezhessék. Tíz perc volt még hátra a meccsből, úgyhogy kockázatos volt, de bejött.

De miért merték bevállalni?

A szabály egyszerű: a labdának a rúgás pontjától számítva tíz yardot kell megtennie, hogy a rúgó vagy a visszahordó csapat megszerezhesse, de ha megszerzi is, attól még nem futhat vele végig a pályán. A helyzet azért nyilván nem ilyen egyszerű a rúgócsapatnak, mert akkor mindenki ezzel próbálkozna, ugyanis a visszahordó csapat speciális egysége általában résen szokott lenni, és ha időben reagálnak, lecsapnak a labdára. Azonban az Alabama alaposan kifigyelte, a Clemson egysége hogyan állt fel a korábbi meccseken a kezdőrúgásoknál.

Egészen pontosan azt szúrták ki, hogy a Clemsonnál gyakran a pálya közepére tömörültek a játékosok ilyen helyzetekben, hogy a visszahordó feladatát segítsék. A döntőben ez az elején jól is működött, mert a meccs első visszahordásánál Artavis Scott 43 yardot nyargalt a labdával.

A felállás a döntő folytatásában sem változott: a leglátványosabban talán a második alabamai kezdőrúgásnál látszott, hogy mennyire üresen marad a pálya szélén a terület, és az ilyen egy ajándék egy speciális egység edzőjének. 

Ez a felállás nem változott a harmadik és a negyedik alabamás kezdőrúgásnál is, úgyhogy 24-24-nél az utolsó negyedben Nick Saban edző megadta az engedélyt Bobby Williamsnek, a speciális egység edzőjének, hogy bevállalják az amúgy kockázatos játékot. Ha a Clemson szerzi meg a labdát nagyon kedvező mezőnypozícióból támadhattak volna. Addig is elég sok gondot okozott a védelmüknek a zseniálisan játszó Clemson-irányító, Deshaun Watson, ezért kellett valami, amivel ki tudják egy kicsit billenteni az ellenfelet. 

A kivitelezés tökéletes volt, senki nem futott offside-ra, pedig Griffith elég lassan indult neki a a rúgásnak, de mindenki szépen a labda mögött maradt, majd Griffith technikája is kellett ahhoz, hogy jó legyen a rövid rúgás. Az elkapásra kiválasztott tizenkilenc éves Marlon Humphrey azért is volt alkalmas a feladatra, mert korábban ifjúsági világbajnok volt 110 méteres gátfutásban és 400 méteres síkfutásban is, úgyhogy a sebessége és az adottságai is megvoltak. 

Igen ám, csakhogy az edzésen tizenkétszer gyakorolták a játékot, de Humphrey hatszor elejtette a labdát, még az utolsó döntő előtti edzésen is, ezért a speciális egységet edző Bobby Williams 50 százalék esélyt adott arra, hogy bejön, legalábbis ezt mondta a meccs után.

Az Alabama-edző Nick Saban ellenben annyira biztos volt a dologban, hogy a kezdőrúgás előtt közölte a támadókoordinátor Lane Kiffinnel, hogy készüljenek, megint ők jönnek majd. Kiffin meglepődött, de a meccs után elmondta, azonnal nyugalomra intett mindenkit, nehogy az arcukról le lehessen olvasni, mire készülnek. 

Még egyszer, még egyszer!

A húzás bejött, Humphrey elkapta a labdát, megvolt a tíz yard, így az Alabama támadhatott újra. A Clemson-edző Dabo Sweeney tombolt a pálya szélén, azt akarta, hogy fújják vissza a játékot, mivel nem azonban igazán lehetett mibe belekötni, így jöhetett a Crimson Tide. Az Alabama-edző Nick Saban csak vigyorgott a másik oldalon, a tapasztalat mellette volt.

Griffith érdeme is azért, hogy mindez így ment, mivel tökéletesen adta be, hogy előre fogja rúgni a labdát, és persze a löbbölt lövés is kiváló volt a hash marknál felálló Clemson-safety Jayron Kearse mellett lévő üres területre. 

Az Alabama a támadásban két játékkal később touchdownt szerzett, a tight end O.J. Howard egy 51 yardos elkapást hozott össze. A játékosok a TD után annyira felpörögtek, hogy kérlelték Williamset, vállalják be még egyszer az onside kicket. Ám a Clemson a következő alkalomnál már résen volt, szóval nem jött volna be.

De a vezetés megvolt, és ezek után már nem is engedte el az Alabama, 45-40-ra nyerték meg az emlékezetes meccset, aminek a fordulópontja ez a játék volt. Hét éven belül negyedjére lettek bajnokok. 

A Super Bowlban is bejött 5 éve

Az NFL-ben öt évvel ezelőtt szintén egy döntőben, a Super Bowl Super Bowl XLIV-ben húzott váratlant az onside kickkel a New Orleans Saints. A Peyton Manning által vezetett Indianapolis Colts 10-6-ra vezetett ellenük, mire ők a második félidőt rögtön egy onside kickkel kezdtek, ami be is jött.

A támadásból touchdownt szerzett a Saints, amire még válaszolt a Colts, utána viszont tizennyolc pontot szereztek zsinórban a New Orleans-iak, és 31-17-re megnyerték a Super Bowlt.

Az Alabama sikeres viszont onside kickje előtt a New Orleans Saints edzője, Sean Payton is meghajolt csütörtökön. „Hihetetlen volt, milyen könnyedén csinálták. A miénkkel összehasonlítva óriási különbség volt a kivitelezésben, a miénk összevissza pattogott.”