A cirkuszban sztár lenne, az NFL-ben balek

2019-01-07T010330Z 432273989 NOCID RTRMADP 3 NFL-NFC-WILD-CARD-P
2019.01.08. 00:01

Drámai befejezéssel esett ki az NFL-rájátszás Wild Card-körében a Chicago Bears, a hazai pályán játszó csapat az utolsó másodpercekben a győzelemért rúgott mezőnygólt a Philadelphia Eagles ellen 15-16-os hátrányban, ám Cody Parkey lövése a kapufán csattant, majd a keresztlécről kifelé vágódott, elbukták a meccset.

Egy ilyen rúgás önmagában elég drámai, csakhogy

Parkey a szezonban hatodszor lőtt kapufát, ami cirkuszi mutatványként is megismételhetetlen bravúrnak tűnik, úgy meg aztán pláne, hogy a hat kapufából négy egyetlen meccsen jött.

Az NFL-pályák tartozékaként használt kapufák a szabályok szerint maximum 4 inch, vagyis 10,16 cm átmérőjűek lehetnek – egy ekkora vasdarabot eltalálni a döntő rúgás szempontjából 43 yardról (39,3 méter) még szándékosan sem lenne egyszerű.

Parkey jobb lába viszont valahogy nagyon ráállt a kapufákra:

  • november 11-én a Detroit Lions ellen két mezőnygólt és két extra pontot is a kapufára vágott,
  • a 17. fordulóban, a Minnesota Vikings ellen is volt egy kapufája,
  • majd rögtön utána egy héttel az ő kapufájával esett ki a Chicago Bears a rájátszásból.
  • (Csak zárójelben tesszük hozzá, hogy 2016-ban, a Cleveland Browns játékosaként is akadtmár egy kapufája).

Az Eagles elleni rúgás különösen fájdalmas, de nem csak a kiesés miatt. Parkey kísérlete ugyanis előbb a kapufáról vágódott le, majd a keresztlécről jött ki, ráadásul úgy, hogy a lövésbe egy Eagles-játékos, Treyvon Hester is beleért ujjheggyel, alighanem ez is kellett ahhoz, hogy rossz helyre menjen a labda.

Azt se feledjük, hogy a kapufás lövés előtt közvetlenül Parkey megcsinálta 43 yardról a rúgást, de az nem ért, mert közben az Eagles direkt zavarkeltésből időt kért. Ez gyakori stratégia a mezőnygól ellen védekező csapatoknál, tudományos igazolása viszont nincs annak, hogy a gyors időkérés valóban megzavarná a kickereket, olyannyira, hogy legutóbb 2004-ben nyert csapat a rájátszásban a rúgójátékos utolsó perces jegelésének köszönhetően.

Parkey a mérkőzés után vagy 20 percig készségesen az újságírók rendelkezésére állt az öltözőben, pedig nyilvánvalóan inkább azt szerette volna, ha elnyeli a föld élete egyik legrosszabb pillanatában.

Ilyet kitalálni sem lehet. Borzasztóan érzem magam. Csalódást okoztam a csapatnak

– mondta, majd elárulta, hogy csak arra vágyik, hogy hazamehessen a feleségéhez és a kutyájához, mert tudja, nekik nem számít, ami történt.

Ne maradjon le semmiről!

A novemberi négykapufás blama után egyébként a Bears módszert váltott, és a rúgásokat nem a csapat edzőközpontjában, hanem magában a stadionban gyakoroltatta Parkey-val, akit a chicagói forgalom miatt többnyire rendőri felvezetéssel furikáztak az edzőpálya és a stadion között a rúgásokhoz szükséges edzőkkel és csapattársakkal együtt. Az egész akkora jelenség volt Chicagóban, hogy a helyi tévécsatornák helikopterekkel figyelték edzés közben Parkey-t, a csapatnak emiatt szólni is kellett, hogy ha lehet, ne zavarják már a munkában a játékosukat. De hiába helyezték át az edzéseket, láthatóan nem sikerült Parkey-t kizökkenteni a kapufás őrületből.

A chicagói közönség óriási füttykoncerttel küldte le a pályáról a rúgójátékost, aki pont tavasszal írt alá 4 évre 15 millió dollárért a Bearshez. 2019-ben 3,5 millió dollárt keres majd, ami a második legmagasabb a rúgójátékosok között, ráadásul a teljes összeg garantált, tehát akkor is megkapja, ha a csalódást keltő szezon után kirúgnák. (Az alapszakaszban 30-ból csak 23 mezőnygólja volt jó, ami 76,7 százalékos mutató, az extra pontokat viszont 93,3 százalékkal lőtte, 45-ből 42 sikerült.) Azt persze azért érdemes hozzátenni, hogy a vasárnapi meccsen a Bears 15 pontjából 9-et Parkey szerzett három mezőnygólból.

Parkey előtt egyébként egy másik kapufázó rúgó esete lebeghet példaként. Az 1984-es szezonban a Denver Broncos rúgója, Rich Karlis két egymást követő meccsen is kapufát lőtt, ráadásul mindkétszer az utolsó percekben, hárompontos hátrányban, vagyis az egyenlítésért kísérletezve. Karlis viszont nem hagyta, hogy emiatt emlékezzen rá mindenki – bár tény, hogy a helyi Rocky Mountain News lapban elég jó karikatúra született róla az eset után –, és folytatta.

1986-ban a rájátszásban kisebb hős lett, amikor az ő extra pontjával ment hosszabbításra az AFC-főcsoportdöntő a Cleveland Browns ellen, majd az ő mezőnygóljával nyertek hosszabbításban. A nemes egyszerűséggel csak "The Drive", vagyis "A Támadás" névre keresztelt akcióval nagyot mentett a Broncos, az utolsó percekben 98 yardot mentek előre John Elway vezetésével.

Karlis akkor épp cipőben rúgott, pedig egyike volt az NFL utolsó mezítlábas rúgóinak, ez az egyik fő ismertetőjegye. 1984-ben is így rúgott, később is csak rossz időjárási körülmények között váltott cipőre. Az utolsó mezítlábas sikeres rúgás a 2002-es szezonban volt egyébként, a St. Louis Rams játékosa, Jeff Wilkins lőtte, de a szezon közben ő is cipőt húzott aztán.

Karlis egyébként azt mondta, hogy a mezítlábas rúgás pont a koncentrációban segítette, csupasz lábfejjel eltalálni nagy erővel a labdát ugyanis óriási fájdalmat jelentett, de pont ez segített neki megtartani a fókuszt.

És ha már a kapufás rúgásoknál vagyunk, néha jól is elsülhet a dolog: 2017-ben az egyetemi bajnokság első osztályában szerzett egy triplakapufás mezőnygólt Gavin Patterson – egyetlen szépséghibája volt, hogy nem mind a három kapufát érintette a labda, hanem az egyik oldalsóról kétszer az alsó lécen pattant tovább.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!