Nem volt más kiútja, legenda lett

Frank Gore a 2019-es NFL-szezon negyedik fordulójában, a New England Patriots elleni meccsen történelmi tettet hajtott végre: mindössze a negyedik játékos lett a ligában, aki 15 ezer futott yard fölé jutott karrierje során.

A 36 éves Gore nemsokára az örökranglista harmadik helyére érhet, pedig valójában ennek a közelében sem lehetne. Ahogy a másfél évtizedes NFL-karrierjének sem szabadott volna megtörténnie, sőt, igazából sokáig úgy nézett ki, még az egyetemi bajnokságig sem jut el. Gore a családi problémákat, a tanulási nehézséget és a sérüléseket is csak leküzdendő akadálynak tekintette, mind-mind arra sarkallta, hogy jobb és erősebb legyen mindenkinél. A vége az lett, hogy elpusztíthatatlanná és halhatatlanná vált.

Kakukktojás az elit klubban 

A 15 ezer futott yardot elérve Gore egészen kivételes társaság tagja lett, rajta kívül csak olyan NFL-legendák jutottak eddig, mint Emmitt Smith, Walter Payton és Barry Sanders. A klub eddigi három tagját könnyű látványos játékkal azonosítani, Smith megállíthatatlan volt, Payton újra visszahozta a védők kézzel ellökését az NFL-be, emellett megtorpanásaival is őrületbe kergette az ellenfeleket, és ráadásul néha még hajszálpontos passzokkal is megkínálta a védelmeket, Sanders pedig bokatörő irányváltásokkal alkotott maradandót.

Gore? Látvány híján az állandóságával lett kimagasló, és ez talán minden érdemen túltesz. Igaz, azért nem elhanyagolható tény, hogy Gore a három NFL-futójátékos egyike, akinek egy meccsen belül két 75 yardnál hosszabb futása is volt.

De Gore-nál pont, hogy a nem annyira látványos rész a fontos: sorban 12 olyan szezonja volt, amiben legalább 1200 yardot gyűjtött futással és elkapással együtt, ami rekord, övé a 30. születésnap után futott legtöbb yard az NFL-ben, és egyike annak az öt futójátékosnak, aki legalább kilenc szezonban is 1000 yard fölé jutott. A titka egyszerű, bár nagyon nehéz is egyben.

A nehéz gyerekkor, amiben csak álom volt az egyetemre jutás

A Miamiben született és felnőtt Gore – az NFL-ben nem meglepő módon – nehéz körülmények nevelkedett. Ugyan csak három testvére van, ám gyakran 11-12-en zsúfolódtak össze a kisméretű lakásukban, Gore anyja ugyanis eltökélten segített minden rászorulón, legyen az távoli családtag, vagy csak ismerős.

Az otthoni helyzetet két súlyos dolog is nehezítette. Gore anyja kokainfüggőséggel küzdött, és bármennyire próbálta ezt titkolni a gyerekei elől, nem sikerült. Egy éjjel Gore épp kokainozás közben nyitott rá anyjára – ez volt a fordulópont, amikor ugyanis az épp középiskolában másodikos fiú kérte számon anyján, hogy miért csinálja ezt, Lizzie Gore végre elkezdett szembenézni drogproblémájával. Ez sikerült is, csakhogy addigra már súlyosan károsodtak a veséi, ami miatt állandó dialízisre kellett járnia. Gore a tanulás és az amerikaifutball-csapat edzései mellett anyja egészségét helyezte a prioritási lista élére – nem ritkán valamelyik edzője fuvarozta őt és anyját a kórházi kezelésekre, hogy minden rendben legyen.

Gore már ekkor érezte, hogy az amerikaifutball lehet számára a kiút, főleg, hogy elég jó is volt benne – a Coral Gables középiskola játékosaként sorban két meccsen döntött iskolai rekordot futott yardokban, majd regionális csúcsig is jutott végzősként 2997 yarddal és 39 touchdownnal.

Az korábban kiderült, hogy nagy tehetség, és hogy sok egyetem hívja majd ösztöndíj-ajánlattal, de volt egy komoly akadály közte és az egyetemi szereplés között: olyan súlyos diszlexiával küzdött, hogy még az érettségi megszerzése is bajosnak tűnt, a tanulási zavarai miatt ugyanis csak értelmi fogyatékosoknak járó érettségit akartak neki adni, amivel nem mehetett volna egyetemre.

Középiskolai edzője, Joe Montoya felismerte, hogy Gore nem buta, csak tanulási zavarral küzd, és rengeteg energiát fektetett – Gore-ral együtt – abba, hogy a játékos visszakerüljön a rendes oktatási rendbe, és érettségit kapjon. Mindezt úgy, hogy közben Gore anyja egyre rosszabb állapotba került, volt, hogy szó szerint az életéért küzdött.

A középiskola elvégzése után Gore részben pont anyja egészségi állapota miatt nem akart messzire menni, így Miamiban maradt, ahol a kor legjobb egyetemi amerikaifutball-csapatához, a Miami Hurricaneshez csatlakozott 2001-ben. Az a Hurricanes tényleg legendás csapat volt, a 2001-es szezon végén nemzeti bajnoki címet szereztek, a keretből később 17 játékost draftoltak az NFL-be az első körben, ami a mai napig hatalmas rekord.

A keret mélysége a futójátékos posztján is megvolt, Gore előtt olyan későbbi NFL-sztárok sorakoztak a rangsorban, mint Clinton Portis, Willis McGahee és Najeh Davenport. Gore viszont nem akart várni, már elsőévesként be akart törni közéjük, amit először inkább csak nevetve fogadtak a csapatnál. A futójátékosok edzője, Don Soldinger gyorsan lehűtötte a fiatal csikó lelkesedését, és kezébe nyomta a csapat stratégiáját tartalmazó playbookot azzal, hogy 19 különböző blokkolási sémájuk van a passzjátékra, tanulja meg mindet, mert egy jó futójátékos a passzoknál is besegít. Gore hajnali 3-kor azzal hívta Soldingert, hogy minden tud, nyugodtan kérdezzen bármit. Soldinger ugyan rácsapta a telefont, de az üzenet átment – már az első szezonjában a második legtöbb futott yardja volt csapaton belül.

Más karrierjét derékba törte volna, amin átment

A statisztikát böngészve gyorsan kiderül, hogy Gore számára nem egészen úgy alakult a folytatás, ahogy azt szerette volna – 2002-ben egy másodpercet sem játszott, 2003-ban pedig az ötödik meccsen véget ért számára a szezon. 2002-ben a jobb, egy évvel később a bal térdében szakadt el az elülső keresztszalag (ACL). Ez sok játékosnak már épp elég lett volna a visszavonuláshoz, Gore viszont a második súlyos térdsérüléséből is felépült, és 945 futott yarddal zárva a szezont már az NFL-re készült.

A 2005-ös drafton csak a harmadik körben, hatodik futójátékosként vitték el – nem meglepetés, hogy egyikük sem bírta közel sem addig, mint Gore. Ő a San Francisco 49ersnél kötött ki, ahol egészen 2014-ig maradt. Rögtön a 49ers szempontjából meglepő, Gore oldaláról nézve viszont már nem annyira új szemlélettel nyitott: nem volt hajlandó lejönni a pályáról edzésen, hogy minél többet gyakorolhasson, minél jobb legyen. Ez a hozzáállása egyébként 15 évvel később is megmaradt, a 2019-es idénynek is így neki a Buffalo Billsnél, amit mindenki elképedve figyelt, hiszen a 15. szezonjukat kezdő NFL-esek a lehető legritkább esetben akarják a minimumnál jobban terhelni magukat. De nem Gore.

Az újoncszezonja után egyébként két vállműtéten is át kellett esnie – vagyis 2006-ban, 23 évesen úgy kezdte második NFL-idényét, hogy a futójátékosok számára legfontosabb négy ponton (két térd, két váll) már túl volt egy-egy komoly műtéten. Ezek viszont nem hogy lelassították volna, hanem csak még jobban felpörgették, és 2006-ban az eddigi legjobb szezonját hozta össze, 312 futással 1695 yardot szerzett, emellé volt 485 elkapott yardja is, vagyis bőven 2000 yard fölött termelt abban az évben. Sokat persze azóta sem lassult, hiszen innen indult a 12 idényen át tartó, legalább 1200 yardos szériája, ami 2018-ban egy sérülés miatt szakadt csak meg.

10 évvel fiatalabbak sem bírják a tempóját

Amellett, hogy Gore, ahol csak lehet, megpróbálja már csapaton belül ellehetetleníteni a konkurenciát azzal, hogy minél több edzéslehetőséget erőszakol ki magának, a pályán kívül is brutális edzésprogramot követ, akár szezon közben, akár szezonon kívül van. A nyári edzőtáborai szó szerint legendás szintre jutottak az NFL-en belül. A 2000-es évek közepén még vele egykorúakkal kínozta magát Miamiban, ma már akár 10 évvel fiatalabbakkal méri össze magát, hogy tudja, van-e még benne annyi, amennyi az NFL-hez kell.

Amíg San Franciscóban volt, bokszolni kezdett, hogy javítsa a fizikumát, aztán hegyre fel futással toldotta meg ugyanezt, míg Miamiban nyáron is thermoruhában fut a tűző napon, hogy biztosan bírja a szezon gyötrelmeit. Sebességben ugyan nem ver meg minden 24-28 éves NFL-est, akivel közösen edz, de a reggeltől estig tartó gyakorlatok végén mindig ő bírja legtovább. A már visszavonult védő, James Harrison edzésmódszereit idéző gyakorlatokból látni párat Gore Instagramján, de ezek nem adják vissza az erőfeszítést, amit az NFL-karrierjéért tesz.

Ugyanilyen mentalitással küzd egyébként a szezon alatt. Két San Franciscó-i történet jól mutatja, mennyi plusz munkát végez, bár hasonló sztorikat bármelyik csapatától lehetne gyűjteni.

„Amikor a San Franciscónál játszottam, volt egy reggeli klubunk, páran bejártunk reggel 6-ra a csapat edzőtermébe súlyzózni. Nagyjából hatan-heten voltunk ebben benne, de amikor mi kezdtünk 6-kor, Gore már rég túl volt a saját súlyzózásán” – mesélte a támadófalember Alex Boone.

Igazából mindegy persze, hogy reggelről vagy estéről van szó Gore esetében. Volt, hogy a vezetőedző Mike Nolan talált rá este 10-kor a csapat edzőtermében. Amikor arról kérdezte, mi a fenét csinál még ott, Gore csak annyit mondott, hogy hazament, de nem volt semmi dolga, úgyhogy inkább visszament edzeni.

Gore mentalitását nagyjából a 42 éves irányítóéhoz, Tom Bradyéhez lehet mérni, mindketten az elnyűhetetlenség szobrai, csak épp Gore kevesebb sikerrel, kevesebb fanfárral haladt előre ugyanazon az úton.

Utoljára láttunk ilyet

Szinte biztos, hogy Gore után soha nem látunk már 15 ezer futott yardig jutó játékost az NFL-ben. Részben azért, mert a liga egyre inkább a passzjáték irányába tolódik el, részben pedig azért, mert alig van valaki, aki annyi ideig bírná olyan szinten, mint Gore. A futójátékosok a nagy átlagot nézve 2,57 szezont bírnak az NFL-ben, 15 ezer futott yardhoz legalább 15 év kőkemény teljesítmény kellene.

Az aktív futójátékosok közül ugyan Adrian Peterson és LeSean McCoy is 10 ezer yard fölött van, de előbbi 34, utóbbi 31 éves, és 2, illetve 5-6 kiemelkedő szezon kellene tőlük ahhoz, hogy beérjék Gore-t, amire nagyon kicsi az esély. Mögöttük elég nagy szakadék után jön Mark Ingram közel 6500 yarddal – a kilencedik szezonjában járó, lassan 30 éves játékosnak a folytatásban javulnia kéne, hogy Gore közelébe jusson, ami kvázi lehetetlen.

A fiatalabbak között Ezekiel Elliott és Tudd Gurley is jól állnak, de 3-4 szezon után nehéz megjósolni, hogy bírnak-e majd még 7-9, vagy még több idényt hasonló tempóban. Főleg, hogy amikor Gore az NFL-be került, 21 futójátékos zárta a szezont 1500 yard fölött, 2015 óta viszont csak egyedül Elliottnak sikerült ez, ami mutatja, hogy lassul a termelés.

Az csak Gore-on múlik, hogy 2020-ban vállal-e majd még egy szezont. Ha nem, akkor is az NFL történetének harmadik legtöbb futott yardjával (valószínűleg), öt Pro Bowl-szerepléssel és egy 2012-es főcsoportgyőzelemmel, illetve az azt követő Super Bowl-szerepléssel zár majd. De Gore nem ezekért megy, csak az élvezet hajtja, addig akarja csinálni, amíg öröm van benne, és amíg a teste bírja a gyötrelmeket és a tempót.

Ha majd befejezem, azt akarom, mindenki csak annyit mondjon az NFL-ben, hogy »egy amerikaifutball-játékos volt. Pont.«

Valószínűleg azért mondanak majd többet is, a visszavonulás után öt évvel ugyanis garantált helye lesz Gore-nak a Hírességek Csarnokában.

Nem rossz egy miami sráctól, akinek érettségit sem akartak adni.

Források: Bleacher/Report | Yahoo Sports | Indy Star | The Ringer