Az aranykor válságát éli az NFL

2016.09.08. 00:59
Magyar idő szerint péntek hajnalban a legutóbbi Super Bowl visszavágójával, a Denver Broncos és a Carolina Panthers mérkőzésével megkezdődik a 2016-os NFL-szezon. A címvédő Broncost már nem Peyton Manning vezeti, de nem is ez a legfontosabb változás a mostani idényben.

A Denver Broncos februári bajnoki címe óta elég sok olyan dolog történt, aminek komoly kihatása lesz a 2016-os évadra: 18 szezon után visszavonult Peyton Manning, végül csak megkapta a négymeccses eltiltását Tom Brady, a New England Patriots irányítója, a Rams pedig visszaköltözött St. Louisból Los Angelesbe, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Vannak viszont olyan, inkább folyamatszerű változások is az NFL-ben, amik legalább ennyire kihatnak a liga alakulására. Az a sokat hangoztatott tény, miszerint a passzjáték aranykorában vagyunk, például az egyik ilyen tényező, ami elég sokrétűen alakítja az NFL-t.

Mivel a passzjáték kifizetődőbb, a csapatok több elkapót küldenek pályára, mint valaha, hogy több opciót adjanak az irányítóiknak. 2015-ben az összes támadójáték 60 százalékán volt legalább 3 elkapó a pályán, ez 11 százalékos emelkedés a 2011-es mutatóhoz képest.

Ne maradjon le semmiről!

Az átalakulás persze itt is többrétű, egyre több futójátékos és tight end kap nagyobb szerepet a passzjátékban, de természetesen azért elkapásban még mindig az erre specializálódó elkapók jelentik a legjobb opciót. A változásra viszont a védelmeknek is reagálniuk kellett. Ezt pedig azzal tették, hogy szép lassan eltörölték a védelmekben az alapfelállás fogalmát.

Vagyis már teljesen felesleges olyanról beszélni, hogy egy csapat három védőfalemberrel és négy linebackerrel (3-4-es védelem), vagy négy védőfalemberrel és három linebackerrel (4-3-as védelem) áll-e fel. 2015-ben a védőjátékok 51 százalékában ugyanis öt hátsó védővel álltak fel a csapatok, további 14 százalékban pedig hattal, vagyis az alapfelállás 33 százalékig szorult vissza. Ez az arány négy éve még 48 százalék volt – jól látható tehát, hogy a passzjáték előtérbe helyeződésével a védelmeknek is teljesen új dolgot kellett behozniuk.

NFL-posztos kisokos
NFL-posztos kisokos

Ez egyúttal azt is jelenti már, hogy a támadóknál kezdőjátékossá vált a harmadik számú elkapó, a védelmeknél pedig az ötödik számú defensive back, legyen az egy szélről behúzott cornerback, vagy egy kisebb, gyorsabb safety, akit előre toltak leghátulról.

Hibridek, előre!

Az úgynevezett hibrid játékosok nem számítanak újnak az NFL-ben, csak éppen a passzjátékok ellen egy teljesen új típusra lett szükség. Olyan játékosok, akik két poszt előnyeit ötvözték kivételes fizikai adottságaiknak köszönhetően, mindig is voltak. A 2013-ban bajnok Seattle Seahawks védelmének kulcsa még az a Chris Clemons volt, aki a védőfalember és a linebacker közötti átmenetnek számított, míg például a már szintén a Seahawksnál játszó Jimmy Graham egy tight end méretű, de elkapó sebességével futó játékos.

Az új típus, ami épp most forradalmasítja a védelmeket, viszont egy jóval kisebb játékos, aki a linebackerek fizikai erejét párosítja egy cornerback/safety sebességével, hogy egyszerre legyen hatékony a futások ellen, és a passzjátékoknál is pályán tudjon maradni.

Ennek az új keveréknek ha nem is az első, de a legjobb képviselője az Arizona Cardinals-védő Deone Bucannon, aki a 185 centis magasságával és a 100 kilójával tényleg pont határeset, bár jobb híján linebackernek írják be a csapatnál. Elég nagy és erős ahhoz, hogy ha kell, megállítson egy 110-115 kilós futójátékost egyedül, de elég gyors ahhoz is, hogy lépést tartson egy elkapóval. A Cardinalsnál egyébként moneybackernek hívja ezt a kevert pozíciót, összevonva az általában hatodikként pályára küldött defensive back (ő a money) és a linebacker posztok neveit.

Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, azt Bucannon a Cardinals és a Green Bay Packers 2015-ös alapszakaszmeccsén meg is mutatta: előbb a tight end Richard Rodgersszel tud ott maradni szoros emberfogásban, majd a fullback John Kuhnt borítja fel egy futásnál.

Bucannon előtt nem sok játékos volt, aki képes volt mindkettőt ilyen magabiztossággal megoldani. Nem csoda, hogy el is kezdték keresni a csapatok a hasonló felépítésű játékosokat, illetve elkezdték a már meglévőket hasonló szerepkörben használni. A Seattle Seahawks védelmében legkeményebben ütő Kam Chancellor is ide sorolható, bár ő főleg safetyt játszik, de Bucannon mellett mégis inkább a szintén safetyből linebackerré, vagyis moneybackerré lett Mark Barron a másik legjobb példa erre a szerepkörre – ő is gyors, erős, és nagyjából mindent képes megoldani.

Bucanonnal a Cardinals védelme 2016-ban is rendben lesz, Barron és a Rams, illetve a többi kísérletező viszont még csak most alakul. De Los Angelesben lesz annál nagyobb gondjuk is, mint hogy Barron mit alkot a védelemben.

Barron és Bucannon, illetve a moneybacker poszt felemelkedése egyébként nagyon érdekes tendencia, mivel ők és a többi linebacker is úgy lett valamivel kisebb, de gyorsabb az elmúlt 10-20 év többi linebackeréhez képest, hogy közben az NFL-ben folyamatosan egyre magasabb és egyre nehezebb játékosok kapnak szerepet.

Irányítóválság

Merthogy a passzjáték aranykorának közepén irányítóválságban van az NFL. A Rams úgy választotta ki a tavaszi draft legelső helyén az irányító Jared Goffot, hogy papíron ő lesz majd a Los Angelesbe visszaköltöző csapat jövője, ehhez képest viszont a nyitófordulóban még csere sem lesz, mert nem is nevezik a mérkőzésre. Majdnem így tett a másodikként elvitt Carson Wentzcel a Philadelphia Eagles is, bár náluk így is simán benne van a pakliban, hogy némi megingás után a padra teszik, hogy tanuljon.

A válság persze nem mindenkit érint, vagy nem ugyanannyira. A legutóbbi két Super Bowl vesztese, a Seattle Seahawks és a Carolina Panthers rendben van a poszton Russell Wilsonnal és Cam Newtonnal, de a többi rájátszásba várt csapat nem ennyire jól fiatal irányítókkal.

A bajnok Denver Broncos azért maradt tapasztalt irányító nélkül, mert Peyton Manning visszavonult, a helyette 2015-ben 7 meccsen kezdő (ebből 5 meccset meg is nyerő) Brock Osweilernek viszont nem voltak hajlandók megadni 4 évre 72 millió dollárt, így ő végül Houstonba igazolt. Maradt az NFL-karrierjében egyetlen letérdelést csináló Trevor Siemian, illetve az újonc Paxton Lynch a poszton, vagyis a totális bizonytalanság.

Olyan csapatok, mint a Miami Dolphins, a New Orleans Saints, a Baltimore Ravens vagy a Dallas Cowboys inkább ragaszkodnak a túlfizetett irányítójukhoz, mert nincs helyettük megfelelő középszintű alternatíva. Eközben viszont pont ez veti őket vissza: a Ravens ugyan nyert egy Super Bowlt Joe Flaccóval, de azóta tavaly 5-1-es mérlegig csúsztak. A Saints a liga legrosszabb védelme miatt szenved, amin pont azért nem tudnak javítani, mert az irányító egymaga elviszi a fizetésekre felhasználható 155,27 millió dollár 20 százalékát. A Cowboysnál a 36 éves Tony Romo egyre több sérülését nyögik, bár lehet, hogy óriási szerencséjük lesz az idén draftolt Dak Prescott-tal, míg Miamiban Ryan Tannehill túl gyenge ahhoz, hogy nyerjenek, de túl jó ahhoz, hogy továbblépjenek tőle.

Az igazi húzónevek, akik évről évre beviszik csapatukat a rájátszásba, azok főként a (lassan) kiöregedők: az épp négy meccsre eltiltott Tom Brady (39), Ben Roethlisberger (34), Carson Palmer (36), Eli Manning (35) és Aaron Rodgers (32).

Látvány mindenek felett

Azért a gyengülő irányítófelhozatal ellenére lesz mit, pontosabban kiket nézni. A Tennessee Titans a második szezonját kezdő irányító, Marcus Mariota válláról vesz le majd hatalmas terhet azzal, hogy egy 10-15 éve virágzó futójátékot hoz majd vissza. A mostani vezetőedző Mike Mularkey 2001-03 között a Pittsburgh Steelers támadókoordinátora volt: akkor két, egyenként 114 kilós futójátékos, Jerome Bettis és Chris Fuamatu-Ma’afala terrorizálta az ellenfeleiket. Idén DeMarco Murray és az újonc Derrick Henry ugyan elmaradnak ettől (előbbi 98, utóbbi 112 kilós), de így is elég nagy kárt okozhatnak majd a védelmekben.

Murray 2015-ös szezonja csalódás volt az Eaglesnél, de pont azért, mert főleg kifelé futtatták, ahol nem tudta kihasználni az erőfölényét, a Titansnél viszont visszatérhet a belső futásokhoz, amikkel 2014-ben a legtöbb futott yardot szerezte még a Cowboysnál – Henry pedig még nála is erősebb, szóval lesz mire építeni, pláne egy olyan mozgékony QB mellett, mint Marcus Mariota.

A Jacksonville Jaguars és az Oakland Raiders éveken át a liga legrosszabb csapatai közé tartoztak, de már elindultak fölfelé. Előbbi leginkább két elkapója, Allen Hurns és Allen Robinson miatt, akik a liga egyik legjobb elkapópárosát alkotják, míg a Raiders főleg az újjáépített támadófal, az elkapó Amari Cooper és az irányító Derek Carr miatt. Mindkét csapatnál egészen elképesztő elkapások voltak már tavaly is, és ezt csak fokozzák majd várhatóan az újabb szezonban.

Az irányítóik mozgékonyságára építő Panthers- és Seahawks-offense-ekkel már a Super Bowljaik előtt foglalkoztunk, a legeredményesebb támadócsapat viszont nem is az övék, hanem a Pittsburgh-é lehet.

Még úgy is, hogy két nagyon fontos emberük eltiltással kezdi a szezont: a futójátékos Le'Veon Bell két, az elkapó Martavis Bryant viszont mind a 16 hetet ki kell hogy hagyja. Tavaly úgy volt a Steelersé a harmadik legeredményesebb támadósor 6327 yarddal, hogy sérülés miatt csak 11 meccsen kezdett az alapszakaszban. Ha idén kibírja sérülés nélkül, könnyen lehet, hogy a St. Louis Rams 2000-es, rekordot jelentő 7075 yardos támadósorát is felülmúlják, köszönhetően a viszonylag hamar visszatérő Bellnek, illetve a liga mostani legjobb elkapójának, Antonio Brownnak.

Na de mi lesz a kirúgással?

Az NFL célja pont az volt a kirúgásokra vonatkozó szabály megváltoztatásával, hogy háttérbe szorítsa az egyik legveszélyesebb játékelemet, aminél mindkét fél játékosai szinte teljes sebességgel rohannak egymásnak.

Már a tavaszi szabálymódosításkor felmerült, hogy a dolog a visszájára is elsülhet, és pont, hogy egyre több visszahordást hozhat. Nos, az előszezon alapján ez így is lett: hiába rakták 20 yardról 25-re a kirúgásokat, 2,3 százalékkal nőtt a visszahordások száma.

2015-ben csak a kirúgások 54,9 százaléka után próbálkoztak visszahordással az előszezonban, ez idén 57,2 százalék lett. A rúgók ugyanis nem rúgnak el a célterületig (ha ott letérdelne az elkapott labdával a visszahordó, vagy hagyná kipattanni a pályáról a labdát, akkor a 25 yardos vonalról indulhatnának a támadók), hanem ívesen, de rövidebben rúgnak.

Egy éve a visszahordások 22,1 százaléka jött olyan rúgás után, ami nem érte el a célterületet, idén ez már 38,8 százalék volt négy hét felkészülési meccsei alapján. Az NFL, amely minden egyes alkalommal leszögezi, hogy a szabályváltoztatást csak egy évre, kísérleti jelleggel hozták, persze kiemeli, hogy az előszezon és az alapszakasz mutatói eltérnek, mert az előszezonban tesztelik a visszahordókat is.

Egy a baj: 2015-ben az alapszakaszban még több visszahordás jött (54,9 százalék helyett 55,9), mint az előszezonban, vagyis az NFL logikája alapján idén is emelkedés várható.

A 2016-os NFL-szezon első játékhetének mérkőzései

  •  Carolina Panthers-Denver Broncos
  • Tampa Bay Buccaneers-Atlanta Falcons
  • Cleveland Browns-Philadelphia Eagles
  • Minnesota Vikings-Tennessee Titans
  • Oakland Raiders-New Orleans Saints
  • Cincinnati Bengals-New York Jets
  • San Diego Chargers-Kansas City Chiefs
  • Chicago Bears-Houston Texans
  • Buffalo Bills-Baltimore Ravens
  • Green Bay Packers-Jacksonville Jaguars
  • Miami Dolphins-Seattle Seahawks
  • Detroit Lions-Indianapolis Colts
  • New York Giants-Dallas Cowboys
  • New England Patriots-Arizona Cardinals
  • Pittsburgh Steelers-Washington Redskins
  • Los Angeles Rams-San Francisco 49ers


  • Vennék
  • Bankszámla