Három szóra épül a Patriots-egyeduralom

AP 210594694158
2019.02.04. 14:28

Kínkeservesen, de megszerezte hatodik Super Bowl-győzelmét a New England Patriots: a sikerek számát nézve beérték a szintén hatszoros bajnok Pittsburgh Steelerst, ám azzal, hogy mind a hat címet két évtizeden belül, ráadásul ugyanazzal az irányító, vezetőedző párossal nyerték meg, átvették a sporttörténelem legnagyobb dinasztiája címet. Jelenleg már 89 Super Bowl-rekord az övék. A megdönthetetlen birodalom két rém egyszerű alappilléren áll, és egy harmadik, bonyolult filozófián. Egyiket sem könnyű másolni.

Nem a Super Bowl LIII volt Tom Brady élete meccse – a Patriots irányítója ugyan nem játszott rosszul a Los Angeles Rams ellen, de meglehetősen átlagos teljesítményt nyújtott, ami belefért a még gyengébb Ramsnek köszönhetően. Azt azért nem mondhatjuk, hogy olyasmi döntő volt, mint a Super Bowl 50, amiben Peyton Manning helyett inkább a Denver Broncos védelme tette a dolgát (Brady határozottan jobb mutatókkal zárt, mint Manning akkor, még ha ez nem is eredményezett látványos játékot). De már nem a klasszikus Bradyt láthattuk a döntőben – elég csak a tavalyi meccsre gondolni, amikor kétszer annyi passzolt yardja volt az Eagles ellen elbukott meccsen, mint most.

Ne maradjon le semmiről!

Talán emiatt még meggyőzőbb viszont az idei Patriots-siker, mert szupersztárok nélkül, borzasztó kemény munkával szenvedték ki a hatodik bajnoki gyűrűt maguknak. Ezzel a csapaton belül is tisztában vannak, a Super Bowl kezdete előtt percekkel Brady egy rádióinterjúban ezt mondta:

Tavaly éppen csak, de lemaradtunk a győzelemről, ez egész szezonban velünk maradt, és tudom, hogy emiatt csak még jobban akarom az idei sikert. A héten azt kértem Istentől, csak még egyet adjon, és többé sosem kérek megint.

Erre persze érdemes lesz jövő januárban visszatérni, hiszen Brady számára mindig a következő Super Bowl a kedvenc, mindig az újabb sikerre éhes, úgyhogy lehet, hogy jövő ilyenkor is fogadkoznia kell. De már azzal is, amit az elmúlt 18 szezonban műveltek, alighanem örökre megismételhetetlen dolgot alkottak a Patriotsnál – úgy, hogy az NFL-ben nincs lehetőség hibázni, mint az NHL, NBA, MLB hármasban, ahol a rájátszásban is belefér egy-egy botlás, hiszen ötből, hétből kell többet nyerni a másik csapatnál. Illetve a folyamatos esélykiegyenlítés miatt nem húzhatják be évről évre a legnagyobb tehetségeket, mint az egyetemi bajnokság menői (az Alabama az amerikai futballban, vagy épp a Duke a kosárlabdában).

A Patriots árral szemben úszva maradt mindig az élen, idén már úgy, hogy Brady a legidősebb irányító lett, aki bajnoki címet nyert, Belichick pedig edzőként csinálta meg ugyanezt.

  • Nyertek a 2000-es évek elején az NFL forradalmasítóan erős, megállíthatatlannak tartott támadósora ellen.
  • Nyertek címet védve, sorban a Carolina Pantherst, majd a Philadelphia Eaglest legyőzve.
  • Jutottak be Super Bowlba soha nem látott támadójátékot mutatva, soha nem látott 19-0-s mérleget hajszolva.
  • Nyertek Super Bowlt őrületes utolsó másodperces drámával,
  • Nyertek sosem látott, 28-3-as hátrányból felállva.
  • Játszottak a valaha volt legtöbb pontot hozó Super Bowlban,
  • majd rá egy évre játszottak (és nyertek) a történelmi szinten kevés pontot hozó döntőben.

Tizennyolc szezon, hat bajnoki cím, kilenc Super Bowl-szereplés. Ez semmihez sem fogható, pláne, hogy az NFL-ben nem lenne szabad ilyennek megtörténnie: az anyagi korlát vagy pusztán az idő egy határon mindenkit megállít. Kivéve a New Englandet.

A Patriots ugyanis – ilyenkor látszik igazán – teljesen más dimenzióban létezik, és teljesen más dimenzióból néz az NFL-re. Ahogy Kevin Clark írja a The Ringeren, a 2001-es szezon végén a Patriots egy szokatlan védelmi felfogással (az ellenfél legjobbját, a királynőt vedd le a tábláról, a többi majd jön magától) szétkapta a korszak legjobb támadósorát, amikor a St. Louis Ramst verték. A Ramsnél azóta jött négy új edző, új városba költöztek, előálltak egy újabb, még innovatívabb támadójátékkal, hogy aztán a Super Bowlban jöjjön Bill Belichick, és megint szétkapja azt, amit valaki más kitalált. 60 percig az NFL egy földtől elrugaszkodott lebegő burokba került – abban az évben, amikor soha nem látott mennyiségű touchdown és pont született, a Super Bowlban 16 pontot és egy TD-t láthatott a közönség, Belichick pedig röhög a markába.

Brady nem sokat tett hozzá a győzelemhez, de pont eleget. A győztes touchdown előtt gyönyörű passzt adott Gronkowskinak, Julian Edelmant pedig tíz passzal és 141 yarddal tömte ki, nagyjából az történt, ami bármikor máskor is jöhetett volna.

De nézzük a két plusz egy alapvetést, ami meghatározta a Patriots elmúlt két évtizedét!

1. Tedd a dolgod!

A „Do your job" mantra annyira általános lett a Patriotsnál Bill Belichick vezetése alatt, hogy már a csapatról szóló dokumentumfilm is ezt a címet kapta, meg aztán a folytatás is.

Papíron egy nehezen megfogható, erősen bullshit üzenetnek tűnik, hogy tedd a dolgod, a New Englandnél viszont egy komplett csapatot építettek erre, és a hat bajnoki cím őket igazolja. De mi is a lényege?

Nem pusztán arról van szó, hogy a játékosok feladatokat kapnak, amiket végre kell hajtaniuk, az is a része, hogy ha valaki nem hozza az elvárt szintet, akkor zokszó nélkül lépnek át rajta – elég csak a 2016-ban elcserélt két védőre, Jamie Collinsra és Chandler Jonesra gondolni. Látszólag mindketten remek formában voltak, de kiderült, hogy Collins a játékvariációkat figyelmen kívül hagyva szabadúszni kezdett a pályán, Jones pedig a 2015-ös szezon rájátszásának közepén került drogügybe (szintetikus marihuánával), úgyhogy mindketten mentek.

Vagy épp ott van a Super Bowl XLIX hőse, Malcolm Butler, akit egy máig nem ismert ellentét miatt a kispadra tettek a teljes Super Bowl LII idejére, majd elengedtek a csapattól.

Nem ennyire drasztikus módon, de a legnagyobb sztárokat is felelősségre vonják. Brady például állandó elrettentő példa az elemzéseken, Belichick inkább mutogat pocsék passzokat tőle, mint jó megoldásokat, jelezve mindenkinek, hogy senki sem kivétel. De 2017-ben sem riadtak vissza attól, hogy Brady értésére adják, gondjuk van a személyi edzőgurujával, emiatt volt is egy kis mosolyszünet, de most megint mindent feledtetett a bajnoki cím.

De a mantra része az is, hogy bármi a feladat, azt el kell fogadni – két elkapó, Troy Brown és Julian Edelman időnként átjátszott a védelembe, amikor ott elfogytak az emberek, a védő Mike Vrabel (aki azóta vezetőedző a ligában) pedig rendszeresen kapott el touchdownokat speciális formációból.

A lényeg: bármi jön szembe, azzal meg kell birkózni a csapat érdekében,

és ez látszólag megy is a Patriotsnál, még úgy is – vagy talán épp ezért –, hogy máshol be nem vált embereknek adnak második esélyt, vagy a sztárságtól messze álló játékosokkal próbálkoznak, akik hajlandók az extra munkára a sikerért.

A do your job eredete egyébként megelőzi Belichicket, a Patriotsot 1994-ben megvásárló Kraft család találmánya, ők így, kemény munkával akartak a kétszer Super Bowlba jutó, de nem túl sikeres csapatból meghatározó alakulatot építeni. Végül Belichick látta meg a szlogenben a jelképet, és amit erre fel lehet húzni – minden más ezen nyugszik.

2. Ne azt nézd, mit nem tud, hanem hogy mit tud!

Ez is elég egyszerűnek tűnik, mégsem könnyű megvalósítani, mert nehéz az 53 fős keret (ráadásul ebből csak 46 játékos öltözhet be egy meccsre) minden tagját folyamatosan a siker szempontjából a legjobb helyre tenni. Vegyük például az AFC-döntőben és a Super Bowlban összesen három sacket összehozó Patriots-védőt, Kyle Van Noyt.

Három év alatt nem sokat mutatott a Detroit Lionsnál, ahol a csapatba is alig tudott bekerülni, mert azt kérték tőle, hogy a passzjáték mellett a futás ellen is védekezzen, ez viszont nem az erőssége. A Patriotsnál viszont sokkal jobban játszik, nem várják tőle, hogy azt csinálja, amiben nem jó, nem erőltetik rá. A passzjátékban kérnek tőle sokat – tavaly 5,5 sackje volt, idén 92 szerelése, mindkettő messze több, mint amit Detroitban csinált.

De hasonló a példa az elkapó Cordarelle Pattersonnal, akiből nem tudtak túl jó elkapót csinálni sem Minnesotában, sem Oaklandben, csak visszahordásokban jeleskedett. Erre a Patriots olyan támadójátékokat bízott rá (screen passzok, jet sweepek), amiknél a gyors irányváltásait tudja használni, és ha nem is csodafegyvert, de használható játékost kreáltak belőle.

Itt kapcsolódik össze az első két pont – egy keretben, ahol mindenki hisz a rendszerben, hogy körülötte mindenki teszi a dolgát, ez könnyen elfér és működik, máshol viszont, ahol olyat próbálnak erőltetni játékosokra, amikben hiányosságaik vannak, hamar borulhat a kártyavár két-három hasonló esetnél.

3. A feltaláló

Történelmi összehasonlításban azzal érvelnek Belichick jelentősége ellen – a most már hat vezetőedzőként szerzett gyűrű ellenére –, hogy nincs olyan találmánya, mint Bill Walshnak volt a West Coast támadórendszer vagy Tony Dungynak a Tampa 2-es védelem.

Pedig Belichick is feltaláló – meccsről meccsre, félidőről félidőre, játékról játékra új csapatot épít.

Itt ágyaz meg az előző két ponttal a harmadiknak: a tökéletes alapokat kapó, az önfeláldozáshoz szoktatott játékosok gyorsabban reagálnak a változásra.

Hogy mit is jelent ez? A szezon során szinte végig emberfogást játszott védekezésben a Patriots, a Super Bowl előtti két hétben viszont  teljes sémaváltással átálltak zónázó védekezésre, mert tudták, hogy a Rams-irányító Jared Goff az ellen jóval gyengébb. De ha arról lett volna szó, egy hét alatt is meg tudták volna csinálni ugyanezt. Az eredmény pedig magáért beszél: az alapszakaszban átlagosan 64,9 százalékkal dobó és meccsenként 2 touchdownt és 293 yardot passzoló Goff 50 százalékos pontossággal, 229 passzolt yarddal és egy interceptionnel zárt.

De ugyanilyen gyors váltás volt az is, hogy a rájátszásban elkezdték erőltetni a futójátékot, ami a sorban három nyert meccs alapja volt. Erre pedig csak a legnagyobbak képesek, nem véletlen, hogy nem ez az általános NFL-ben, hanem az, hogy egy csapat nagyjából egy-egy filozófián belül maradva kb. hasonló módon játszik hétről hétre – itt is a Patriots a messze kilógó kivétel.

Az innováció pedig megvan a csapatépítésben is. Belichick felfogása szerint inkább egy évvel korábban váljanak meg egy játékostól a szükségesnél, mint egy évvel később – vagyis ha látják, érzik, hogy valaki hanyatlani kezd, inkább elengedik, hogy másnál legyen fél-egy jó szezonja, mint náluk egy rossz. Ez nem bántás, pusztán üzlet. Ahogy az is, hogy az NFL-ben egyelőre még ritkább módszer szerint a szerződéseket a várható teljesítmény alapján adják, nem a korábbi munka elismeréseként – sokszor ezért nem tudnak megtartani jó, de magukat túlárazó játékosokat, akiket aztán középszintű emberekből pótolnak zökkenőmentesen.

Mindebben persze óriási segítséget jelent az NFL-történelem legjobb irányítója, de láttunk már kivételes QB-kat szenvedni átlagosabb társakkal – itt jön be, amit Belichick hozzátesz.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!