Alig hittük, amit a Super Bowlban láttunk

2017.02.06. 16:14
Az NBA, a Bajnokok Ligája és az MLB legendás döntőihez csatlakozott az idei Super Bowl. Mit éltek át Bradyék és a majdnem háromnegyed meccsen át hibátlan vesztesek?
  • A 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőben a Liverpool úgy jött vissza a Milan ellen, hogy a szünetben még háromgólos hátrányban volt (0-3). Aztán a második félidőben rúgtak hármat, és a hosszabbítás után tizenegyesekkel megnyerték a BL-t.
  • Az NBA 2016-os nagydöntőjében a Cleveland Cavaliers ellen 3-1-re vezetett a Golden State Warriors a négy győzelemig tartó párharcban, és már mindenki odaadta Stephen Curryéknek a bajnoki címet. A következő három meccset megnyerte a Cleveland, és végül bajnok lett.
  • Egy másik clevelandi csapat, a baseball-bajnokságban szereplő Indians is 3-1-re vezetett a World Seriesben a Chicago Cubs ellen, ám a Cubs innen felállt, és a 108 éves átkot megtörve bajnok lett.

Ezekhez a legendás döntőkhöz csatlakozott hétfő hajnalban az 51. Super Bowl. Az Atlanta Falcons ugyanis a meccs harmadik negyedében még 28-3-ra verte a New England Patriotsot, aztán az amerikaifutball történetének egyik leglátványosabb összeomlását produkálta, és végül hosszabbításban a Patriots lett a bajnok egy 34-28-as győzelemmel. Egy éven belül három nagy amerikai bajnokságban (NBA, MLB és NFL) is legendásan nagy fordítást láthattunk. 

A 34-28-as Patriots-győzelemmel zárult 51. Super Bowlba ráadásul két teljesen különböző mérkőzést sikerült belesűríteni. Az Atlanta Falcons két és fél negyeden át uralta a mérkőzést, de aztán Tom Bradyék feltámadása gyakorlatilag kitörölte az emlékezetből, hogy mi mindent csinált előtte a Falcons. 

Pedig a liga egyik legdominánsabb, legerősebb elkapója, Julio Jones a főcsoportdöntő után megint elképesztő dolgokat művelt. Kulcsmegmozdulásnak tűnt például, hogy a Falcons második touchdownja előtt ismét összehozott egy lábujjhegyes elkapást a pálya szélén, épphogy bent tudta tartani mindkét lábát, miközben lehalászta a labdát. Nem sokkal később már 14-0-ra mentek.

Az is feledésbe merül majd, ahogy a falconsos Robert Alford megcsinálta a Super Bowlok történetének második leghosszabb interceptionből szerzett touchdownját. 82 yardot futott a megszerzett labdával, ennél nagyobbat csak a steelersös James Harrison produkált a Cardinals ellen megnyert Super Bowlon a maga 100 yardjával. 

Alford a Patriots-irányító Tom Brady passzára csapott le jó érzékkel, és óriási tempóban megindult a célterület felé, de igazából félpályától már senkinek sem volt esélye befogni, ezzel lett 21-0 a Falconsnak.

Számtalan fotó készült arról, hogy Brady megpróbálja kétségbe esetten szerelni a mellette elrobogó Alfordot, de elég reménytelen próbálkozás volt. Az első félidőt tökéletesen jellemezte a jelenet, akkor még azt hittük, hogy ez lesz a Patriots kiütésének jelképe. 

felido

Összeomlás

A New England nagyon későn kezdett el visszajönni a mérkőzésbe. A második félidő elején csinált egy újabb TD-t a Falcons, amivel már 28-3-ra mentek, és közben az elkapóik is nagyon éltek, a patriotsos Malcolm Butlert például Taylor Gabriel szívatta rendre. A Patriots csak két perccel a harmadik negyed vége előtt csinálta meg az első touchdownját, ami után még az ág is húzta őket, mert kihagyták az extra pontot. De a nagy felzárkózás elkezdődött, és 5 perccel a vége előtt már 28-20 volt az állás. Bár korábban is bevihették volna a végső csapást, de

ezután jött az a támadás, ami megpecsételte az Atlanta Falcons sorsát.

Az atlantai csapat egy újabb látványos Julio Jones-elkapással került a célterület közelébe, amit egyyardos futójátékuk követett. 

A következő játéknál jött a mindent elsöprő szerelés Trey Flowerstől, amivel 12 yardot vesztett amúgy remek mezőnypozíciójából a Falcons. A döntő után sok kritika hangzott el, hogy a Falcons miért nem ment rá inkább a futójátékra ismét, hogy ölje az órát, aztán kényelmes helyzetbe hozza rúgójátékosát, aki egy három pontot érő mezőnygóllal 11 pontra növelhette volna az előnyt. Vagyis nagyjából eldöntötte volna a meccset három-három és fél perccel a vége előtt, mert a Patriotsnak nem lett volna ideje ekkora hátrányt ledolgozni. 

A következő játéknál már kényszerhelyzetben volt a Falcons: messze voltak a kaputól, harmadik próbálkozás jött, és 23 yard hiányzott a first downhoz, de Mohamed Sanu hozott kilenc yardot, amit visszafújtak, mert a falember Jake Matthews szabálytalankodott. A következő passzjáték nem volt jó, úgyhogy a Falcons punttal és pont nélkül fejezte be a támadást, és bő három perccel a vége előtt átadták a támadás jogát a Patriotsnak. 

Amikor az elvesztett mérkőzés után megkérdezték a Falcons-irányító Matt Ryant, hogy támadókoordinátora, Kyle Shanahan nem vállalta-e túl magát, hogy passzjátékot hívott a sack előtt, Ryan azt mondta, hogy csak a játékukat akarták hozni, és amúgy is mindig agresszívak. Shanahan azzal védekezett, hogy nem hagyatkozhattak kizárólag futásokra, mert a rúgójukat sem hozhatják olyan helyzetbe, hogy 50 yardos mezőnygólt kellene bevágnia. Ezt kicsit elszámolta, mert abban a pozícióban legalább 10 yarddal rövidebb mezőnygólt rúghattak volna, és Matt Bryant rúgó a 30-39-es zónában mezőnygólokból 57-et rúgott karrierje során, 52 be is ment. 

Hülyeség lenne persze kizárólag Shanahan nyakába varrni a vereséget, aki a liga egyik legjobb támadókoordinátora, és a következő szezontól a San Francisco 49ers vezetőedzője lesz. Ennél sokkal több tényező vezetett a Patrios győzelméhez. 

Senki sem tudja, hogy csinálta 

Például az az elkapás, amit Julian Edelman csinált meg a mérkőzés hajrájában, és muszáj még egy kicsit beszélnünk róla, mert mi is alig akartuk elhinni, amikor láttuk. 

A megmozduláshoz kellett azért némi szerencse is, de senki nem vitatta az elkapó klasszisát, csak nem értették, hogyan csinálta meg. 

Ez volt az egyik legnagyobb elkapás, amit valaha láttam. Nem értem, hogyan hozta össze, de szerintem ő sem tudja

– mondta a meccs legjobbjának választott Tom Brady a történtekről.

Brady passzába a falconsos Robert Alford piszkált bele, aki úgy elevenítette fel a történteket, hogy két csapattársával is megpróbáltak a labda után vetődni, de mindannyian kicsit aláugrottak, ezért megpattant rajtuk. „Elkezdett mindenfelé pattogni a labda, én meg arra gondoltam, bárcsak arrébb raktam volna a lábam” – mondta. Edelman azt mesélte, hogy biztos volt benne, hogy sikerült még megragadnia a labdát, mielőtt földet ért. A Falcons bedobta a piros zászlót, hogy a bírók visszanézzék az esetet, de mivel a pályán hozott döntés állt, vagyis az elkapás érvényes volt, az atlantaiak elvesztették utolsó időkérésüket. 

Edelman megmozdulása olyan Super Bowl-legendárium része lett, mint a sisakos elkapás, amit pont a New England Patriots ellen csinált meg a New York Giants-elkapó David Tyree a 2008-as döntőben. Az is egy meghatározó momentum volt, mert a támadást Super Bowl-győzelmet érő touchdownnal fejeztek be. 

De Tom Brady is hatalmasat ment a feltámadás alatt. Egyrészt jóval gyorsabban szabadult a labdától, mint a meccs elején (a Pro Football Focus adatai szerint átlagosan 2,43 másodperc alatt). Másrészt a felzárkózás és a fordítás alatt 33 passzkísérletéből 26 ment jó helyre, valamint kiosztott két touchdownpasszt, és nem volt interceptionje, összesen 122,7 irányítómutatóját produkálva. 

A társak már annyira bíztak a hosszabbításban Bradyben, hogy amikor a Patriots megnyerte az érmefeldobást, és a védőkoordinátor Matt Patricia épp kezdte volna nekik magyarázni, mire figyeljenek, ha a Falcons támad, gyorsan félbe is szakították a védők, hogy nem kell ezzel bajlódni, Brady úgyis megnyeri nekik a meccset. Ugyanis hirtelen halál volt, az első TD győzelmet ért, és így is lett. 

Rekord-rekord hátán

A 2017-es Super Bowlban megdőlt egy csomó döntős rekord is, azon kívül, hogy a döntők történetében először volt hosszabbítás. Íme néhány:  

  • Egyetlen csapat sem dolgozott még le 25 pontos hátrányt;
  • Tom Brady 62 passzkísérlete a meccsen is új csúcs;
  • a Patriotsnak 37 first downja volt, ez is rekord;
  • a legtöbb touchdownpassz a Super Bowlok történetében: 15 (Tom Brady);
  • a legtöbb passzolt yard két csapat által: 682.