Megdöbbentő, még mindig mennyire elnyomják a feketéket az NFL-ben

Miközben az NFL-ben, vagyis az amerikaifutballisták között túlsúlyban vannak a fekete játékosok, még mindig van három olyan pozíció, amit fehérek uralnak. Az egyik a támadófal közepén játszó center, a második a mai amerikaifutball legfontosabb játékosa, az irányító, a harmadik pedig a vezetőedző.

Amikor november 28-án a meglehetősen rossz formában játszó New York Giantsnél bejelentették, hogy megszakítják a kétszeres Super Bowl-győztes Eli Manning 210 meccse tartó kezdési szériáját, és Geno Smith játszik majd helyette az Oakland Raiders ellen, egy 50 éve nyitott kör zárult be.

Fehér uralom

Smith előléptetésével már nincs olyan NFL-csapat, ahol ne kezdett volna (vagy a Giants esetében kezdeni fog) fekete irányító, de ha csak a Giantset nézzük, 2007-ig egyáltalán nem volt passzkísérletet megpróbáló fekete QB-juk. Holott 1921-ben Fritz Pollard már játszott irányítót az NFL elődjében szereplő Akron Prosnál (igaz, akkor még nem passzoltak valami sokat), sőt, ő lett később a National Football League első fekete vezetőedzője is, azok után, hogy 1920-ban az első fekete profi játékos lett Bobby Marshall-lal.

1934-től a Washington Redskins-tulajdonos George Marshall kezdeményezésére 1946-ig kitiltották a fekete játékosokat a ligából, az újabb irányítóra viszont 1950-ig kellett várni, ő George Taliaferro lett a New York Yanksnél.

Összességében elmondható, hogy

Az NFL-AFL összeolvadása után 1968-ban Marlin Briscoe lett a mai NFL-nek tekinthető liga első fekete irányítója. Ő még védőként kezdte a szezont a Denver Broncosban, a szezon közepén rakták át irányítónak, hogy aztán a következő nyolc évet elkapóként húzza le más csapatoknál.

Az NFL-draft első körében csak 2000-ben választottak először fekete irányítót (Michael Vick), 2006-ban lett fekete QB az év újonca (Vince Young) – ezt a címet azóta Cam Newton és Robert Griffin III is megnyerte.

Nem elég okosak?

Évtizedekig tartotta magát az a tévhit, hogy azért nem lesz jó irányító egy fekete játékosból, mert nem tudnak vezeregyéniséggé válni, és nincs meg bennük a kellő intelligencia a pozícióhoz – az irányító fogja össze a támadójátékot, minden játékvariációnál pontosan tudnia kell a másik 10 játékos dolgát is, de a védősémákkal is tisztában kell lennie.

Az 1984-2000 között négy csapatnál is kezdő, összesen 9 Pro Bowl-keretbe bekerülő Warren Moon könyvet is írt a megpróbáltatásairól, illetve arról, milyen előítéleteket kellett leküzdenie pályafutása alatt. Ha valaki, ő tudja, miről beszél, a mai napig Moon az egyetlen fekete irányító, aki bekerült a Hírességek Csarnokába.

„Ugyan az 50-60-70-es évékben nagyon sok afroamerikai játszott az NFL-ben, nagyon is élt a sztereotípia, miszerint bizonyos posztokra alkalmatlanok lennének. Ha ilyen pozíciót játszott valaki az egyetemen, és bekerült a profik közé, akkor jó eséllyel más posztra tették. Állítólag nem voltunk elég okosak, és nem tudtunk volna vezéregyéniséggé válni. Az összes poszt közül az irányítóknál volt a legfontosabb megdönteni ezt a mítoszt az afroamerikaiaknak” – írja könyvében.

Moonnal egyidőben Doug Williams volt a másik nagy úttörő: 1988-ban a Washington Redskinsszel ő lett az első fekete irányító, aki Super Bowlt nyert, ráadásul ő lett a döntő legértekesebb játékosa is. A sors iróniája, hogy pont a Redskins harcolt legjobban a fekete játékosok integrálása ellen, nálul is jelentek meg utoljára a feketék a csapatban.

Az egyetemi bajnokságban az igazi paradigmaváltás csak ezután jött, még úgy is, hogy mivel ott sokkal több csapat van, és azok jóval nagyobb keretekkel dolgoznak, több volt a fekete irányító is. Hogy az egyetemi szinten történt elismerésben mekkora szerepe volt a Houston Egyetem 1990-es években nagyot robbantó csapatának, arról már írtunk korábban.

Az arány egyetemi szinten már nagyot javult, és némi elmozdulás az NFL-ben is látható, még ha nagyon lassú is. A The Undefeated adatai szerint 1999-ben az NFL-irányítók 18 százaléka volt fekete, ez 2014-re 19 százalékra ment fel, igaz, közben azért volt öt olyan év is, amikor 20 százalék fölött volt a feketék aránya a poszton, még ha ez önmagában továbbra is elég rossz mutató.

Azzal, hogy az NFL idei szezonjának 13. fordulójában 32 csapatból 7-ben is fekete irányító kezd majd, majdnem 22 százalékhoz érünk, ami pozitív tendenciát mutat. Az igazi áttörés viszont még úgy is várat magára, hogy például az egyetemi bajnokságban a három legutóbbi bajnok fekete irányítóval jutott a csúcsra – ketten papíron kezdők is az NFL-ben, de Jameis Winston padra került a Tampa Bayben az idei rossz formája miatt, Deshaun Watson pedig sérülés miatt került ki a Texansból. Egyedül Cardale Jones az, aki inkább cserének mondható.

Az elnyomás különleges esete

Természesen Colin Kaepernick nevét nem lehet elválasztani az általa indított tüntetéstől – a korábban Super Bowlig jutó irányító a feketéket érő társadalmi elnyomás és rendőri erőszak ellen emelte fel a hangját, tucatnyi követője lett a ligában, majd amikor Donald Trump is szót emelt a mozgalom ellen, óriási demonstrációvá fajult a figyelemfelhívás. Kaepernick viszont továbbra sem kap szerződést, be is perelte a ligát, mert úgy érzi, a csapattulajdonosok megegyeztek egymás között, hogy ne alkalmazzák.

Ezt bizonyítania szinte lehetetlen lesz, de érdekes adat, hogy Kaepernick esetében azt hozzák fel ellenérvként, hogy a 2016-os szezon vége óta nem játszott, ezért formán kívül lehet, miközben egyes csapatok szemrebbenés nélkül igazolnak le olyan játékosokat, akiknek 2011 óta (!!!) nem volt sikeres átadásuk az NFL-ben. Hogy még világosabb legyen: Kapernick kevésbé régen játszott Super Bowlban, mint passzolt a Houston Texansba leigazolt Josh Jackson az NFL-ben. Ezek után Kaepernick formája aggasztja inkább a csapatokat.

Ez ez elnyomás nem az az elnyomás

Még ha érezhető is, hogy a csapatok nagy része még mindig kerüli a fekete irányítókat (és centereket, és vezetőedzőket), a mai elnyomás össze sem hasonlítható az 1960-70-es évekével. Az első kezdő fekete irányító, Marlin Briscoe nyílt hadjáratról számolt be azután, hogy visszavonult volna a ligából.

Hiába volt sikeres beugróként irányító poszton, a későbbiekben semmi esélyt nem akartak adni neki. Sőt, már az NFL-be kerülésekor is gond volt ebből, a világéletében irányítót játszó Brisco ugyanis a szerződésébe akarta foglalni, hogy legalább három próbaedzést kap a többi irányító elleni bizonyítás reményében.

Nem áltattam magam, tudtam, hogy bármit csinálok, semmi esélyem sincs.

Csak szerette volna magát megmutatni. Sérülések miatt viszont a szezon második felében mégis bizonyíthatott, 1589 passzolt yarddal és 14 touchdownnal zárta a szezont, utóbbi még mindig áll, mint újoncrekord a Broncosnál.

Csakhogy a szezon végén elküldték, és más csapat sem hívta irányítani. A Broncos-edző, a fehér Lou Saban ugyanis minden csapatot felhívott, hogy ne adjanak munkát Briscónak, aki karrierje végéig elkapót játszott.

Címlapkép: Colin Kaepernick még a San Francisco 49ers keretében / Szarvas