A bajnokság, ahol minden a feje tetejére áll, aztán visszabillen

2018.01.09. 23:07

Egy csapat, aminek ott sem kellett volna lennie a rájátszásban, mégis bajnok lett. Egy tizenéves megmentő irányító és az NFL-be készülő szörnyeteg, aki földöntúli dolgokat művelt. A hatvan évvel korábbi időket idéző amerikaifutball, és egy olyan feltámadás, amilyen a filmekben szokott lenni – szervezett káosz kifejezés ezúttal is állt az egyetemi amerikaifutball-bajnokságra, ami kedd hajnalban ért véget.

Egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, ahol hibázni nem sok lehetőség van, fordulatból viszont annál több akad néhány hónap alatt. Miért olyan érdekes jelenség ez a bajnokság? 

Egyetemi sport? Olyan nagy szám ez? 

Az a helyzet, hogy Amerikában az egyetemi bajnokságokban is óriási üzlet van, és ez különösen igaz az egyetemi amerikaifutballra, mert hát ott született maga a sportág is. Ezért egy rakás olyan egyetem van a mezőnyben, melynek már a XIX. században is volt csapata. Azóta legendás helyszínek születtek, mint például a Rose Bowl, ahova 100 ezer ember zsúfolódott össze a Georga-Oklahoma-elődöntőre, vagy a Michigan otthona, a Big House, ahol rendre 110 ezer ember előtt rendezik a hazai meccseket. Az egyetemek mellett a tévétársaságoknak is nagy üzlet, az idei döntőt például megérte húsz különböző módon közvetítenie az ESPN sportcsatornának

Szombatonként óriási bulik vannak a meccsek előtt, és rengetegen őrülnek meg egy olyan bajnokságért, ahol végül nem a táblázat alapján dől el, ki jut a négycsapatos rájátszásba. 

A Rose Bowl stadion a californiai Pasadenában
A Rose Bowl stadion a californiai Pasadenában
Fotó: Jeff Gross

Nem a táblázat dönt, mi ez a hülyeség? 

Az öt nagy és a kicsik


Az egyetemi bajnokság első osztályában 130 csapat szerepel, ezek különböző főcsoportokba vannak szétszórva. A rájátszásra az őt legerősebb főcsoport (SEC, Big 10, Big 12, Pac 12, ACC) bajnokának van, de a főcsoporton belüli csoportbeosztások miatt simán előfordulhat, hogy egy baromi erős csapat nem jut el a saját főcsoportja döntőjéig, mert olyan kemény riválisai vannak. Ez történt idén az Alabamával. 

Meglehetősen fura az egyetemi bajnokság lebonyolítása. Az alapszakasz végén egy szakértőkből álló bizottság dönti el, hogy melyik négy csapat jut a rájátszásba, és egyébként már november elejétől hetente jelentkeznek egy hivatalos rangsorral. Mondhatnánk, hogy a táblázat nem számít, amikor összeállítják a rangsort, de ez túlzás, mert hát olyan szempontokat vesznek számításba, hogy kinek hány győzelme van, milyen erősségű ellenfelek ellen, és milyen arányban. Éppen ezért egyetlen vereség is óriási súllyal bír, és boríthat mindent. Plusz a végelszámolásban az is számít, hogy valaki megnyeri-e az öt legerősebb főcsoport valamelyikét - legalábbis gondolhattuk eddig, mert idén ez a képlet is ment a levesbe.

A kedd hajnalban bajnoki címet szerző Alabamát ugyanis úgy tolta be a rájátszásba a szakértői bizottság, hogy nemhogy saját főcsoportját nem nyerte meg, hanem még döntőt sem játszott a főcsoportban, az SEC-ben. Bekerült szintén a négybe az SEC-t ténylegesen menyerő Georgia Bulldogs, vagyis az őt erős főcsoportból kettőnek a bajnoka kapásból kimaradt, a Big 10-ben szereplő Ohio State és a Pac12-bajnok USC, volt is nagy elégedetlenkedés. 

Tessék? Akkor mit kerestek ott mégis? 

Hát, a bizottság úgy látta, hogy az Alabama az egész bajnokságban kiegyensúlyozottabb és meggyőzőbb volt, mint például a Big 12-t megnyerő Ohio State, ami két vereségbe is beleszaladt az alapszakasz során. Az egyiket a rivális Iowa ellen szenvedte el, 55 pontot kaptak, ami csúnya azért. Ehhez képest az Alabama csak egyetlen mérkőzést bukott el, bár azt pont a legnagyobb rivális Auburn Tigers ellen.

Az Auburn Tigers az Alabamával szembeni egymás elleni mérleg miatt ment a főcsoport-döntőbe, ahol viszont a Georgia Bulldogs elverte őket. Így történhetett meg, hogy az amúgy szintén kiegyensúlyozott Georgia és a Nick Saban edző által vezetett Alabama egyaránt bejutott a rájátszásba, utóbbi a negyedik helyen rangsorolva. 

Ne maradjon le semmiről!

Jó, de akkor jogos volt, hogy bekerültek? 

Ha a végeredményt nézzük, akkor igen, mert hát az Alabama két olyan csapatot vert meg a rájátszásban, melyek magasabban voltak rangsorolva. Az elődöntőben kapásból az elsőként rangsorolt Clemsont, melyet 24-6-ra gyalult le úgy, hogy touchdownt sem engedett. Aztán a döntőben jött a harmadik kiemelt Georgia Bulldogs, és a hosszabbításban kiharcolt győzelem.

A Georgia útja szintén jó sztori volt, mert Kirby Smart vezetőedző pont az Alabamánál dolgozott korábban évekig segédedzőként. Az elődöntőben totális őrület volt az Oklahoma elleni meccsük, amit végül 54-48-ra nyertek meg kétszeri hosszabbítás után. Aztán a döntőben is vezettek 13-0-ra, de aztán az elsőéves, csereként beállt irányító, Tua Tagovailoa vezényelt le egy filmekbe illó feltámadást az Alabamának.

Tua Tagovailoa, az Alabama játékosa a január 8-i meccsen
Tua Tagovailoa, az Alabama játékosa a január 8-i meccsen
Fotó: Streeter Lecka / Getty Images Hungary

Az Alabamánál is érdekesebb a volt lúzercsapat

De ettől függetlenül nem minden az Alabamáról szólt, sőt. Bár szubjektív, de sokkal jobb sztori volt a floridai UCF Knightsé. Ez volt az a csapat, ami 2015-ben még vicc számba ment, és a helyi bárok egészen addig ingyen adták a sört, amíg a csapat nem nyer mérkőzést. Nem volt annyira jó biznisz, mert 0-12-es mérleggel, győzelem nélkül zárták a szezont, de legalább Floridában hetekig ingyen lehetett vedelni.

Ezután jött Scott Frost edző és szó szerint a szarból épített várat, mert a UCF idén már 12 győzelemmel és 0 vereséggel zárta az alapszakaszt, és megnyerte a főcsoportját. Két éven belül ekkorát javulni történelmi tett, ráadásul a védelmet egy olyan játékos, Shaquem Griffin vezette, akinek négyéves korában csuklóból amputálták a kézfejét egy veleszületett betegség miatt. Griffin ezek után a legmagasabb szinten sportolt élete legnagyobb részében, és tavaly az év védőjének is megválasztották. Most az NFL-be készül, amire nem sok esélyt adnak neki a szakértők, de egész pályafutása erről szólt, hogy a benne kételkedőkre cáfolt rá. 

Oké, milyen eszement dolgok történtek még? 

Ott volt például a futószörnyeteg Saquon Barkley, aki valószínűleg az NFL-ben is nagyot robbant majd, mert egy egészen sokoldalú és brutális felépítésű játékosról van szó. A Penn State sztárja őserővel fut, elkapni is tud, visszahordásokban életveszély, ja és, passzolni is tud, ezt ki is használták egy trükkös játékban a szezon során.

Aztán anélkül sem érdemes szó nélkül elmenni, hogy a fegyveres alakulatok akadémiáinak meccsén, az Army-Navyn úgy ment le az első negyed december elején, hogy egyik csapat sem passzolt a szakadó hóban. Az nem újdonság, hogy ez a két- sapat futójátékkal próbálja meg az ellenfél torkán lenyomni a labdát, de 2005 óta összesen 9455 mérkőzést játszottak az egyetemi első osztályban szereplő csapatok, ezek közül a mostani Army-Navy volt az egyetlen, amin az első negyedben egyetlen passzkísérlet sem volt. A végére sem lett sokkal jobb a helyzet, 95-3 lett a futások és a passzok aránya.

Aztán a Navy ezt azzal fejelte meg az alapszakasz utáni bowlszezonban, hogy 49 pontot szerzett passz nélkül. Csak hogy kontextusba helyezzük, mennyire régi sulis játék ez: legalább 50-60 éve játszottak a csapatok ennyire futójáték-orientáltan, de nemcsak egyetemen, hanem az NFL-ben is.

Novemberben pedig megdőlt az egyetemi amerikaiftuball-bajnokság első osztályában a pontrekord, a Western Michigan és a Buffalo mérkőzésén ugyanis hétszeri hosszabbítás után összesen 139 pont esett, a Western Michigan nyert 71-68-ra.

Ha már NFL: kik jönnek innen a profik közé?

Az NFL előszobája az egyetemi bajnokság, és az utóbbi hetekben már többen is jelezték, élnek azzal a lehetőséggel, hogy utolsó egyetemi évüket kihagyva dobbantanak a profik közé, és neveznek a draftra. Ez egyáltalán nem meglepő, inkább előremenekülés: az egyetemi bajnokságban évekig gürcölnek a játékosok telt házas meccseken anélkül, hogy fizetést kapnának, ugyanis amatőr státuszban vannak. Ezek után szeretnék pénzre váltani a tehetségüket, mielőtt összeszednek egy komolyabb sérülést.

A már említett Saquon Barkley például biztosan ott lesz a drafton, ami irányítósztárokban is bővelkedni fog. A UCLA-irányító Josh Rosen például 34 pontos hátrányból vezette győzelemre csapatát szeptemberben, és amúgy is szupertehetség. Már az első helyen elkelhet, de erre pályázik egy másik irányító, a USC-ből érkező Sam Darnold is. Aztán ott van még a legjobb egyetemi játékosnak járó trófeát megnyerő Baker Mayfield, aki az Oklahomát vezette az elődöntőig irányítóként, és a tavaly ugyanezt a címet elhódító Lamar Jackson is. Védőknél a bajnok Alabamától érkező Minkah Fitzpatrick egészen kivételes, a North Carolina State defensive endje, Bradley Chubb is félelmetes ellenfél lesz.