Amikor Nagaszaki romjain amerikaifociztak

2018.07.19. 11:03

A háborúban szolgáló katonák morálnövelő szórakoztatása nem új keletű dolog, a mindenféle fellépőket felvonultató turnék most is gyakoriak az amerikai hadseregben, de így volt ez például a második világháborúban, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák után is. Utóbbi városban egy rögtönzött amerikaifutball-meccsel, az Atom Bowllal próbálták feldobni a katonákat.

atom-bowl

A Japánban maradt megszálló hadtestek viszonylag nehezen viselték a háború után maradt pusztulást és romokat – természetesen a helyiek, vagyis a japánok sem, de az ő jobb kedvre derítésükön akkoriban nem fáradozott senki –, az ezekről készült felvételeket évtizedekig nem is hozta nyilvánosságra a hadsereg, annyira lehangoló volt az atombombák utáni látvány. A helyzetet az sem segítette, hogy a legtöbb katonának nem volt nagyon tennivalója, parancsot csak a megszállás utáni pár napra kaptak, a felső vezetés ugyanis úgy számolt, hogy többségük túl sem éli majd ezt az időszakot.

Ne maradjon le semmiről!

A folyamatosan romló morál javítására való kísérlet volt az első és egyetlen Atom Bowl megszervezése, ami nem más volt, mint egy amerikaifutball-meccs Nagaszaki romjainak közepén. Az augusztusi bombázás után 1946. január 1-re hozták össze a meccset, szimbolikusan az év első napjára rakva azt.

Mivel a romok tele voltak üvegszilánkkal, módosított szabályokkal játszották a meccset, kétkezes úgynevezett touch-futballt, ahol a szereléshez elég megérinteni a földrevitel helyett az ellenfelet. Mivel így könnyebb haladni is, az első kísérletet 10 yard helyett 15 megtétele után szerezték meg.

Maga a meccs ötlete állítólag LeRoy P. Hunt vezérőrnagy fejéből pattant ki, a szervezést viszont már átadta az osztag szórakoztatási felelősének, Gerald Sandersnek, aki a haditengerészettel csereberélve szerezte be a felszereléseket, illetve a kapufákhoz szükséges faanyagot.

Közben alapítottak két csapatot, a Nagasaki Bearst és az Isahaya Tigerst, ráadásul két elég nagy névvel a keretekben: a Bears irányítója és csapatkapitánya a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-díj 1943-as győztese, Angelo Bertelli, míg a Tigers vezére a négyszeres NFL-bajnok, az 1939-es szezon legtöbb futott yardját jegyző Bill Osmanski lett.

A japán télben nagyjából 2000 néző volt kíváncsi a meccsre, szinte mind valamelyik hadtestnél szolgált, bár a romok között fel-felbukkant pár érdeklődő japán is a korabeli beszámolók szerint.

A meccs 14-13-as Tigers-győzelemmel zárult, bár állítólag a két csapatkapitány előre megegyezett, hogy mindent megtesznek majd, hogy valahogy döntetlenre hozzák ki a mérkőzést. Bertelli két passzolt touchdownjával 13-0-ra vezetett egyébként a Bears a szünetben, innen fordítottak Osmanskiék, akik simán hagyhatták volna 13-13-on az állást, de a második touchdownjuk után Osmanski nem bírta ki, és inkább lenyomta a Heisman-győztest.

A második Atom Bowlt sosem rendezték meg.

bqmskgoemyypvxlb2ftv

( New York Times | Paleofuture )

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?