Az NFL viccéből két év alatt a szörnyetege lett

2018.01.20. 19:39
Az AFC-főcsoportdöntőbe jutott Jacksonville Jaguars az NFL egyik legfiatalabb csapata, csak 1995-ben hozták létre. A keret 53 játékosából 39 idősebb, mint maga a csapat. Az elmúlt hat évben alig volt rosszabb náluk, idén viszont karnyújtásnyira vannak a Super Bowltól, mindezt a liga egyik leggyengébbjének tartott irányítójával. Hogy lehetséges ez?

A Jacksonville Jaguars kapcsán igazából két csodáról kell beszélnünk, az ideiről és az 1990-es évekbeliről. Kezdjük az utóbbival, mert köze lesz a mostanihoz. Az 1995-ben, semmiből létrejövő klub már a második szezonjában bejutott a rájátszásba, sőt, egyenesen a főcsoportdöntőig menetelt, ahol pont mostani ellenfelétől, a New England Patriotstól kapott ki. A Jaguars az első öt szezonjából négyszer ott volt a playoffban (ez frissen alapított major league-csapatoknál lényegében példátlan), kétszer megnyerték a csoportjukat, 1996 után pedig 1999-ben is szerepeltek a főcsoportdöntőben.

Ne maradjon le semmiről!

Akkoriban az Tom Coughlin volt a csapat vezetőedzője, aki később két Super Bowlt nyert a New York Giants élén, mindkétszer a Patriotsot verve a döntőbe.

Itt kanyarodnánk vissza az idei, Patriots elleni főcsoportdöntőhöz, ugyanis bár a Jaguars vezetőedzője most Doug Marrone, de ott van a Jacksonville-nél futballügyi igazgatóhelyettesként Coughlin is, aki lényegében főtanácsadó kicsit hangzatosabb titulussal ellátva. A csapat újra sikeres, és pont az az ellenfél, aki ellen két Super Bowlt nyert Coughlin, nem rossz alap.

Coughlin a 2017-es szezon előtt tért vissza Jacksonville-be, és nem lehet véletlen, hogy a tavalyi szezont 3-13-as, az egész ligában negyedik legrosszabb mérleggel záró banda hirtelen a legjobb négy közé került.

Ahogy az sem, hogy mindezt Blake Bortlesszel, az egész liga leglesajnáltabb irányítójával érték el. Az NFL-be 2014-ben bekerült quarterbackről 2017 nyarán szinte minden szakértő lemondott, az egyetlen megoldást a Jaguars formajavítására abban látták, ha valakit leigazolnak Bortles helyére.

Ehelyett a Jags kitartott mellette, és bár nem lett Bortlesből szupersztár, mégis bőven az elvárások fölött teljesítettek. Az kellett, hogy helyén kezeljék a legfontosabb pozícióban játszó játékos képességeit, és csak annyit várjanak tőle, amit képes nyújtani: sokkal kisebb terhet helyeztek az irányítóra.

Amíg az első három szezonjában Bortles 69 touchdown mellé 51 interceptiont dobott (ez elég rossz arány), addig idén 21-13-as mutatóval zárt a két kategóriában. Sokkal kevesebbet is passzolt, már darabra is,

523 passzkísérlete 102-vel volt kevesebb a 2016-os mennyiségnél, a sikeres passzok száma viszont csak 50-nel csökkent, yardokban pedig alig 200-zal maradt el az előző évi teljesítményétől. Nem kényszerítették nehéz helyzetbe, sőt,

igazából egy NFL-szinten rém egyszerű támadórendszerbe rakták, ahol ugyan nem nyújtott kiemelkedőt, de a hibaszázaléka minimálisra redukálódott.

Ilyet viszont nem lehet megcsinálni egy középszerű csapatban, Bortles köré borzasztó erős keret kellett.

Itt jön be az, hogy pénzügyi szempontból jól jött nekik, hogy éveken át rosszak voltak, nem voltak ugyanis nagy sztárok a keretben, akik elvitték volna a fizetési kvóta nagy részét.

Költöttek, mintha nem lenne holnap

Illetve azért mégsem, valójában egészen tudatos építkezés folyt Jacksonville-ben, már akkor, mikor bőven a liga mélyén ültek. 2011-től kezdve a 28., 31., 30., 30., 28. és 29. legrosszabb mérleggel zárták a szezont a 32 indulós ligában.

A mostani sikercsapat alapjait a 2013-as szezon után rakták le, a 2014-es drafton. Ekkor érkezett az irányító Blake Bortles, a támadófal közepén játszó Brandon Linder, a csapat egyik legjobb elkapója, Marqise Lee és a szinte felfoghatatlanul gyors linebacker, Telvin Smith.

Ez még nem direkt koncepció volt, inkább azt mondhatjuk, volt egy jól kiválasztott draftévfolyamuk, amire aztán később tudtak építeni. Ez a komoly építkezés 2016-ban indult el.

A jövő alapját olyasmi védelem mellett képzelték el, mint amilyennel Super Bowl-győzelemig jutott a Denver Broncos és a Seattle Seahawks is. Ezért 2016-ban a csapat történetének legnagyobb szerződésével megszerezték a Broncos védőfalemberét, Malik Jacksont, aki hat éve 86,5 millió dollárt kapott. Jackson mellé jött még Tashaun Gipsin is a védelembe (5 év, 36 millió), majd a drafton a mostani védelem három meghatározó játékosa, Jalen Ramsey, Myles Jack és Yannick Ngakoue érkezett.

2017-ben ugyanez a folyamat folytatódott, a liga talán legjobb cornerbackjét is megkaparintották, A.J. Bouye 5 évre 67,5 milliót kért, a védőfalba berakták Calais Cambellt (4 év, 60 millió), de szintén ekkor érkezett a védő Barry Church (4 év, 26 millió) is. Sokkal többen már nem fértek el a védelemben, úgyhogy a drafton a támadókat erősítették (Cam Robinson, Leonard Fournette és Dede Westbrook emelhetők ki). Egy hely azért még volt, szezon közben, csereügylettel szerezték meg a Buffalo Billstől (a vezetőedző Doug Marrone korábbi csapatától) a 150 kilós, mozdíthatatlan Marcell Dareust.

A Jaguars lényegében két nyár alatt összerakott egy olyan magot, ami bármilyen kiegészítő emberekkel megállja a helyét.

Welcome to Sacksonville

A Jaguars védelme 55 sackkel zárta a 16 meccses alapszakaszt, csak a Steelersnek volt több, amit a rájátszás előző körében győztek le. A szezon elején annyira sokszor vitte földre a Jags-védelem az ellenfél irányítóját, hogy elnevezték őket Jacksonville helyett Sacksonville-nek. Ami az egyéni mutatót illeti, Campbell a második, Ngakoue a nyolcadik volt sackekben a ligában, Bouye pedig a harmadik interceptionökben, ő és Campbell tehát minden pénzt megért, amit kaptak. (Campbell egyébként két éve még az Arizona Cardinals játékosaként készült főcsoportdöntőbe, akkor is ő volt csapata egyik legjobb védője.)

A Pro Football Focus (PFF) elemzőoldal szerint a Jaguars védelmében kezdő 11 játékosból

  • három elit (Ramsey, Smith és Campbell),
  • két magas szintű (Bouye és Jackson),
  • öt átlag fölötti (Ngakoue, Paul Posluszny, Jack, Church és Gipson) besorolást kapott, egyedül Dareust látták csak átlagosnak. A védelem leggyengébb játékosa a ligaátlagot hozza, ennyire jók. No meg annyira, hogy NFL-rekordot döntöttek a szezonban öt olyan védelmi touchdownnal, amit fumble-ből szereztek (a fenti videón látható Smith-pontszerzés a hatodik volt, már a rájátszásban).

A 11 kezdőből csak Posluszny van 2014-nél régebben a csapatnál, ami szintén az elmúlt évek építőmunkáját dicséri.

Hagyd a fenébe a legfontosabb posztot, jó lesz az

A mai NFL-ben vitathatatlanul az irányítóé a legfontosabb pozíció, minden támadójáték alapja a passzjáték, a 20 legtöbb passzolt yardot jelentő teljesítményből 18 az elmúlt évtizedben volt. A Jaguars itt húzott nagyot, ugyanis az elitnek semmiképp sem nevezhető Bortles játéka ellenére is esélyesek.

Hogy miért mondjuk azt, hogy Bortles ellenére? Öt hónappal ezelőtt, augusztusban saját csapattársai szidták az irányítót, aki edzésen sem tudott pontosan passzolni.

Tekerjünk előre január közepére, és a Jaguars idegenben egy touchdownra van a Patriotstól a fogadóirodák szerint a főcsoportdöntőben, vagyis semleges pályán olyan 4 ponttal látják csak gyengébbnek őket a címvédőhöz képest. Nem is olyan rossz.

De Blake Bortles nem lett pár hónap alatt szupersztár, sőt, igazából ugyanazt tudja, ami a menet közben majdnem 80 ezer követőig jutó Blake Bortles facts (Blake Bortles tények) Twittert inspirálta.

A rájátszás előző körében nagyot játszott a Jaguars a Steelers ellen, de Bortles itt sem volt lenyűgöző, egy héttel előtte pedig egészen botrányos volt, irányítóként több futott, mint passzolt yardja volt a Bills ellen megnyert meccsen. De nyer, és ez a lényeg. Nincsenek kockázatos passzok, csak egy stabil futójáték – arra a Leonard Fournette-re építve, akin már 2015-ben, egyetemistaként látszott, hogy különleges lesz –, egyszerűbb játékhívások és sok-sok rövid passz a társaknak.

A kérdés, hogy meddig működik a recept. Ritkán nyer csapat Super Bowlt átlagos, vagy átlag alattinak mondható irányítóval. A 2015-ös szezon végén a Denver Broncos a hanyatló Peyton Manninggel, remek védelemnek köszönhetően győzött. A 2000-es idény végén bajnok Baltimore Ravens QB-ja, Trent Dilfer sem volt kiemelkedő (Dilfer egyébként elég sokáig lovagolt azon, hogy Bortles az NFL történetének talán legrosszabb irányítója, de amikor a Jaguars bejutott a főcsoportdöntőbe, elnézést kért korábbi kritikája miatt), és a két évvel később győztes Tampa Bay Buccanneerst vezető Brad Johnson neve sem forrt össze az irányítóposzttal.

Ami a három csapatot összeköti, az az, hogy bitang erős védelmük volt. Ahogy most a Jaguarsnek is.

És ki tudja, mi lesz velük, ha Bortles elkapja a fonalat.

A Jacksonville Jaguars vasárnap este (magyar idő szerint) 21.05-től játszik idegenben a New England Patriots ellen az AFC-főcsoportdöntőben.

15%
3899 Ft
3315 Ft
15%
2999 Ft
2550 Ft