Trumpi arroganciával döntötték be a mini NFL-t

GettyImages-1128962455
2019.04.06. 15:27
Az NFL mellett szinte lehetetlen értelmes profi amerikaifutball-ligát működtetni Amerikában, az AAF viszont megtalálta a működőképes modellt: nem az NFL ellen, hanem érte indult, és játékosokat próbált nevelni a legjobb csapatok számára. Ebben az NFL is segítette őket, a megmentőként érkező befektető kapkodása viszont mégis bedöntötte a jól induló projektet.
  • Az AAF, vagyis az Alliance of American Football ötlete a filmes Charlie Ebersol fejéből pattant ki még 2016-ban, amikor a 2001-ben egyetlen szezont megélő, NFL-riválisnak szánt XFL-t tanulmányozta az ESPN 30 for 30 sorozatának egyik részét készítve.
  • Ebersol felismerte, hogy a modell pár változtatással működőképes lehetne, csak épp 2001-ben elkapkodták a szervezők az indítást.
  • 2017-ben eredetileg pont az XFL-t támasztotta volna fel, de azon a pankrátorkirály, egyben a 2001-es XFL ötletgazdája, Vince McMahon is dolgozott már, így más név és partner kellett neki.
  • A végül 2018. március 20-án bemutatott modell mögött korábbi NFL-játékosok és -vezetők álltak, de beszállt Ebersol apja, az NBC Sports korábbi nagyágyúja, az XFL alapításában is tevékenykedő Dick Ebersol is.
  • 2018. szeptember végén bejelentették az első szezonban szereplő nyolc csapatot, majd egy héttel a 2019-es Super Bowl után, február 9-án elindult a bajnokság.
  • Alig egy héttel az indulás után, február 18-án a liga közölte, hogy az NHL-ben szereplő Carolina Hurricanes hokicsapat tulajdonosa, Tom Dundon egy 250 millió dolláros befektetéssel beszállt az AAF-be, egyben azonnal a liga elnöke lett. Már akkor arról beszéltek, hogy az AAF-nek komoly pénzügyi problémái vannak.
  • Március végén kiderült, hogy az AAF sem a játékosoknak, sem az edzőknek, sem semmilyen alkalmazottnak nem fizetett, majd Dundon váratlanul visszavonta a korábban beígért 250 millió dollárból még el nem utalt részt.
  • Az AAF végül hivatalosan április 2-án, 52 nappal az indulás és két fordulóval az alapszakasz vége előtt felfüggesztette saját magát.
  • A hirtelen bedőlés hátterében erős párhuzamokat lehet felfedezni a Donald Trump által bedöntött USFL halálával.

2016 környékére valóságos láz tört ki, és mindenki amerikaifutball-bajnokságot alapított, legalábbis láznak tűnt, hogy a USFL 1986-os és az XFL 2001-es megszűnése után rövid időn belül három profi liga – az Alliance of American Football, az XFL és a Pacific Pro League – is szerveződött.

Elsőként az AAF rakta össze a puzzle-t, és 2019-ben már el is indultak nyolc csapattal, ráadásul a játékosok döntő többsége is az NFL-ből jött, ami kulcsfontosságú volt a terv szempontjából, a liga vezetői ugyanis nem az NFL ellen, hanem az alá, egyfajta időkitöltő nevelőligának pozícionálták magukat.

Papíron remekül festett

A cél az volt, hogy az elfogadhatónál egy fokkal látványosabb játék legyen a pályán, miközben főleg a támadófalban és irányítóposzton plusz fejlődési időt biztosítsanak azoknak, akik elsőre kiestek az NFL-ből tudásbeli hiányosság miatt: olyan embereknek adjanak második, esetleg harmadik esélyt, akik az elmúlt közel két évtizedben az első kudarc után azonnal végleg búcsút inthettek az NFL-nek.

A terv jól illeszkedett a modern NFL hiányosságaihoz – a rettentő gyors és leegyszerűsített passzjátékra építő egyetemi bajnokságból érkező irányítók és  támadófalemberek többsége nem áll készen az NFL-re, még a legjobb irányítók nagy része sem tud rendesen védelmet olvasni – ezért is kellett például rettentő extrém megoldás a Los Angeles Ramsnél –, a falemberek pedig nincsenek felkészítve a legtöbb blokkolási sémából. Az AAF-ben pont lett volna idő ezeket megtanulni, és a játékosok tudásszintje is pont az NFL-ből kimaradó legmagasabb vonal lett volna, tehát nem is lett volna nagy ugrás felfelé az NFL.

Az új szabályoknak is keltető volt

Az AAF-ben száműzték a touchdownok utáni extra pontot, minden csapatnak muszáj volt kétpontos kísérlettel próbálkoznia, hogy ezzel is növeljék az izgalmakat. A rúgójátékot nem csak ezzel korlátozták, törölték a kirúgásokat is, ehelyett minden csapat a saját 25 yardosáról kezdett az engedett pontszerzés után. Az úgynevezett onside kick helyére is más érkezett, egy negyed és 12 yardos támadóhelyzet megoldásával tarthatta meg egy csapat a labdát pontszerzés után, ha kockáztatni akart – hasonlót akartak bevezetni az NFL-be is a 2019-es szezonra, de ez végül elbukott a tulajdonosok szavazásán.

A játékosok persze nem kaszáltak nagyot – mindenki hároméves, 250 ezer dolláros szerződést kapott –, és az edzőket sem fizették túl. A vezetőedzőknek adott félmillió, a koordinátoroknak járó 200-250 ezer dollár, az egész stábra nézve 2 milliós keret nem túl sok, de arra pont jó ajánlat volt mind, hogy pár hónap munkával esetleg egy NFL-csapat látómezejébe kerüljenek.

Az NFL-lel közös munka nem merült ki ennyiben, az NFL saját tévécsatornája, az NFL Network is beszállt a projektbe, minden forduló négy meccséből a felét ők adták, egy-egyen pedig a CBS/CBS Network és a Bleacher Report online közvetítése osztozott, tehát az emberekhez is sikerült eljuttatniuk a végterméket, ami az egyik legfontosabb kérdés volt. Az átlagos nézőszám magasabb is volt, mint az új szezonját kezdő rendes futballnak, az MLS-nek (Major League Soccer), a jelek tehát elég biztatóak voltak. A háttér is erősnek tűnt, hiszen felismerhető nevek – az általános igazgatóként Super Bowl-győztes Bill Polian, a játékosként szintén bajnok Troy Polamalu és Justin Tuck, a több Super Bowlban is vezető bíróként dolgozó Mike Pereire – álltak be a kezdeményezés mögé.

Ne maradjon le semmiről!

Egy dolog billegett: az üzleti terv. Az induláskor ugyanis egy szilícium-völgyi induló techcég modelljét vázolták fel Ebersolék az AAF-nek: pár évig menedzselhető veszteséggel mennek majd, amíg sikerül berobbanni, utána pedig majd csak beindul a szekér, amin a sportfogadás 2018-as legalizálása is segíthetett volna. Mindennel együtt úgy számoltak, hogy az első öt évben 500-750 millió dollár külső befektetésre lenne szükségük, ez viszont nem nagyon akart befutni.

Olyannyira, hogy pár nappal az indulás után kiderült, máris komolyabb tőkeinjekcióra van szükség, hogy ki tudják fizetni a számlákat. Itt jött a képbe az NHL-ben érdekel Tom Dundon, aki 250 millió dollárt ígért be február közepén, és ebből 70 milliót azonnal át is utalt. Cserébe teljhatalmat kért, amit meg is kapott, azonnal ő lett az AAF elnöke. Csakhogy Dundonnak sokkal merészebb és sürgősebb vágyai voltak, és már 2019-ben meg akarta csinálni azt, amire az AAF eredetileg három éven belül készült, vagyis hogy ledobják a tanulókerekeket, és a finomhangolásról szóló évek helyett egyből nagyra nőjenek.

Ez effektíve azt jelentette, hogy az AAF meg akarta szerezni magának az NFL-csapatok edzőjátékosait, akik még az AAF-szint fölötti kategóriát jelentették volna tudásban.

Vagyis valami olyasmi farmrendszert szeretett volna kidolgozni, mint ami a baseballban, a hokiban és a kosárlabdában már működik – az NFL-csapatok a keret leggyengébb, még fejlődésre szoruló játékosait kölcsönadták volna az alsóbb ligába, de ha szükségük lett volna rájuk, visszakaphatták volna őket. Ez azon túl, hogy minőségileg jobb játékosokat kaphattak volna, még két szempontból megoldást jelenthetett volna nekik. Az NFL bevonásával nagy előnyre tettek volna szert a 2020-ban újrainduló XFL-lel szemben, és persze pénzcsap is lehetett volna az együttműködés, hiszen így a fizetések egy (jelentős) részét az NFL-re verhették volna rá.

Ennek nem is maga az NFL állt ellen, hanem a játékosok szakszervezete (NFLPA), ami leginkább csak a 2020-as NFL-szezon végén lejáró, és így akkor újratárgyalt kollektív szerződésbe tudta volna belefoglalni ezt a lehetőséget. Dundon erről hallani sem akart, és már március legvégén arról beszélt, hogy ha nem hajlandó erre az NFLPA, akkor minden lehetséges forgatókönyvet megvizsgál a folytatásra. Ez végül az lett, hogy az előre elutalt 70 millió dollár fölötti pénzét kivonta az AAF-ből, és április 2-án kvázi lehúzta a rolót, közölve a játékosokkal, edzőkkel és egyéb alkalmazottakkal, hogy keressenek maguknak más munkát.

Ekkor még két forduló volt az alapszakaszból, amit a rájátszás két fordulója követett volna. A vég egyébként az aggasztó jelek ellenére is elég váratlan volt sokaknak, így a játékosoknak is. A Memphis Expressnél például a hétvégi meccsről a csapat szállására visszatérve szembesültek azzal, hogy a cuccaik a lobbiban várják őket kipakolva, vagyis ki lettek rúgva a szállásról. A csapat a hírek szerint 4 millió dolláros tartozást halmozott fel néhány hónap alatt.

Amikor Dundon átvette a liga irányítását, a társalapítómmal, Charlie Ebersollal úgy hittük, hogy biztosított a szezon befejezése, ami után kifizettük volna a hitelezőket, és a szükséges változtatások meglépésével haladtunk volna tovább egy működőképesebb gazdasági tervvel. A játékosok, edzők és más alkalmazottak által végzett munka láttán bíztunk a sikeres jövőben, de sajnos ezt már nem tudjuk beigazolni

– kommentálta a megszűnést Bill Polian hozzátéve, hogy lényegében minden Dundonon múlt, rajta kívül mindenki más hajlandó volt a folytatásra és a kemény munkára.

Pont, mint Trump

Hogy pontosan mi miatt borultak a tárgyalások Dundon és az NFLPA között, egyelőre nem tudni, de az ügymenet alapján az AAF halála nagyon hasonló a három szezon után megszűnő USFL-éhez. Az 1982-ben alapított United States Football League esetében a mostani amerikai elnök, Donald Trump érkezett megmentőként, majd a megjelenése után szinte egyből felvázolta a grandiózus tervet, miszerint megdöntené az NFL-t a tévészerződések okozta monopolhelyzetüket megtámadva. Trump végül megnyerte a pert, de összesen 3 dollár kártérítést kapott, ráadásul mire ezt megítélték neki, a USFL összeomlott. Ahogy akkor, most is

az irreálisan nagyszabású és sürgetett terv okozta a látszólag működőképes liga halálát.

Gyülekeznek a keselyűk

Már azelőtt, hogy az AAF bejelentette volna megszűnését, a 2020-as indulással tervezett XFL máris jelezte, hogy a játékosok, edzők, tévés és reklámjogok is érdekelnék őket, bármit átvesznek, ami menthető a romokból. Érthető persze, hiszen ha maradna valami is az AAF-ből, az már konkurencia lenne nekik 2020 tavaszán. Tehát az az érdekük, hogy végleg bedöntsék az AAF-et, és annak hibáiból tanulva próbálkozzanak meg azzal, amin már elég sokan elbuktak.

Van tanulság

Az NFL-be ömlő pénz évről évre csak nő, és a növekedés a rövidesen lejáró tévés szerződések újratárgyalásával csak gyorsulni fog. 2018-ban 15 milliárd dollár körül volt az NFL bevétele, ez a szám 2027-re a számítások szerint akár 25 milliárdra is emelkedhet, ekkora számokat látva pedig valahol természetes, hogy üzletemberek azt gondolják, van piaci rés ennyi pénz mellett más ligák számára is.

Csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy az NFL mögött bármilyen más ligát nézve óriási a szakadék tudás terén, és ez inkább érdekességként, sem mint vonzó tartalomként jelenik meg a nézők számára. Jól látható, hogy az AAF sem tudott nagyságrendi mennyiségű nézőt megtartani a Super Bowl több mint 100 milliós nézőtáborából, hiába indult egy héttel a nagydöntő után.

Az AAF ideje 2021-22 környékén jött volna el, addig csak át kellett volna vészelni a köztes időszakot – ez végül Dundon agresszív tárgyalási stratégiája miatt nem jött össze.

Források:  CBS Sports | The Guardian

(Borítókép: Mike Bercovici #11 a San Diego Fleettől elveszíti a sisakját, miközben ütközik Shaan Washingtonnal az AAF mérkőzésén Texasban 2019. február 9-én. Fotó: Ronald Cortes/AAF/Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!