Alapjaiban rengetheti meg az NFL-t egy új kutatás

Akár az amerikai futball jövőjére is hatással lehet, hogy először mutatták ki élő embernél a krónikus traumatikus enkefalopátia, vagyis a CTE jeleit. Ez az a degeneratív betegség, amit rengeteget emlegettek a sportággal kapcsolatban mostanában, és a fejet érő sorozatos ütések hatására alakul ki, de eddig csak boncolással, tehát a halál után tudták egyértelműen megerősíteni. Ha a sportág utánpótlása nem is kerülne veszélybe, mégis nagy változásokat eredményezhet, ha a CTE tesztelhetővé válik: sokan dönthetnek úgy, hogy átgondolják, miből is akarnak megélni. 

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt egy sérülés után azzal sóhajtottak fel az NFL-meccsek oldalvonalán, a kommentátorállásban és otthon a tévék előtt, hogy micsoda mázli, csak a feje sérült meg egy játékosnak, és nem a térdszalagja szakadt el. Ez rövidesen, az agykárosodások kutatásának előretörésével átváltott abba, hogy szerencse, hogy jól van, fel tudott állni, most pedig már azt mondjuk, hogy jól van, de maximum csak húsz évre.

Az NFL, egyben az amerikai futball legnagyobb problémája az agyrázkódás és az agykárosodás.

A problémáról évről évre egyre többet tudunk, a Nature magazinban közölt tanulmány viszont valódi fordulópontot jelenthet. A mostani tanulmányt egyébként a NorthShore Egyetem kutatói jegyezték, velük párhuzamosan az egy ideig az NFL-lel is együttműködő Bostoni Egyetem is dolgozik egy módszeren, amivel

élő embernél is ki lehet mutatni a CTE jeleit.

Azzal ugyanis, hogy élő embereken is tudják tesztelni a krónikus traumatikus enkefalopátiát, teljesen új alapokra került a játékosok egészségéről és jövőjéről folyó vita.

Az első számú páciens

Ugyan a NorthShore Egyetem tanulmányában nem nevezték meg, kinél állapították meg először még életében a CTE-t, a CNN-nek elismerte a kutatásban segédkező CTE-szakértő, Dr. Bennet Omalu, hogy a korábbi Minnesota Vikings-védő, a 2015-ben meghalt Fred McNeill volt a páciens. McNeill 11 évet húzott le az NFL-ben, halálát a Lout Gehrig-betegség néven is ismert, amiotrófiás laterálszklerózis (ALS), a központi idegrendszer mozgató idegsejtjeinek pusztulása okozta.

Ugyan McNeill meghalt, de a CTE-t igazoló eredményeket nem a boncolása után, hanem még életében, 2012-ben végzett agyvizsgálattal nyerték.

Fred McNeill
Fred McNeill

Jelenleg is zajlik egy 2011-ben indított kártérítési per, ami miatt egyszer már megítélték a nagyjából 20 ezer korábbi NFL-játékosnak járó, összesen 1 milliárd dolláros kártérítést a játék során szenvedett fejsérülések következményei miatt. A játékosok azért pereltek, mert nem tudták, milyen kockázatnak vannak kitéve, illetve a kockázatok egy részét el is titkolták előlük. A CTE problémája viszont akkor még nem volt ismert, így ez nem is szerepel a kártérítésre jogosító tételek között: ez az időzített bomba tehát tovább ketyeg egy potenciális, még nagyobb per képében.

Mivel a CTE-t eddig csak halál után lehetett kimutatni, ezért nem nehéz elképzelni, mekkora változást jelent, hogy rövidesen akár 18 éves, egyetemi ösztöndíj – tehát évekkel az NFL – előtt álló játékosok is tesztelhetővé válnak. Vagy akár az egyetemi pályafutás előtt álló középiskolások esetében. Ugyanis már azon a szinten is óriási a versenyfutás a legnagyobb tehetségekért, egy-egy középiskolás játékosért egyetemek állnak sorba, hogy sportösztöndíjat ajánljanak neki. 

Az elmúlt években viszont egyre többen vonultak vissza bőven idejekorán a fejsérülések okozta aggodalom miatt, és ez a CTE-szűrésekkel csak erősödhet. Persze mindig lesznek olyanok, akik vállalják a kockázatot, az ESPN újságírója, Darren Rovell szerint például a liga tele van olyan játékosokkal, akiket nem érdekel a CTE-szűrés, mert pontosan tudják, hogy náluk már kimutatható a betegség, ahogy olyanok is vannak és lesznek is, mint a New York Jets-védő Jamal Adams, aki saját bevallása szerint legszívesebben a pályán halna meg.

Ne maradjon le semmiről!

De nem szabad figyelmen kívül hagyni a többieket, akik adott esetben 18-20 évesen inkább az egészséges öregkort választanák, ha akkor még nincs CTE-jük.

Ezt nem direkt, azonnali játékoshiányként kell elképzelni a jövőre nézve az NFL kapcsán, hiszen mindig lesz olyan, aki elfogadja a rizikót. Sokan már csak azért is, mert az amerikai futball az egyetlen útjuk, csak más kérdés, hogy a legnagyobb tehetségek lesznek-e azok, vagy a mostani szinten harmad-, negyed- vagy épp hatodvonal – ez ugyanis a játék minőségének kárára mehet, ami a világ legtöbb pénzt generáló sportja esetén nem elhanyagolható tény.

A tehetségszint csökkenését erősítheti alulról több másik folyamat is. Az NFL-hez hasonló, ha nem is milliárd dolláros, de óriási kártérítések jöhetnek az egyetemi játékosoktól is, ha igazolhatóvá válik, hogy már profivá válásuk előtt agykárosodást szenvednek, ilyen összegeket pedig még úgy sem fog tudni kifizetnie egyetlen egyetem sem, hogy lényegében degeszre keresik magukat a fizetés nélkül, ösztöndíjért tartott játékosokon.

Valószínű, hogy lassan az NFL draftját megelőző játékospróbán, a combine-on is a kötelező orvosi vizsgálatok közé kerülhet a CTE-szűrés, és akinél komoly problémát találnak, azt adott esetben nem is igazolják le a profik közé.

De menjünk még lejjebb. A legtöbb igazolt amerikai futballistát, így későbbi potenciális NFL-játékost három állam, Florida, Kalifornia és Texas adja. Kalifornia már most is elég kiemelten kezeli a fiatalkorúak amerikai futballozását, ifi szinten már korlátozták az ütközéssel járó edzések számát az iskolai csapatoknál. Innen nem akkora ugrás, hogy állami szinten kötelezővé tegyék mondjuk a végzős középiskolások számára a CTE-vizsgálatot.

Vagy akár még korábban elkezdjék a szűrést, hiszen a fiatal, fejlődő agy sokkal nagyobb veszélynek van kitéve az ütközések miatt, mint a felnőtteké, még ha ott nagyobb erőhatások is vannak.

És akkor még ott van egy olyan tényező is, hogy középiskolás szinten rengeteg olyan sportolót találunk, akik nemcsak amerikai futballoznak, hanem mellette kosaraznak, baseballoznak vagy atletizálnak. Nem egy olyan van köztük, aki legalább olyan tehetséges kosárlabdában, mint amerikai futballban, például a Seattle Seahawksban játszó Jimmy Graham még az egyetemen is kosarazott. Ha fennáll egy reális, és vizsgálatokkal bizonyítható kockázat, akkor egyesek dönthetnek úgy, hogy inkább egy másik sportágban próbálják megcsinálni a jövőjüket, ahol a CTE kockázata jóval alacsonyabb. 

Elrettentő esetek 

A degeneratív betegséget az utóbbi években több tragikus esettel is kapcsolatba hozták. Legutóbb a gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt egykori NFL-esről, Aaron Hernandezről derült ki, hogy a CTE eddig ismert legsúlyosabb stádiumában szenvedett. Hernandez idén lett öngyilkos a börtönben, miután egy másik, kettős gyilkossági ügyben felmentették. 

A korábbi New England Patriots-játékos huszonhét évesen lett öngyilkos, és a Bostoni Egyetem kutatói azt mondták, hogy ilyen korban ennyire előrehaladott (harmadik stádium) CTE-vel még nem találkoztak. Hangsúlyozták is, hogy Hernandez olyan állapotban volt, hogy a CTE befolyásolhatta a józan ítélőképességét, a döntéshozatalait.

Az utóbbi évek egyik legszörnyűbb esete volt a Kansas City Chiefs-játékos Jovan Belcheré. Az akkor huszonöt éves védőjátékos 2012 decemberében egy vitában megölte 22 éves barátnőjét, majd a csapat edzőközpontjába hajtott, ahol öngyilkos lett. Halála után nála is kimutatták a CTE-t. Belcher ugyan fejbe lőtte magát kocsijában, de a legtöbb öngyilkos amerikai futballista mellkasi lövéssel végez magával: az állandó fejfájásból sejtik, hogy CTE-jük van, így érik el, hogy az agyukat kivizsgálhassák haláluk után. Így tett többek között Junior Seau is.

Mike Webster a hetvenes évek legendás Pittsburgh Steelersének alapembere volt, négy Super Bowlt nyert a csapattal. Visszavonulása után egyre inkább romlott a fiziklai és szellemi állapota, családjával megromlott a viszonya, és teljesen elszigetelve, az autójában élt. Ötvenéves korában szívroham végzett vele. Az esete azért is fontos, mert ő volt az első ex-NFL-es, akinél sikerült bebizonyítani, hogy CTE-je volt. A kutatást Bennet Omalu nevű szakember vezette, a történtekből film is készült Concussion címmel.

De amióta a CTE-ről egyre több szó van, egyre több olyan játékos beszél bizonyos tünetekről, akiket nemrég még a pályán láthattunk. A Super Bowl-győztes Warren Sapp idén júniusban osztotta meg, hogy nagyon sok játékos van olyan helyzetben, hogy nem meri vagy

nem akarja tudomásul venni a betegségre utaló jeleket, mint mikor elfelejti a hazafelé vezető utat vagy nem jut eszébe az iskolából felvenni a gyerekét.

"Ilyenkor arra gondol az ember, hogy biztos csak kialvatlan, vagy biztos azért van az egész, mert a múlt éjjel bulizott. Vagyis próbál keresni egy okot, hogy úgysem az agyával van baj. Hogy nem a saját szeme láttára épül le. Baromi rémisztő érzés, mert úgy érzi magát az ember, mint egy gyerek, akinek segítségre van szüksége" - írta Sapp a Players Tribune-ben, és abban is biztos volt, hogy a tizenhárom évnyi amerikai futball miatt alakult ki nála ez az állapot. 

Az aggodalmat csak fokozta egy idén júliusban publikált tanulmány a CTE-vel kapcsolatban. Dr. Ann McKee neuropatológus kutatásának eredményeiről a Journal of the American Medical Association nevű lapban számolt be:

összesen 202 egykori játékos agyát vizsgálta, 111-en játszottak közülük az NFL-ben, és 110-nél volt kimutatható egyértelmeűn CTE-re utaló tünet. 

Az eredmény letaglózó, de McKee és a vizsgálatban érintett kollégái szerint a leépülés megállítható lenne, ezért is kell alaposan utánajárni annak, hogy mennyi ütést visel el az emberi szervezet, mielőtt beindul a visszafordíthatatlan folyamat. Ezért is lehet forradalmi, ha élő embernél kimutatható lenne a CTE. 

A bőrsapkától az űrsisakig

Sisakevolúció
Sisakevolúció
Fotó: Gridiron Labs

Ha a betegséghez vezető kockázatokat nézzük, akkor az egészen fiatal játékosok körében lenne a legnagyobb szükség valamilyen prevencióra. Az NFL, de még a hozzájuk képest jóval kisebb pénzből dolgozó egyetemi csapatok is a lehető legjobb védelmet jelentő sisakot tudják biztosítani a játékosoknak, a középiskoláknál viszont nincs ennyi pénz. Elavult, öreg, már nem is teljesen jó felszereléseket használnak, pont abban a korban, amikor hatványozott károkat okoznak a fejet érő ütközések.

McKee-ék kutatásában egykori középiskolás játékosokat vizsgáltak post mortem: tizennégyből háromnál voltak kimutathatóak a CTE-re utaló jelek. 

Pedig így is már fényévekre vagyunk az 1920-as évek végéig használt puha és az 1950-es évekig jelenlevő kemény bőrsisakoktól, amiket a hőskorban egész egyszerűen úgy teszteltek, hogy felvették, és nekirohantak bennük a falnak.

Testing football helmets, 1912

A mostani keményműanyag sisakok ezekhez képest óriási előrelépést jelentenek, de már a következő generációs, az agyrázkódások esélyét még jobban csökkentő sisakok is megjelentek már.

A Vicis Zero1 sisakja különleges kialakítással próbál minél több erőt elnyelni a fejet érő ütésekből. Az NFL és a játékosszakszervezet 2017-es kimutatása (pdf) ezt találta a legbiztonságosabb sisaknak, de olyan fejvédőt még nem találtak ki, ami száz százalékos biztonságot jelentene, és valószínűleg soha nem is lesz ilyen. 

Az NFL-sisakok új generációját jelentő Vicis Zero1
Az NFL-sisakok új generációját jelentő Vicis Zero1
Fotó: Vicis

Mit lehet még tenni?

Az NFL a szabályokon keresztül is megpróbálhat nagyobb védelmet adni a játékosoknak. Az úgynevezett védtelen elkapókat elkapás közben, vagy a közvetlen azutáni pillanatokban nem lehet azonnal leütközni, hiszen az nem tudhatja, hogy mikor, és milyen irányból számíthat ütközésre, ha hátrafelé, az érkező labdára figyel. (Hogy pontosan ki számít védtelen elkapónak, ebből a videóból kiderül.)

Emellett külön büntetik a fejre mért ütéseket, akinél úgy látják, hogy szándékosan ment sisakkal fejre, azt már az egyetemi bajnoksághoz hasonlóan azonnal kiállíthatják, de egyébként is tilos általában váll fölött ütközni. Erre mondta Donald Trump amerikai elnök – hasonlóan minden más területen tanúsított, a tudományosság látszatát is kerülő megnyilvánulásaihoz –, hogy csak kapnak egy kis koppanást a fejükre a játékosok, és máris mennek az oldalvonalra. Mindezt nem sokkal azután, hogy McKee-ék kutatásából kiderült a korábbi NFL-játékosok boncolásából, hogy a ligát megjárt férfiak 99 százalékánál találtak CTE-t.

A jövőben ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy még kevesebb nagy ütközés jöhet, legrosszabb esetben nem csak váll fölötti, de akár a törzs felső részét érő ütéseket is betilthatják. De az ütközéseket teljesen nem fogják tudni száműzni.

Viszont a szabályok betartatásán is lehet még finomítani. Az NFL épp a napokban indított vizsgálatot a Seattle Seahawksszal szemben, amiért az irányító Russell Wilsont túl hamar visszaengedték a pályára egy agyrázkódásgyanús eset után. Az Arizona Cardinals elleni meccsen a bíró küldte le a játékost a pályáról, hogy vizsgáltassa meg magát, ám Wilson nagyon hamar vissza is tért, az ilyen pedig kockázatos lehet egy agyrázkódásnál. 

De a legfontosabb, hogy minél hamarabb megoldás szülessen arra, hogy

az NFL-ből visszavonuló játékosok ne roncsként éljék le életük hátralévő részét.

Ehhez születhetett most meg az első lépés. 

15%
4999 Ft
4250 Ft
15%
2999 Ft
2550 Ft