Ennél a kő-papír-olló sem lenne rosszabb

Az NFL történetében először mindkét főcsoportdöntő hosszabbításban dőlt el, a New England Patriots és a Los Angeles Rams is ráadás után jutott a Super Bowlba. Korábban csak hat példa volt hosszabbításos főcsoportdöntőre az NFL és az AFL 1970-es egyesülése óta, öt az NFC-ben, egy az AFC-ben, de ugyanazon Super Bowl előtt még sosem volt kettős ráadás.

A vasárnapi különleges helyzet a főműsoridőnek és persze az óriási tétnek köszönhetően viszont rámutatott egy évről évre visszatérő problémára:

ugyanis adott esetben esélyt sem hagy az egyik csapatnak arra, hogy részt vegyen a hosszabbításban, amit lehet, hogy pont ők harcoltak ki hatalmas erőfeszítés árán.

A Patriots–Chiefs AFC-döntőn ez különösen látványos volt, ugyanis a 2018-as szezon MVP-címének várományosa, a Chiefs-irányító Patrick Mahomes pályára sem léphetett a hosszabbításban, miközben többé-kevésbé róla szólt az idény. Tulajdonképpen már ott veszített a Chiefs, amikor nem nyerték meg az érmefeldobást, bár ezt akkor még nem tudhatták, az pedig egészen szürreális helyzet, hogy sarkítva egy 50-50 módszer dönt arról, ki juthat a Super Bowlba.

Mondhatjuk úgy, hogy az egész az érmefeldobáson múlik. Volt egy jó támadása, háromszor is harmadik kísérletnél vitte tovább a csapatát, a társai nagy pillanatban csináltak meg nagy elkapásokat neki. Ebben a helyzetben csak a csapattársaidra számíthatsz, bíznod kell bennük, és ha esélyt kapsz, élni kell vele

– mondta csalódottan az AFC-döntő után Mahomes Tom Brady győztes támadására utalva.

Azok után, hogy a negyedik negyedben Mahomes erőn felül teljesítve bírta a valószínűleg valaha volt legjobb edző-irányítópáros Bill Belichick és Tom Brady tempóját, tehetetlenül nézhette csak, hogy nem jutnak tovább.

A mostani NFL-szabályok szerint a nem az első támadást vezető csapat csak akkor kap esélyt a pontszerzésre, ha touchdown nélkül tartják a hosszabbítást kezdő csapatot. A hosszabbítás azonnal véget ér az első touchdown vagy védelmi pontszerzés után. Pont nélküli támadás vagy mezőnygól után folytatódik csak, tehát az érmefeldobást elvesztő csapattól jó védőmunka kell ahhoz, hogy bármi esélyük legyen a továbbjutásra.

Ezért lehet, hogy az NFC-döntőben mindkét csapatnak volt támadási lehetősége, ott sokkal fairebb módon dőlt el, hogy ki legyen a Super Bowl-résztvevő, már ami a hosszabbítást illeti, előtte ugyanis bődületesen nagy hibát vétettek a bírók a Saints kárára.

A hosszabbítás mostani verziója 2012 óta él, vagyis azóta van a módosított hirtelen halál mind az alapszakaszban, mind a rájátszásban – utóbbiban 2010 óta van meg a mostani rendszer. A szabályokat minimális változtatták a 2017-es szezon előtt, amikor az alapszakaszban 15-ről 10 percre csökkentették a hosszabbítás hosszát, de ez a főcsoportdöntőkre nincs hatással.

2010 előtt bármilyen pontszerzés véget vetett a hosszabbításnak az érmefeldobás után, így volt ez a szabály 1974-es bevezetése óta. 2010-ben pont azért változtattak rajta, mert a régi rendet unfairnek találták, hogy egy kirúgás után akár 30 yardot haladva mezőnygólt rúg a csapat, és vége is, nincs válasz a másik féltől. Ezen csavartak annyit, hogy rúgás helyett csak touchdownnal lehet azonnal nyerni elsőre – bár picit nehezebb lett a dolog, az igazságtalanság nem változott.

Pedig lehet ezt jól is csinálni

Nem kellene messzire mennie az NFL-nek egy értelmes, igazságos és jól működő rendszerért. Az MLB-ben mindkét csapat kap lehetőséget a plusz inningben a győzelemre, addig játszanak, amíg az inning végén valaki nem vezet. Az NBA-t úgy találták ki, hogy a minél több pont nyer, 5 perc játékidő van, addig dobálnak, amíg nincs győztes.

A hokiban (NHL) ugyan hirtelen halál van, de annyira folyamatos a játék, és a játékidőt tekintve annyira kevés a gólok száma, hogy ez tökéletes megoldás, ritka, hogy valaki 5 másodperc után már nyerjen is a hosszabbításban.

De még csak ezek értelmes átültetésén sem kellene gondolkodni.

Ott így néz ki: ugyan az NCAA-ben is érmefeldobással indul a hosszabbítás, de kvázi egyenlő esélyeket kapnak a csapatok. 25 yardról kell támadni, tehát nincs kirúgás, és ha a másodikként támadó csapat meg tudja ismételni az első teljesítményét, folytatódik a hosszabbítás, ha felülmúlja, nyer. Ha nem tudja hozni a kívánt pontmennyiséget, kikap.

Pont emiatt fordulhat elő olyan őrületes meccs, mint az idei szezonban az LSU–Texas A&M az alapszakasz végén, amiben hétszeri hosszabbítás után 74-72 lett a végeredmény, az egyetemi első osztály legtöbb pontot hozó meccsét eredményezve.

Az NFL-nek nem kellene mást csinálnia, csak átvenni az NCAA rendszerét. Az SB Nation 2018. szeptemberi felmérése szerint (2000 megkérdezett szurkoló alapján)

• 47 százalék az NCAA-szabályokat szeretné,
• 31 százaléknak jó a mostani rendszer,
• 21 százalék abszolút hirtelen halált, vagyis a 2010 előtti szabályokat akar,
• 1 százalék pedig kő-papír-ollóval döntene a győztesről.

Ez ellen, mármint az NCAA-hosszabbítás ellen egyetlen nyomósabb és jogos érv van: nagyon elnyúlhat a mérkőzés, ami miatt a hosszabbítást játszó csapat hátrányban lenne a következő héten a kevesebbet pályán levő, tehát többet pihenő ellenféllel szemben.